Köröz, csak köröz, egyre nagyobb íven,
A sólyom nem hallja a solymászt,
Minden széthull, a magról leszakad,
Őskáosz szabadult a világra,
Vérözön szabadult el, és minden
Patyolat-ünnep megfullad belé.
A pallérozottak megalázkodnak, míg a hitványakat
Meggyőződésük szenvedélye hajtja.
Bizton közel már az új kinyilatkoztatás;
Bizton közel már a második eljövetel,
A második eljövetel! És alig hagyják el számat a szavak,
Baljós képként sérti szemem a Spiritus Mundi
Része, a sivatagi homokból formált alak,
Teste szörnyeteg, feje emberi,
Szeme üres, és gyötrőbb, mint a nap,
Megmozdítja lomha tagjait, míg körötte
Bömbölő árnyak, az ég madarai.
A sötétség ránk borul megint, ám most már tudom,
Hogy kétezer évnyi megkövült álomba
Tudta csak elringatni egy bölcső,
És mily’ förtelem ez, mi, ideje érkezvén,
Kúszik tovább Betlehem felé, újjászületni?
Fordította: Pap József
