A tárcát írta: Pátrohi Béla
A professzor szót se magyarul, se ukránul, se oroszul, se angolul stb. nem írják két ff-el. Amikor Viktor Janukovics néhány éve hivatalba lépett, azon röhögött a nép, hogy a szokásos kérdőív foglalkozás rovatába ezt írta be és így: proffeszor.
Janukovicsot már kezdjük feledni, a róla írt, Most akkor lemegyünk malacba című, a librariuson február 21-én megjelent tárcámra azonban még mindig emlékeznek. És akik már elfelejtették volna: arról szólt a dolgozat, hogy Janukovics, a maffiavezér a szovjet mélységekben sapkatolvajként kezdte a pályát. Berohant a közklotyókba, lekapkodta az ott kuksolók fejéről a drága szörmesapkákat és már ott sem volt.
Egy ilyen hatalmas birodalom, amelyik még Napóleon francia császárt is legyőzte, kiváló a védelmi módszerek kidolgozásában is. Moszkva pedig igazi birodalmi központ, amit a pályaudvarnevek is látványosan megmutatnak: Rigai pályaudvar, Kazáni pályaudvar, Leningrádi pu., Belorusz pu. és még egy csomó más. A mi kedvencünk a Kijevi pályaudvar, ahová a nyugatról érkező vonatok futnak be. Itt várták virággal, lobogókkal a háború végén a Magyarországról, Ausztriából, Németországból hazatérő hősöket. Ide érkeztem meg én is, nem vonattal, hanem valamilyen városi tömegközlekedési eszközzel, kíváncsiságból, többször is. Szerettem bámulni a hatalmas, bizánci stílben épült, cári indóházat, színes forgalmát, a vonatokról lezúduló emberáradatot. Számtalan izgalmas megfigyelést tehetett ott az ember.
A katonatiszt például! A Kijevi pályaudvar klotyójában ő tartott bemutatót arról, hogyan kell megvédeni – nem a hazát az agresszortól, hanem az usankát a sapkatolvajjal szemben. A kiválasztott fülke előtt felugrott, nem túl magasra, csak éppen. Csizmás lábait kissé előrerúgta, s mire dobbantva földet ért, hosszú katonaköpenyét hátulról feldobta a fejére.
Ezt meg hogy csinálta?
Nem tudom. Annyira gyors volt a keze.
Ezután elvégezte az ilyenkor szokásos többi műveletet, majd felguggolt a vécécsészére, s köpenyét a feje mellett, két oldalt húzta lefelé, így elrabolhatatlanul a fejéhez szorította az usankát. És éberen guggolt őrhelyen.
Hát ezt nem tanulta meg Viktor Janukovics. Unalmas dramaturgiai fogás a menekülő diktátor, de tőle is csak ennyire futotta. Üresen maradt a mezsigorjei elnöki rezidencia, s a felbolydult nép épp úgy bezúdult oda, ahogy Ceaușescu megürült villáiba is 1989 karácsonyán. Az emberek a korrupció múzeumának nevezték el Janukovics ízléstelenül fényűző villáját, amelyben az arany vécékefetartók egy rendkívül primitív ember vágyait csillogtatják a szemünkbe.
A sapkatolvaj elnöknek nyoma sincs már. Budibalettje nem sikerült: se sapka, se elnök, se legitimitás.
Na, ez utóbbi nem is volt.
