Háy János író így emlékezik vissza a könyv szerkesztésére:
Az az érdekes a hajléktalanok szövegeiben, hogy hasonlóan rétegeződnek, mint a hivatalosan elfogadott irodalom: itt is vannak avantgárdok és formakövetők, realisták és szürrealisták, hanyag és nagyon fegyelmezetten dolgozó alkotók. Az életmódból adódóan persze nincsenek regénnyi méretű szövegek. Sok jó írás van, sok olyan, ami nem pusztán esztétikai szempontból érdekes, hanem mert megmutatja, milyen az az élet, amit ezek az emberek élnek. Amúgy a két antológiának szerkesztője voltam, s pont azt tettem, mint bármikor máskor, amikor kéziratot szerkesztek, a szövegek stilisztikai keretei között itt-ott változtattam. Fontos munka volt, s örülnék, ha néhányan megkísérelnék a hivatalos terepen való megmutatkozást is, de el kell fogadni azt is, ha nem kívánnak semmiféle intézményesült irodalmi világba betagozódni.
