+ Irodalom

Most akkor lemegyünk malacba

Nem kezdte meg diktátori önképzését Viktor Janukovics fiatalon, amikor annak ideje lett volna.

A tárcát írta: Pátrohi Béla

Ha iskolázatlanok voltak is, mire a csúcsra följutottak, kijárták legalább a hierarchia iskoláit. Nicolae Ceauşescu például suszterinasi tanulmányait örökre félbehagyva, tizennégy évesen politizálni kezdett, s 1947-ben, huszonkilenc éves korában miniszterhelyettes lett, még csak mezőgazdasági, de a pozíció már jó volt arra, hogy tanulja a trükköket, csiszolódjon a hatalmi játékokban, s hogy onnan átugorhasson a honvédelmi miniszterhelyettesi posztra, s elinduljon vele fölfelé a lift. Megbukott, ahogyan kollégái is. De hosszú korszakra tekinthettek vissza a kivégző osztag előtt állva, vagy a halálos ágy őrületében forgolódva.

A most hatvannégy éves ukrán elnök ellenben nem az apparátusból jött. Viktor Janukovics avtorityét. A szó tekintélyt, tekintélyes személyt jelent, de – mint Janukovics elnökhöz kötődő nyelvi alakzatot –, hívebb, ha keresztapának fordítjuk. Szóval maffiafőnök.

Pályafutását a szovjet mélységekben, sapkatolvajként kezdte. A tolvajszakma egyik szezonális, ősztől tavaszig tartó, nagyon is jövedelmező alágazata – volt? – a sapkalopás.

És most akkor lemegyünk malacba. A Szovjetben mindig probléma volt a szarás. Nem voltak nyilvános vécék. Ha voltak, nem lehetett bemenni, mert nyakig ért az anyag. Ha tiszta volt, akkor be volt zárva. És ezután következett a keskeny út, amelyen a sapkatolvajnak nagy sebesen végig kellett rohannia. Ha – viszonylag – tiszta is volt és nyitva is volt, akkor vagy tíz fülke sorakozott egymás mellett: vagy dobbantós, vagy vécécsészés. De higiéniai okokból a szovjet ember a vécécsészére is rádobbantott és guggon ülve nézett jövőjébe, várva az eredményt.

Na de! Anyagtakarékosság volt a hős időkben. E kabinok fölfelé menetben csak fél kabinok voltak, mindegyik klotyóajtót megfelezték, egy ajtóból így lett kettő. És ott guggoltak a hapsik, deréktól fölfelé szabadon. A fejükön pedig a drága usanka. Aki már nem tudja mi az: nemes szőrméből varrott füles sapka, a nagy orosz télre…

És ekkor kivágódik a bejárati budiajtó, berobban a sapkatolvaj, végigrohan a soron, a védtelen fejekről lekapkodja az usankákat – és már nyoma sincs. Próbálja meg üldözni valaki letolt gatyával egy vasútállomás zsúfolt várótermén keresztül.

Nem kezdte meg diktátori önképzését Viktor Janukovics fiatalon, amikor annak ideje lett volna. Fontos éveket mulasztott el egy másik világban, amelyik nagyon célra törően durva és gyilkos, de a módszereit mégsem lehet egy az egyben egy állam élén túl sokáig alkalmazni.

Janukovics későn szállt be az államéletbe, s úgy tűnik, korán fog menni. Örüljön, ha viheti a fejét – sapka nélkül. Mert miközben önelégülten trónolt, a sapkát már lekapták róla. Még szerencse, hogy a diktátor fogyóeszköz.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. tré-fi

    2014-02-21 - 09:03

    Lehet, hogy Szocsiban is a sapkatolvajok kedvéért vannak félmagasságú elválasztók a rötyik körül?

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top