Ugyanitt, központi helyen, egy másik blog linkje található. Ez a Könyvmutatványosok. Szerzőgárdája sokszínű, jogásztól néprajzkutatón át zenészig szinte minden foglalkozás képviselteti magát, de ennél is érdekesebb, hogy a világ különböző pontjain éltek. Hogyan jött létre ez a közösség?
Az érdem Németh Eszteré, ő fedezett fel, ő hozott össze bennünket. Intenzív levelezésbe fogtunk, rengeteget beszélgettünk, videokonferenciákat folytattunk. Kezdetben virtuális olvasókörként, szakmai fórumként működtünk. Akkoriban kevesen írtak gyerekkönyvekről, szűkebb volt a szakma. A fizikai távolság ellenére sok minden összeköt bennünket: mindannyian saját gyermekirodalmi blogot vezetünk, bölcsészkaron végeztünk, többnyire édesanyák vagyunk, rajongunk a gyerekkönyvekért, szeretünk írni a gyerekkönyvekről, mindezt kedvtelésből tesszük. Egyfajta négyszögletű kerek erdő lett számunkra a Muti.
Tanári és irodalmi munkásságod mellett az esti mese fontosságáról tartasz előadásokat kismamáknak. Ma már roppant közhely, épp ezért roppant igaz, hogy a felturbózott élet miatt kevés nőnek adatik meg a nyugalmas gyermekvárás. Milyen hatással vannak az előadásaid a kismamákra? Sikerül-e beiktatni a szükséges csendet azok életébe is, akik korábban egyáltalán, vagy alig foglalkoztak irodalommal?
Igen, sikerül, épp ezért tartom fontosnak a szülők iskoláját. A felnövekvő generáció határozza meg a jövő társadalmát. Nem mindegy, hogyan nő fel a mai nemzedék. A mesehallgatás a boldog gyermekkor része, amihez minden gyermeknek joga van. A legnagyobb felelőtlenség a tudatlanság észlelése és a semmittevés. Ezért fontosnak tartom, hogy minél hamarabb, még fiatal családanyaként, apaként felvilágosítsuk a szülőket a meseolvasás személyiségfejlesztő hatásáról. Van, amikor a szülő tudatlanságból nem adja meg gyerekének a szellemi táplálékot, a jó indulást a sikeres élethez. Minden egyebet megad neki, csak a hasznos időt nem. Pedig olvasni minden szülő tud. Ez is épp olyan fontos, mint a helyes táplálkozás, egészséges életmód népszerűsítése a szülők körében. Azok a szülők, akikkel a kismama foglalkozásokon találkozom, hálás közönség.
Mert az a szülő, aki eljár ilyen kurzusokra, képes mindent megtenni azért, hogy a legjobbat biztosítsa a gyerekeinek.
A legnagyobb gondom az, hogy azokba a térségekbe, ahol eleve hátrányos helyzetben élnek a gyerekek, ahol kulturális szempontból is nehezen behozható hátrányból indulnak, iszonyú nehéz eljuttatni ezeket a foglalkozásokat. Pedig, ha jól belegondolunk, csak néhány meséskönyv kellene, és egy, a gyerekére figyelő, olvasó szülő.
A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra jelent meg a Gutenberg Kiadó gondozásában a Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers-antológia, amit te válogattál és szerkesztettél. Irdatlanul nagy munka, ráadásul a kötet tematikus ciklusok köré épül. Mi alapján válogattál? Milyen témák érdekeltek? Ha ma kéne válogatnod, változtatnál-e rajta valamit?
A tematikus rendezéskor pedagógiai szempontokat követtem. Ugyanis reméltem, hogy az óvónők, tanítónők így nagyobb valószínűséggel és könnyebben használják majd munkájuk során. A kanonizálásnak ez egy igen célszerű eszköze. Míg óvodában teljesen az óvodapedagógusra bízzuk az irodalmi szövegek kiválasztását, addig a kisiskolás korban a tankönyvek, olvasókönyvek szövegei szolgáltatják az irodalmi nevelés nyersanyagát. Természetesen a tanítón múlik, milyen szövegeket visz be órára, mennyire ismeri a kortársakat, fontosnak tartja-e a kortárs szerzők műveinek a megismertetését. A pedagógiai szempontokon túl lényeges szempontként tekintek a lélektani aspektusra, hiszen a tizennégy ciklus olyan témák köré csoportosul, melyek a kisgyerek érdeklődési körét képezik: játékok, állatok, természet, évszakok, ünnepek, család stb. A pedagógia-lélektani dimenziót mindenképp megelőzi az irodalmi-esztétikai értékszemlélet: olyan kortárs erdélyi költőktől válogattam a verseket, szám szerint 24-től, akik a kortárs magyar irodalom nagy presztízsű alkotói, önálló gyermekverskötettel rendelkeznek, akiknek műveivel a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok hasábjain már megismerkedhettek az erdélyi gyerekek. Mai verseket gyűjtöttem össze, legalábbis utóbbi két-három évtizedben megjelenteket, de nem hagyhattam ki azokat a kortársakat sem, akik az utóbbi évtizedben ugyan nem írtak gyermekverseket, korábbi verseiket azonban a mai gyerekek is mondják vagy éneklik. Itt most az I. és II. Forrás-nemzedék képviselőire gondolok. Igen, ma már másképp válogatnék. A kiadáshoz szükséges pénzügyi alapok megteremtése miatt több mint 2 évet késett a kötet. Akkoriban, mikor összeállt az antológia anyaga, még élt Lászlóffy Aladár, Jánky Béla és Páll Lajos, de így utólag nem módosítottunk az anyagon. A kötetet nem a szakmának – bár átfogó képet nyújt a kortárs erdélyi gyermeklíráról –szántuk, inkább a gyerekeknek. Ezért kértük fel a Kaláka együttest a CD-melléklet elkészítésére, illetve ez magyarázza a kötet gazdag illusztrációs anyagát. Nyújtson esztétikai-irodalmi-zenei élményt a gyereknek, népszerűsítsük csak bátran a kortárs gyermekköltészetet.
Ugyancsak a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében immár 3 éve szervezed és koordinálod a Gyerekszigetet. Három év után már lehet tapasztalatról beszélni, bizonyára sok a visszajáró szigetelő. A közvetlen megszólítás mennyiben segít a gyermekeknek a tájékozódásban? A szemrevaló, színesebbnél színesebb kiadványok közt rá tudod-e vezetni őket az értékre?
Ez a munka másmilyen koncentrációt igényel, mint az előbbiek. Ilyenkor a gyerekekre gondolok, nekik szervezem. A gyermekirodalom végső soron csak úgy nyer létjogosultságot, akkor nyeri el végső formáját, ha befogadásra lel a gyerekek által.
Hiába vannak nagyszerű írói, költői egy nemzetnek, ha nincsenek olvasói.
Ilyenkor ez a cél lebeg a szemem előtt. Közelebb vinni a gyerekeket a könyvhöz, megteremteni a lehetőségét annak, hogy találkozzon a gyerek a könyvvel. Másrészt kihívás, hogy ne csak elméletben beszéljek szülőknek a meseolvasás fontosságáról, hanem magam is megtapasztaljam, hogyan lehet megszerettetni az olvasást. A foglalkozások valamilyen formában mind kapcsolódnak a könyvhöz, irodalomhoz. Egyik kedvencem a „versfaragó műhely” valamint a „könyvajánlók gyerekszemmel”. Itt találkozom a gyerekek véleményével, igényeivel, olvasási szokásaival, és örömmel tölt el, hogy valóban igaz, amit Weöres Sándor mondott a gyerekekről, miszerint „minden gyerek költő”. Azt tapasztalom, a gyerekek szeretnek játszani, szeretnek véleményt mondani, csak meg kell teremteni a lehetőséget, hogy megnyilvánuljanak, megmutatkozzanak, alkalmat kell keríteni arra, akár tantermen kívül is, hogy találkozzanak a könyvvel. Ha látják, hogy másoknak is érték, akkor eltanulják ezt az értékszemléletet, ebben a korban ugyanis elsődleges tanulási forma a mintakövetés. A legjobb nevelési módszer pedig a példa.
