VII. GYERMEK- és IFJÚSÁGI SZÍNHÁZI SZEMLE Vajon hányan tudják, hogy napjainkban, azaz november 18-24. között folyik a hazai színházi élet egyik legjelentősebb, immár hét éve megrendezésre kerülő eseménye, a Gyermek- és Ifjúsági Szemle? Félek, nem sokan, pedig…
Pedig égen-földön azt halljuk és hajtogatjuk magunk is, akik a gyermek- és ifjúsági irodalom, színház és egyéb társművészetek területén szöszmötölünk, hogy első a gyerek és a gyereknek szánt alkotás, hisz belőlük (gyerekből és az őt ért hatásokból) lesz a jövő. A Szemle szervezői pontosan tudják, milyen nagy a felelősségük, és szerencsére a ma már sajnos csak archívumként megmaradt, ám blogjában és FaceBook oldalában még élő Gyermekszínház.hu is tudja, mit kell tennie: naponta közvetít az eseményről.
A Marczibányi Téri Művelődési Központ (anno amatőr színjátszóként még magam is léptem fel ott!) ad otthont a Szemlének, melyre a számos érdekes előadást a szemletanács tagjai, Kaposi László, Sándor L. István, Szakall Judit válogatták. A zsűri tagjai: Réczei Tamás, Rumi László, Uray Péter egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, mivel valóban sok, rendkívül eltérő stílusú, kelléktárú színpadi produkciót kell értékelniük a bábelőadásoktól kezdve a fiatal felnőttek számára készült drámapedagógiai darabig. Az előadások után szakmai beszélgetésekre, és a szemléhez kapcsolódó módszertani programokra is várják a szakmabelieket és az érdeklődőket. 19 + 3 előadás látható a Szemle ideje alatt, melynek idei díszvendége a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház.
Én magam egy különlegesen érdekes, kamaszoknak szóló ún. „kemény”, „polgárpukkasztó”, valójában inkább társadalmi kórfeltáró előadásra figyeltem fel. A Nick Hornby által írt Hosszú út lefelé c. regény adaptációja koprodukcióban készülta KEREKASZTAL SZÍNHÁZI NEVELÉSI KÖZPONT, a SZPUTNYIK HAJÓZÁSI TÁRSASÁG MODERN SZÍNHÁZ, és a VISELKEDÉSKUTATÓ INTÉZET-LABOR produkciójában.
Az alaphelyzet hátborzongató:négy fiatal találkozik egy toronyház, a hírhedt londoni „ugró torony” tetején. Négy teljesen különböző karakter, akik csupán egyetlen dologban hasonlítanak egymásra: úgy érzik, hogy az életük olyan válságba került, melyből nincs kiút, így hát a mélybe akarják vetni magukat.
A darabról és annak születéséről LIPTÁK ILDIKÓ beszél:
Miként azt az előadás létrehozói írják: „Ez a színházi játék Magyarország első, kimondottan fiatal felnőttek számára készült színházi nevelési programja. Tizenhét-tizennyolc évesekből álló középiskolai osztályok jelentkezését várjuk, hogy együtt gondolkodjunk arról, milyen kötöttségeknek köszönhetjük, hogy tartozunk valahová, és miért akarunk ezektől újra és újra megszabadulni.
Kötelek, kötelékek, kötelezők, kötődések, kötelességek, kötelezettségek…
A teljes délelőttös színházi nevelési előadás minden alkalma egyszeri és megismételhetetlen (csakis a diákok és a színész-drámatanárok közös tevékenységei során lesz egésszé), tanrendbe illeszthető tanulási tevékenység. Közösen tanulmányozzuk a világ jelenségeit, és benne önmagunkat.”
A regényt Gigor Attila rendezte. Szereplők: Jess – Hay Anna m.v., JJ – Farkas Atilla, Martin – Fábián Gábor, Maureen – Hajós Zsuzsa. Közreműködik: Lipták Ildikó, Nyári Arnold
