hajnali 3 még jócskán éjszaka. Attól függ, honnan nézzük. Nem függ attól. hajnali 3 konkrét, idő, pont. hajnali 3 behatárolhatatlan, elfolyik. (Mészöly Ági írása Varga Mátyás hajnal 3 című könyvéről)
Négyszáz éve ugyanígy ment minden. Fontos dolgok nem változnak. Nincs sok fontos dolog, én, te, ő. Pontok, háromszöget alkotnak. Örök trigonomertia.
Ugyanarról beszél a zeneszerző a tizenhatodik század végén Itáliában, a költő a huszonegyedik elején Magyarországon. Varga Mátyás új kötetének, a hajnali 3-nak szerkezetével Carlo Gesualdo talján mester egyik remekművét idézi. Idézhetne még néhány ezer alkotót, a kapcsolatok geometriája népszerű. Újat mondani nehéz, máshogy talán. Talán. A kinyilatkoztatott evokáció új rétegeket szabadít fel, teret nyit és időt, hidat emel zene és költészet között.
A hajnai 3 versei megállnának e utalás nélkül is. A Tenebrae hangjai és mindaz, ami tudható szerzőjének tragikusan botrányos életéről, segíti Varga Mátyás verseinek értelmezését, de erősen be is határolja az olvasó asszociációit. Egy kapcsolat szereplőinek gondolatait, emlékeit, félelmeit halljuk-olvassuk, illetve azokat a gondolatokat, emlékeket, vágyakat és érzéseket, amit a lírai én él át vagy tulajdonít a történet másik két szereplőjének.
Apró mozdulatok, pontos, szuperplánnal rögzített képek, bárki életéből elleshető mégis egyedi helyzetek, puritán, rövid, rímtelenül sodró sorokból épülő versekben. A kötet első három fejezetének címei (feria quinta, feria sexta, sabbato sancto) a feltámadás, az újrakezdés előtti kegyetlen napokat idézik, a negyedik fejezetben pedig még egyszer, sűrítve és desztillálva ismétli önmagát. Varga Mátyás verseiben úgy ismétlődnek, bukkannak fel képek, félmondatok, szókapcsolatok újra és újra, ahogy Gesualdo vokális művében visszatérnek dallamfoszlányok és töredékek: más háttérben, más környezetben, új és új jelentéssel.
Derűs belenyugvással szembesíti költő az olvasót kapcsolatainak reménytelenségével és lehetetlenségeivel. Mosolyogva mintegy. Sztoikusan figyeli az egyre gyűlő feszültséget is. A tragikus vég csak egy az időtlen, soha meg nem oldott háromismeretlenes egyenletrendszer lehetséges eredményei közül: nem rosszabb, de nem is jobb igazán a többinél. És ez a hűvös távolságtartás sokkal mélyebb fájdalmat jelez, mintha forró érzelmekről, égető kínról vagy mardosó kétségekről írna.
hajnal 3 felé egyáltalán nem biztos, hogy lesz reggel egyáltalán. Nagyjából valószínű, eddig mindig lett, de ez sem különösebben bíztató. Nagyszombat után Húsvét vasárnap jön, de jövőre újra kezdődik megint. Megtisztul, újjászületik, összekoszolódik. Ugyanaz a történet újra és újra. Semmit nem tehetünk, bár lehet írni róla verset, vokális művet, regényt. A probléma összetettebbnek tűnik a Fermat-sejtésnél.
A végső, tökéletes válaszig sok remek kötet és ócska sláger születik még az örök énteőről. És ennek mindenképpen örülhetünk.
