Trinidad más. Nagyon más, mint bármi, amit eddig láttam, ez nem meglepő.
Már az első pillanatban mellbevágóan különbözik. A levegőnek illata, illatai vannak, és nem az erdő közepén van erdőillata és fűszerillata mondjuk egy piac közepén, hanem mindenféle illata mindenütt. Reggelente a nyitott teraszon isszuk a kávét. Esőillat, aszfalt, szegfűszeg és romlott hús és méz. Muszáj lélegezni, szaglászni folyton.
Hogy rajtam kívül egyetlen sápadtarcú szaladgál a környéken, nem nehéz megszokni. A repülőn még fura, az első napokban a boltokban is, de senki nem csinál ügyet belőle, így mi sem csinálunk. Csak a kisfiú az állatkert mosdójában, csak az rémül halálra, három évének minden félelmével bújik a mamájához, az meg nyugtatgatja, it’s okay, she is just a white.
Amúgy meg buja minden. Buja és túldimenzionált. A felhők, a növények, a nők harsogó ruhái, a férfiak harsogó beszéde. A házak tarkasága. A naplementék, nos, azok végképp túldimenzionáltak.
Trinidadi mozaikok – nagy alma
Trinidadi mozaikok – …welcome to T&T