A képtelen helyzeteket és karaktereket, melyek akár banálisnak is tűnhetnének, komolyan vehetjük, így aztán inkább izgalmas, mint nevetséges, mikor Billy egy Star Trek-fézerrel vív élet-halál harcot… – Kiss Nóra Titanilla kritikája China Miéville
Kraken című könyvéről.
China Miéville Magyarországon frissen megjelent regénye egy ez idáig ismeretlen Londonba vezeti az olvasót, az ismert London átlag ember számára láthatatlan szférájába. Míg a mindennapok Londonja csak egy város, egy helyszín, addig a másik, mágikus London szereplő, bőre és szíve van, és belei, melyekből jósolni lehet, és utcalámpái, melyek üzeneteket közvetítenek. Folyamatos mozgásban van, anélkül, hogy megmozdulna, akárcsak a kraken, mely ugyan címszereplő, mégsem főszereplő, csupán a kezdő lökés az események beindulásához. Gyakran hangsúlyozott mozdulatlansága pontosan jellemzi a regénybeli lényt, ugyanis ez a kraken nem hasonlít a legendák krakenjeire, akikről azt tartják, aki a szemükbe néz, a hatásuk alá kerül, és onnan nincs menekvés. Ez a kraken azonban halott, egy preparátum, ezáltal védtelen és kiszolgáltatott, nem cselekszik, csak lebeg, először a tartályban, később pedig prepatároa, Billy Harrow álmaiban.
Ez az óriáspolip a Természettudományi Múzeum legnagyobb érdeklődést kiváltó preparátuma, emberi logikával felfoghatatlan elrablására felkapja a fejét a hétköznapi és a mágikus London rendőrsége is. A rablás nem szokványos, mivel a kraken elmozdítása egyszerű földi halandó számára kivitelezhetetlen lenne. A lehetetlen mégis megtörténik, és Billy Harrow már csak a polip hűlt helyét találja. Nem sokkal később egy tartályba tuszkolt holttestet is talál, s ezzel végleg magával rántják az események, annyira, hogy a krakenhívő Dane-nel együtt London legkeresettebb szökevényévé válik, nyomukban a mágikus London legfurcsább és legrémisztőbb alakjaival, miközben mindenki az apokalipszist várja, pontosabban egy apokalipszist a sok közül, miután idővel kiderül, többféle verzió is lehetséges. Billy és társai a kraken keresésére indulnak, s közben nemcsak azt akarják kideríteni, kinél van a szent állat, hanem azt is, hogy miért van szüksége rá az elrablójának.
Az általunk ismert és normálisnak vélt világ rendje megbomlik, mozzanatról mozzanatra keveredik össze a valóság látható és láthatatlan rétege, addig, amíg már nem lehet elválasztani a kettőt. A világvégék egyre közelebb vannak, az univerzum pusztulása pedig visszafordíthatatlannak tűnik, mégis ebben a természetfeletti káoszban minden cselekményt és minden szereplőt ugyanazok az emberi szükségletek motiválnak: a hit és a hatalomvágy. Ki az előbbi, ki az utóbbi miatt vadászik az eltűnt polipra.
De nemcsak a cselekmény teszi izgalmassá a regényt, a Krakenben hemzsegnek a fura figurák és szervezetek: egy punk hátán tetoválásként létező alvilági fejes, káosznácik, kézfejű verőlegények, fegyvertenyésztők, az emlékezet angyalai, szobrokban és babákban élő ősrégi lélek, védelmező iPod, a Fundamentalista és Szektás Bűncselekmények Csoportja (FSZBCS), a Mágikusan Teremtett Kisegítők Szakszervezete (MTKSZ), a Szolgálatban Elhunyt Rendőrök (SZER). Az egyházak sem az Istent imádják, hanem egy istent, azt, akit maguknak választottak, így jöhetett létre például az Isten-Kraken Egyház vagy az Üdvözítő Özönvíz Gyülekezete.
Miéville-nek minden szokványosra van egy szokatlan válasza. Magabiztosan navigálja az olvasót a két világ összemosódott keverékében, és egy percnyi pihenőt sem hagy. Nincsenek üresjáratok, sem felesleges mondatok. Minden a helyén van, és a helyére kerül. A szereplők elevenek és jól kidolgozottak, senki sem felesleges. Az abnormális lények és szabályok, melyeket a szerző olyan határozottsággal alkot meg, mintha létezésüknél mi sem lenne természetesebb, beszivárognak a normálisba, de nemcsak a cselekmény, hanem a nyelv szintjén is.
A képtelen helyzeteket és karaktereket, melyek akár banálisnak is tűnhetnének, komolyan vehetjük, így aztán inkább izgalmas, mint nevetséges, mikor Billy egy Star Trek-fézerrel vív élet-halál harcot, vagy egy Kirk kapitányba költözött szellem segíti őt és Dane-t az útjukon, és hogy Collingswood nyomozó egy láthatatlan malacot használ segédjeként, vagy Marge-nak, Billy barátja barátnőjének egy iPod nyújt védelmet a mágikus rosszfiúk ellen.
Bár jó arányérzékkel adagolja a filozófiát, a vallást a politikát és a humort, mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem akasztja meg az eseményeket, melyek oldalról oldalra tempósabban pörögnek, egyet mégis fel lehet róni a regénynek, méghozzá azt, hogy a több száz oldalon várt és sejtetett katarzis végül elmarad, nemcsak az olvasó, de a szereplők számára is.
