Ágosoton Béla: Zenei polihisztor, sokzenekaros hihopsztár, jazzmuzsikus és népzenész – Kémeri Attila interjúja.
Ágoston Béla a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem ének-zene-karvezetés szakán végzett 1992-ben. Formációiban főleg alt- és tenorszaxofonon, valamint basszusklarinéton hallható. Tradicionális magyar és zsidó népzenét, valamint feldolgozásokat is játszik, zenekaraiban dudán, klarinéton, furulyákon, de koncerteken felhangzik a dorombének is. Az általa megszólaltatott hangszerek sora több tucat tételre rúg. Zenei kísérletezéseinek új területeit jelentik szóló fellépései és a Budbudas zenekarral való együttműködése. Saját zenekarával, az Ágoston Trióval 1999-ben készítette el első albumát Lakni, lakni címmel. Azóta mániákus zenekar-alapítóként mutatkozott be megannyiszor – legújabb formációja az Ágoston Béla és barátai, avagy a Gabona, s a másik pedig a talán legszabadabb formáció a Cosmotics.
„A Cosmotics egy képzeletbeli zenekar az Osztrák-Magyar Monarchiából, amelynek mindenféle népi és műdal, keleti és déli dallamok, mediterrán és kárpátaljai mondák, zenei minták keverednek. Érdekes egyveleg, főleg, ha egy kis jazz-zel fűszerezzük. A trió improvizatív zenéje a tagok alaptevékenységeiből eredő elemeket gyúr össze.” Ágoston Bélát a szegedi Jazz Kocsma-beli Cosmotics-koncert után faggattuk.
–Hány hangszeren játszol?
–Hát… hirtelen nem tudom összeszámolni… Itt a koncerten steel dram-on, hegedűn, aztán volt altszakszofon, szopránszakszofon és ütőgardon.
–És szájharmonika.
–Na jó, az csak olyan efektes volt.
–Hány formációban játszol? Számon tartod ezt egyáltalán?
–A mai magyarországi szituációban, ahol az van, hogy egy formációban nem tud az ember eleget koncertezni – ha megtanul egy repertoárt, akkor azt szinte bármikor előveheti több zenekarban is. Amikor az ember egy új formációt csinál, az nem öncélúan van, hogy na, csináljunk most még egyet. Vagy olyan emberekkel találkozik, akikkel érdemes kísérletezni, vagy pedig egy olyan felkérést kap, amire érdemes kitalálni valami újat. Ez persze nem azt jelenti, hogy tudunk tíz számot, s ha fellépés van akkor éppen azok játszanak akik ráérnek. Minden egyes formációnak sajátos hangszer összeállítása és önálló repertoárja van. Ezek mind több év alatt alakultak ki, s időnként előkerülnek. Sajnos egyik felállás sem olyan, hogy havonta rendszeresen több koncertet tudnánk adni. Vannak új mozgások, most például a Kártett nevű formációmmal sikerült elég sok koncertet lekötni.
–Nem csak az én véleményem, a környezetemé is, jó az, hogy van itt egy sokoldalú zenész, aki mindig mutat valami valóban újat. Itt vannak a nyakunkon a mesterségesen futtatott sztárok, megbízhatóan hozzák mindig ugyanazt a menüt, a közönség is biztosra mehet. Mi örülünk annak, hogy nálad van A, B, C, meg a fene sem tudja, még hány féle menüsor. Szerintem bennünket, akik itt ülnek most is, a változatosság gyönyörködtet. Te is jól érzed magad ebben a sokízű konyhában?
–Igen, és erre a zenekarra különösen igaz ez, hiszen hagyományos értelemben nincs egyetlen számunk sem. Teljesen szabadon improvizálunk.
–Hogyan születnek ezek a zenekarok? Például éppen ez, amit most hallottunk, a Cosmotics?
–Mizsei Zoltánnal több formációban játszottam együtt, például Lovász Irént kísérjük együtt, aztán együtt játszunk az Etnofaun nevű zenekarunkban, abban Dávid is benne van. Egyszer felkérést kaptunk egy divatbemutató kísérőzenéjére, akkor alakult meg ez a formáció. A Manír divatszalon felkérése után úgy éreztünk, ebben van valami, és elkezdtünk ebben a formában koncertezni.
–Mégis hogyan lesz ebből a meredek nekifutásból egy összeszedett, élvezhető, hirtelen és ott született, mégis kimunkált összhangzat?
–Dávid alapvetően rapper, ömlenek nála az elszavalt versek. A Zoli részéről vannak etnikus hangszer utánzó hangszínek, ő a laptopjában lévő hangokkal nagyon sokfelé tud bennünket irányítani, így aztán megjelennek a fúziós jazz, a modern jazz elemek, én pedig a freejazz dolgokat, meg a népi elemeket vittem be. Igen sokféle stílust érintettünk. A beatbox miatt eléggé sajátos a számok ritmuskísérete – ez egyeseknek lehet, hogy unalmas tud lenni egy idő után, én mindenképp élvezem azt a világot, ami a Dávid szájából jön.
Mi is élveztük a három zenei polihisztor, lézengő zenei kisköveteink futamait. Mi mást ajánlhatnánk maguknak ezek után – ha alkalmuk lesz rá, ne hagyják ki! És várjuk a következő formációt, mert Ágoston Béla hitvallása úgy tűnik így hangzik: Kell még egy csapat!
Ágoston Béla – sok hangszer, ének
Mizsei Zoltán – billentyűs hangszerek
Szarvas Dávid – beatbox, ütőhangszerek, elektronika, ének
Minden könyvre találsz kedvezményt,
ezekre nagyon sokat, nézd meg, oszd meg:
