Archív

Dőlj le mint ázott támfalak

„Láttalak ma téged. / És ez nagyon fáj most. / Néhány pohár vodka talán / záróráig átmos.” (Nyirán Ferenc három verse)binge-drinking

már…

nem akarok állni mindegyik rajtkőnél

hiába is futnék úgyis megelőznél

veled vagy nélküled megcsöndülök végleg

félrebillent nyelvű hiteltelen mérleg

vagyok aki lettem áldozatnak gyilkos

elegem lett abból hogy naponta kínt hoz

amiket rád szórok visszahulló átkok

ne rettegjél tőlem csak magamnak ártok

letaglózott napfény félresöpört ajkak

legyél aki volnál bedeszkázott ablak

ne hidd el sokadszor azt hogy ez a nap más

apró zsebtükörben szembeköpött arcmás

Hídavatás

Unom azt, hogy fázom,

azt mondjátok, nyár van.

Unom azt, hogy egész nap csak

lent ülök a bárban.

Láttalak ma téged.

És ez nagyon fáj most.

Néhány pohár vodka talán

záróráig átmos.

Fényben fürdő bárpult

tükrében az arcom.

Előzd meg a gondolatom,

add meg napi falcom.

Zuhanj ki a mából,

elég lesz a tegnap.

Állok majd a híd alatt és

én leszek, ki elkap.

Átok

Szaggat a májam rendesen,

nem iszom pedig alkoholt.

Füvet szívok csak kedvesem,

amúgy meg minden vád koholt.

Hitetlen vagyok, toprongyos,

ne köpjön szembe senki se;

ördögből lett főkolompos,

akin nem segít szentmise.

Hullapózban elterülve

meditálgatok arcodon,

szánalom végleg megülne,

átkomat inkább suttogom:

dőlj le mint ázott támfalak,

induljanak meg vérerek,

félj tőlem, mert most bántalak,

vigyázz, én mindig tévedek.

Sodorj magadnak új napot,

nyeljen el végleg jégverem.

Tizenkilencre húzz lapot,

s ne zsugázz többé énvelem.

Faragjon baltás istened

göcsörtös nyelű fémjele,

ne lássalak, mert nincs neved,

nézzen rám arcod hűlt helye.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top