A nyár olyan, hogy vonaton utazik. Hason fekszik fűben, közben unatkozik is kicsit. Már ha a hangyák nem másznak folyton a hasára. A nyár olyan is, hogy tengerparton lépked, szúrják a talpát a kavicsok. Egyetlen este eltapsol egy heti kosztpénzt. A nyár néha léha, és mindenképpen gavallér. (Mészöly Ági kritikája az Érik a nyár című könyvről)
A nyárról verset lehet írni, végtelen melankóliával, kicsattanó kedvvel mesét, és antológiát is lehet szerkeszteni a nyárból, mert a nyár egyszerűen mindenféle, de leginkább varázslatos talán.
A Cerkabella Kiadó tavalyelőtti antológiája a téli ünnepkör mágikus és mindennapi pillanatait örökítette meg az Elfelejtett lények boltja című kötetben. Nyilvánvaló, hogy kiadói körökben is közismert a „nyerő taktikán ne változtass” aranyszabálya: s ennek megfelelően a szerkesztői gárda – Lovász Andrea és Szegedi Katalin – tipográfiában, megjelenésben, szerkesztési koncepcióval is megerősítette, hogy az Érik a nyár című gyűjteménnyel a jól bevált hagyományt akarják folytatni.
A szerzők, illusztrátorok és író-költőnépség egyaránt, a kortárs magyar gyermekirodalom jól csengő nevei. Nagy meglepetést egyikük sem okoz, mindenki hozza a formáját, de ettől sem kiszámítható, sem unalmas nem lesz a kötet.
Mert bár tagadhatatlanul vannak tematikai gócpontok (ez egy tematikus antológiában talán nem is annyira meglepő), minden szerző a saját életének és tapasztalásainak vegykonyhájában kikísérletezett nyárbefőttet (esetleg lekvárt) kínálja fel az olvasóknak kóstolásra. És ahogy a lekvárból nem maradhat ki a cukor meg a gyümölcs, ámde ritkán teszünk velőscsontot bele, nem csodálkozhat senki, ha efféle nyári mesékben van vízpart, unatkozás, idő bőven pénz meg szűkebben, hóesés viszont nem kifejezetten (azaz… Nyulász Péternek még hóesést is sikerül, adekvát vakációs mesébe, biza!).
A műfaji és hangulati sokféleség nem megy a minőség rovására, bár az olvasó, legyen szülő vagy már nagyobbacska gyermek, meglepő anomáliákba ütközhet. Péterfy Gergely komorabb, mindenképpen nagyobbaknak szóló története – példázata? novellája? – úgy támad ki Zalán Tibor és Czigány Zoltán meséje közül, mint ahogy egy narancssárga-riasztásos, akácfadöntögetős zivatar ijesztgeti a siófoki kemping vendégeit egy kánikulás, fagyizni-is-túl-meleg júliusi hétvégén. De ezzel sincsen semmi baj, nyáron megázunk, megszáradunk, és ha valakit hideg záporként ér Jász Attila, Tandori Dezső elgondolkodtatóbb lírája, párat lapozva pancsikolhat Lackfi János vagy Markó Béla kevésbé alanyi költészetében.
A könyv illusztrációi a jó értelemben vett professzionalitás mintapéldái. Szalma Edit és Gyöngyösi Adrienn könnyed és játékos, de még Rofusz Kinga (persze csak módjával) és Szegedi Katalin is megenged magának némi humort, lazulást. Ez meglepő, de örvendetes, még akkor is, ha az alapjában véve vidám, időnként meglehetősen groteszk történetek kikövetelik maguknak a szimpla szépnél többet adó rajzokat, festményeket.
Az Érik a nyár egyszerre nosztalgikus és korszerű: hangvételében mindenképpen progresszív, de sok íráson érezhető a szerzők saját, olvadt Africana-csokitől ragacsos gyerekkorának nosztalgiája. A pénztelenség, lehetőségek és a vágyak konfrontációja visszatér több történetben– ebből a szempontból bizonyos lenyomatot ad korunkról, társadalmunkról, gyerek és szülőszerepekről is az antológia.
Szóval a nyár. Mindenféle, ilyenolyan, elsuhan. Vicces és bizarr, de szerencsére vissza lehet lapozni, mint fényképeket albumban vagy okostelefonon. Az Érik a nyár meséit is érdemes újraolvasni-újraélni kétszer háromszor, átugrani, félbehagyni és újrakezdeni akár. Hiszen nyár van, az idő hullámzik és végtelen, mint a tenger. És minden lehetséges.
Lovász Andrea (szerk.)
Érik a nyár
