A Macska voltam Londonban című előadást Novák János rendezésében és zenéjével március 16-án mutatja be a Kolibri Színház. Az egyik főszereplő, Megyes Melinda szerint a gyerekek közelsége olyan energiát ad előadásról előadásra, amihez hasonlót máshol nem kaphatna. A több mint tíz itt töltött évad alatt több, mint húsz sikeres szerep tanúskodik arról, a gyerekek szerint is valóban a helyén van. Sokan úgy emlegetik: a kisfiú a Bors néniből.
– Ma éppen kettő Bors néni előadást játszottunk, és épp az előcsarnokból jövök, ahová kimegyünk mindig a végén, hogy a gyerekekkel együtt ünnepeljük Bors néni születésnapját. Rajzolnak és együtt énekelünk neki, közben beszélgetünk, fölismernek, hogy ugye te voltál a macskás darabban is, tehát a rendszeresen színházba járó gyerekek pontosan tudják, hogy itt miféle játékról van szó.
– Miben kíván meg az átlagosnál többet egy színésznőtől az a helyzet, hogy egy gyerek- és ifjúsági színház tagja?
– Semmiképp sem mondanám, hogy többet kíván, mert minden színházban megvannak a saját feladatok, és ezt nem mérném többre vagy kevesebbre. Persze, a gyerekközönségnek megvannak a sajátosságai, de mégis, egy előadásban dolgozni, bármely színházban, a rendező instrukciói alapján kell. Tehát amit megkövetel tőlem ez esetben a Kolibri Színház, az mindig az adott rendező által fölépített rendszer. Gyerekközönséghez szólni, az nem egy általános feladat, hanem minden darab esetében különböző módon történik meg. Ez ugyan úgy színházi munka, mint máshol. A Bors néni persze egy speciális műfaj, interaktívnak nevezzük, de én inkább úgy mondanám, hogy egy közös játék, melynek során a gyerekek bevonódnak az előadásba, éppúgy, mint a felnőttek máshol anélkül, hogy aktívan részt vennének abban. A gyerekek aktívak, játszanak, ezáltal is segítjük, hogy megéljék a mesét.
– Adni mit ad egy színésznőnek a különböző életkorú gyerekeket megszólító előadások sora?
– A Tekergő című előadásban játszom csecsemőknek, nullától három éves korig ajánljuk, ez valóban különleges. Még soha olyan intenzív figyelmet nem éreztem, mint amikor először bementem a Kolibri Fészek pici játszóhelyére úgy, hogy a nézőtéren ott ült az a húsz-harminc éppen hogy csak totyogó kisbaba a szüleivel. Tágra nyílt pupillával néznek és szívják magukba a mesét, soha ilyen koncentrált érdeklődést nem éreztem, és egészen meghatódom attól, ahogyan ösztönösen átadják magukat annak, ami ott velünk közösen történik. És csak hasonlóan meghatározó élményeimről tudok beszámolni például a Boni és Klájd kereket old című előadásunk kapcsán is, amit kiskamaszoknak játszunk. Ez egy fiú és egy lány barátságának a története, ahol egy gengszteres játékban találják meg azt a közös nevezőt, ami egy kapcsolat alapját szolgálja. A végén persze a lánynak el kell utazni, ez a svéd gyermekelőadások sajátja, hogy nem áltat (rend. Benedek Judit), de ez ezért nagyon jó, mert amikor játszunk az előadást követő drámafoglalkozásokon a néző gyerekekkel, akkor azt látom, hogy a saját életükben megjelenő problémákat itt a szereplőkről szólva könnyedén elemzik. Azonnal és őszintén vágják a válaszokat, teljesen elemelve a saját életüktől, de végülis mégiscsak arról beszélve. Ez számomra is elementáris élmény, hogy részese lehetek ezeknek a számukra felszabadító pillanatoknak.
– A Macska voltam Londonban című legfrissebb bemutatóban a darab alapjául szolgáló regény címszerepét alakítod. Ki ő?
– Jenniet játszom, azt a macskalányt, aki bevezeti Petit, a főszereplőt a macskák világába. Peti kisfiúból változik a darab elején cicává, és nagyon élvezetes azt megélni, hogy a jelenetek során hogyan fejlődik, változik, veszíti el a kezdeti bizonytalanságát, és lesz egyre bátrabb, ügyesebb. Nekem ennek a gyermeki fejlődésnek a figyelemmel kísérése jelent nagyon sokat ebben az előadásban. A Kolibri Színház legújabb macskás darabja lesz ez, amely a Macskák társasága címűt váltja most le. Igen cselekményes, fordulatos történet, sok zenével, élő zenekarral, igazi nagyszabású vállalkozás. Mindemellett persze, ahogyan a darab alapjául szolgáló könyvben, itt a színpadon is fontos a sok apró megfigyelésen alapuló „macskaság”, szokás, viselkedési forma, a macskás habitus érzékletes megjelenítése.
A darabról és alkotóiról:
Paul William Gallico világsikerű regényének – Jennie, te drága – zenés színpadi feldolgozása a távoli Londonba kalauzolja el nézőit: „alulnézetből” ismerhetjük meg a várost, egy macskalány és egy macskává lett kisfiú szemével. Torokszorító érzelmek, izgalmas kalandok, remek dalok – minden, ami reményeink szerint egy valamire való gyerekmusicalt szerethetővé teheti.
A regényből Horváth Péter írta a színpadi változatot és kiegészítette kedves dalszövegekkel is, melyek Novák János zenéjével az előadásban élő zenekari kísérettel szólalnak meg.
„Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelídíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.” – idézte Novák János rendező Ottlik Gézát a
Paul William Gallico – Horváth Péter: Macska voltam Londonban
c. zenés mesejáték olvasópróbáján, majd hozzátette:
„…Péter magányos angol kisfiú, aki hiába szeretné, mégsem tarthat otthon macskát. Jennie kóbor macskalány, aki azt hiszi, kedvenc gazdái elfeledkeztek róla, ezért haragszik minden emberre. Mikor Péter átváltozik, Jennie segíti eligazodni őt a macskák világában. Kalandjaik során Jennie is lassan megszereti Péter emberi tulajdonságait. Történetükből megtanulhatjuk, hogyan formál teljesebbé minket az igazi barátság.”
A szerző
Paul William Gallico olasz emigráns zenész szülők gyerekeként New Yorkban született, és sportújságíróként indult. Karrierjét a bokszoló Jack Dempsey-vel készült interjú indította el, melyben megkérte alanyát, üsse meg, majd megírta, milyen az, amikor egy világbajnok nehézsúlyú bokszoló kiüt valakit… Az így ismertté vált újságíró hamar az irodalom felé fordult, novelláiból és kisregényeiből számtalan filmes adaptáció is született. Előszeretettel szerepeltet műveiben nem emberi alakokat, bábokat, teheneket, libákat… Öt könyvet írt macskákról.
Horváth Péter, a színpadi változat szerzője:
„Paul Gallico: Jennie, te drága című regénye a könyvtárak leggyakrabban kölcsönzött gyermekkönyvei közé tartozik. Olvasása sok örömöt szerzett kisebbeknek és nagyobbaknak, és – ha jól sejtem – szüleiknek is. Én is izgatott örömmel olvastam végig a bűbájos történet a tízéves kisfiúról, aki macskává változva újra felfedezi maga körül a világot – ezúttal alulnézetből. Ami korábban egyszerűnek és biztonságosnak látszott, az most veszélyes és bonyolult. „Macskatapasztalata” segíti mélyebben megismerni környezetét és önmagát. Fantasztikus kalandja végén már készen áll arra, hogy „nagyfiú” legyen.
A történet egymást váltó érzelmes és izgalmas jeleneteit nem volt nehéz színpadra írnom Novák János barátom számára, akivel már sokszor dolgoztunk együtt hasonló felállásban. Őszintén remélem, hogy János dallamaiba öltöztetett macskáink színpadi története legalább annyi örömöt szerez majd nézőinek, mint az eredeti regény az olvasók számára.”
