Szerintem az irodalom csak átalakul, mint ahogy korábban is a történelem folyamán. Tudomásul kell vennünk, hogy napjainkban az internet vált az olvasás fő eszközévé. (Mészöly Ági kérdezi Szőcs Henriettet)
Mikor dőlt el, hogy a fogalmazás tanórákon kívül is szívesen foglalkozol mondatok egymás-után-pakolásával?
A múltkor pakolásztam a dolgozószobámban, és megtaláltam egy hatodik osztályban írt mesémet, meg egy győri diáklap néhány számát, amiben az első kisregényem jelent meg folytatásokban. Azóta nem szabadulok a grafomániától.
Kinek mutattad meg az első „zsengéket”?
Felső tagozatos magyar tanárnőm, Magyar Miklósné Éva néni, noszogatott, hogy küldjem be a mesét egy pályázatra, mert tetszettek neki a történeteim. Gondolom, neki.
Van-e olyasvalaki, akit mesterednek nevezel?
Sokat köszönhetek Kukorelly Endrének. Rendszeresen látogattam kreatív írás szemináriumát, de ma is, bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzá. Bár írói stílusunk nagyon különböző, mégis sokat tanultam tőle az átírásról, a szöveg csiszolgatásáról a mondatok és a szavak szintjén, valamint arról, hogyan igazodjam el az irodalmi életben. Példaképem pedig Elif Safak, szintén történelmi témákról ír, szórakoztatóan, sodró lendülettel, női szemmel, roppant sikeresen.
Tudatosan készültél az írói pályára?
Próbáltam menekülni, de amikor rájöttem, hogy a bennem felhalmozódott sztorik egyszer úgyis előtörnek, megadtam magam. Utána már tudatosan, elvégeztem a Magyar Író Akadémia két szemeszterét, írói szakreferens végzettségem van. Az írás technikája tanulható.
Melyik írásod jelent meg először nyomtatásban?
Lelőttem a poént, a korábban már említett kisregényem.
Mit szeretsz az írásban, mint munkában a legjobban?
A karakterek megteremtését, a történet szálainak összekeverését, majd szétbogozását. Némely szereplőmbe beleszeretek.
Mit a legkevésbé?
A magányt. Az írás magányos munka, alapvetően szeretek egyedül molyolgatni, de ha már három-négy napja nem mozdultam ki, muszáj elmennem valahová.
Jelent-e számodra felelősséget az írás?
Igen, mert gyerekeknek is írok, és ők mindent halálosan komolyan vesznek. Könyörtelenül számon kérik rajtam a tévedéseimet.
Vannak, akik azt állítják, hogy az irodalom, mint művészeti ág végnapjait éli. Mások szerint korai még kongatni a vészharangot. Neked mi a véleményed?
A barátaim közül mindenki olvas. És ír. A kedvenc gödöllői könyvtáram tele van olvasókkal. Szerintem az irodalom csak átalakul, mint ahogy korábban is a történelem folyamán. Tudomásul kell vennünk, hogy napjainkban az internet vált az olvasás fő eszközévé. De ez nem baj, hiszen például a kortárs szerzők sokkal könnyebben hozzáférhetők így, egyszerűbb naprakésznek lenni.
El tudod képzelni, hogy a magyaron kívül más nyelven is alkoss?
Nem. Németül és héberül például elég jól beszélek, egy könyv elolvasása nem okoz gondot, de a megírása igen. Álmodni is magyarul szoktam.
Hogyan egyezteted össze családodat és írói karrieredet?
Nehezen, főleg, hogy jelenleg egyedül nevelem a kisfiam. Igyekszem észszerű kompromisszumokat kötni.
Szerinted a gyermekeid kivételezett helyzetben vannak azért, mert az anyukájuk író?
Igen, a fiam nagyon élvezi, hogy a barátaival szerepel a meséimben. Tulajdonképpen ezek a történetek neki, miatta születtek, csak később gépeltem le őket. Másrészt a baráti körömben rengeteg író-költő található, tehát számára egy irodalmár nem szobor, hanem hús-vér ember, aki nálunk a teraszon borozgat, vagy tortát eszik. És személyre szóló dedikációkat kap a könyveibe.
Mi lenne az a három könyv, amit kötelezővé tennél alsóban/felsőben/középiskolában?
Inkább korosztályban helyezném el őket. 8-10 éveseknek ajánlanám Erlend Loe Kurt-történeteit (A nagy fogás, Kurt híres lesz, A pénz bajjal jár ), 10-12 éveseknek Lakatos István Dobozvárosát és 13-15 körül Janne Teller Semmi c. regényét.
