A Déliből utaztam hazafelé, mikor hirtelen fékezett a vonat, s mielőtt a nyílt pályán váratlanul megálltunk volna, az ülésem alatt kemény koppanás rezonált végig rajtam. (Podmaniczky Szilárd verse)
Real-time
Két napja már
hogy nem alszom délután
fáradt vagyok
mint öreganyám
A délutáni alvás pihentet
kikapcsolja a hallást
a szívet
és lebegtet
Két napja már hogy úton vagyok
ügyek és szavak keringenek
Mindent értek
mindent látok
ez a kiúttalanság-álom
Benne ülök a megoldásban
moccanni sem kell
minden új kezdet újra véget ér
összemosódik tanár és tanítvány
A vonat hirtelen megáll
köröttünk sötét partvidék
Aludnék
de a lány zaklatottan issza a kólát
csörögnek rajta az ékszerek
Vállára akasztott táskával kimegy
a helye üresen remeg
Szürke hómezőben robogunk
majd holnap alszom délután
Szép az ami nem is igaz
Hirtelen fékezünk
a lány csilingelve zuhan
csattanás
elgázolt valakit a vonat
A szerelvény körül láthatósági mellényben sétálnak a rendőrök, bevilágítanak a kerekek közé. Három órán át állunk ott a hóban, mert az emberből egyes darabokat nem találnak. A kalauz zavartan telefonál, a mozdonyvezetővel beszél. A férfi két táskával ment a sínek mellett, aztán egyszer csak hátranézett. Megnézte magának a fényes szörnyet. Döntött. Belépet a sínek közé.
Egy asszony a folyosón: Ma ezt már otthon gyógyszerrel illik elintézni. És nem zavarni a többieket. Három órát elvett mindannyiunk életéből.
