Archív

Real-time – hogyan született a vers?

Fot Mth Zoltn

A Déliből utaztam hazafelé, mikor hirtelen fékezett a vonat, s mielőtt a nyílt pályán váratlanul megálltunk volna, az ülésem alatt kemény koppanás rezonált végig rajtam. (Podmaniczky Szilárd verse)

Real-time

Két napja már

hogy nem alszom délután

fáradt vagyok

mint öreganyám

A délutáni alvás pihentet

kikapcsolja a hallást

a szívet

és lebegtet

Két napja már hogy úton vagyok

ügyek és szavak keringenek

Mindent értek

mindent látok

ez a kiúttalanság-álom

Benne ülök a megoldásban

moccanni sem kell

minden új kezdet újra véget ér

összemosódik tanár és tanítvány

A vonat hirtelen megáll

köröttünk sötét partvidék

Aludnék

de a lány zaklatottan issza a kólát

csörögnek rajta az ékszerek

Vállára akasztott táskával kimegy

a helye üresen remeg

Szürke hómezőben robogunk

majd holnap alszom délután

Szép az ami nem is igaz

Hirtelen fékezünk

a lány csilingelve zuhan

csattanás

elgázolt valakit a vonat

A szerelvény körül láthatósági mellényben sétálnak a rendőrök, bevilágítanak a kerekek közé. Három órán át állunk ott a hóban, mert az emberből egyes darabokat nem találnak. A kalauz zavartan telefonál, a mozdonyvezetővel beszél. A férfi két táskával ment a sínek mellett, aztán egyszer csak hátranézett. Megnézte magának a fényes szörnyet. Döntött. Belépet a sínek közé.

Egy asszony a folyosón: Ma ezt már otthon gyógyszerrel illik elintézni. És nem zavarni a többieket. Három órát elvett mindannyiunk életéből.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top