Az ifjúságra koncentrálnak. (Kémeri Attila beszámolója)
Október 11. és 14. között újra független színházi minifesztivált rendeztek a szegedi MASZK munkatársai és önkéntesei középpontban a fiatalokkal. A kiváló minősítésű művészeti fesztivál a kezdetektől fontosnak tartja a fiatal, pályakezdő alkotók munkáinak bemutatását. Tavaly először megrendezték a THEALTER „kistestvérét”, melynek tematikája a színházi utánpótlás bemutatását tűzte célul. Az idei őszi THEALTER U21 pluszt hagyománnyá kívánják tenni, jelentős ügyet szolgáló fesztivállá fejleszteni. A librarius.hu kíváncsi betűvetője négy darabot látott.
Horváth Mihály Gimnázium 12.D (Szentes): A halálra táncoltatott leány
A szentesi „háemgések” csütörtök este egy balladát táncoltak, libbentettek a régi zsinagóga színpadára. Piros, fehér és fekete szoknyás lányok, fekete nadrágos, fehér inges ifjú urak egy elfuserált párválasztás következményét boncolták. Élve, majd halva. Csapiné Matos Ibolya rendezése a letisztult látvány szép példája: az egyszerű, sallangmentes mesélés öröméről árulkodik – már ha lehet egy balladáról örömmel mesélni – és miért ne lehetne? A szentesi művészeti iskolások ezt is tudják. Öröm nekünk, hogy évről évre, évadról évadra eljönnek Szegedre, megmutatják tudásukat, örömmel töltik meg a Hajnóczy utcai kertet és színpadot. Köszönjük!
KoMa Társulat (Budapest): William Shakespeare: Athéni Timon
„A bajban nincs jó barát…” Úgy tűnik, Athénban sincs ez másképp, s a demokráciában is vannak egyenlőbbek az egyenlőknél. Ezt persze eddig is tudtuk, bár bele nem nyugodhattunk. A KoMa Társulat ifjú férfijai viszont megmutatták azt is, hogyan lehet erről mesélni jelmezek, díszletek és smink nélkül. Pőrén, de nem csupaszon. A rendező és főszerepet játszó Zrinyi Gál Vince azzal kezdi a darabot, hogy velünk, a nézőkkel negédesen bánik, érdeklődik, jól ülünk-e, ez a felütés nem hagy kétséget afelől, hogy a pokolba vezető út mivel is van kikövezve. Szövegei igazak és szépek, még ha a csúf véget is sejtetnek. A többi szereplő és a civillé varázsolt térben heverő hangszerek is szépen szólnak. Azért egy újratemetés Timonnak is kijárt: lám, ez sem Közép-európai találmány. A végén összecsattanó tenyereink azt üzenték az alkotóknak: Szép volt fiúk, jó mulatság, férfimunka volt!
Picaro Társulat (Budapest): Az utolsó Csárdáskirálynő
Ami KoMa-ék Timonjából hiányzott – a nő –, azt Deák Tamásék csapata, előadása lett hivatott pótolni. A darabbéli operett főpróbájára készülve kiderül, hogy a primadonna orális képességei nem az énektudással vannak összefüggésben. A vérbő vérnőt alakító M. Simon Andrea tűpontos, realista képet mutat a tehetségét orális szexszel pótoló szappansztárról. Deák Tamás rendező, ahogy más darabjaikban is szokta, maga is játszik, a rég meghalt színházigazgató, Joseph König szellemének szerepében egyszerre borzongató, és emberi. Hmmm… A darab elején még a legemberibb figura egy zombi, ám hamar kiderül, félniük csak a hamis lelkeknek van oka. Még akkor is, ha előbb utóbb mindenki odaátra költözik is. Az előadás-béli operettet végül halott színészek játszák, a nézőtéren zombik ülnek – persze ezt mi, valódi nézők nem vesszük magunkra – talán nem is nekünk szól ez az üzenet. A főszerepet végül a halott színházigazgató ifjú feleségének szelleme játssza el, Álmosd Phaedra csodálatos énekhangja elhiteti velünk, bizony még egy egyébként szétjátszott operettet is lehet gyönyörűen, nyálmentesen játszani, énekelni.
Kaposvári Egyetem Művészeti Kar IV. évfolyam: Téli utazás
Ahová készülünk: Petushki, Vlagyimiri terület, Oroszország. Helyben járva magunkba utazunk, útitársaink az angyalok. Gyönyörű tündérek, tündérfik és manócskák, édesek, okosak, színesek. Jeles András és Perovics Zoltán korábbi közös vállalkozásai alapján persze különlegességre számítottunk. Nos, jelentem, megkaptuk. Nyerő páros ők, főleg egy ilyen csodálatos ifjú csapattal körülvéve. A szív, a szeretet, a decens gyönyör költözött a szegedi régi zsinagóga falai közé vasárnap este. Mi, szerencsés kiválasztottak, ott ültünk, s bámultunk, letaglóztak bennünket a mutatott képek, a színek, a fények. Erről nem szabadna írni, ezt látni, átérezni kell. Köszönjük Nektek Pero, Jeles és Kaposvár!
játsszák: Bende Kinga, Benkó Bence, Dobó Enikő, Fábián Péter, Horváth Szabolcs, Jerger Balázs, Kátai Kinga, Kiss Emma, Kopek Janka, Máté Anett, Rózsa Krisztián, Szakács Hajnalka, valamint Edvi Henrietta II. éves hallgató
díszlet: Perovics Zoltán
korrepetitor: Lukin Zsuzsanna
élőzene: Dargó Gergely
zene: Melis László (Schubert: A Téli utazás c. dalciklusának felhasználásával)
színpadra alkalmazta és rendezte: Jeles András
osztályvezető tanár: Kelemen József
***
Fotók: Nyemcsok Éva és Révész Róbert
{jcomments on}
