Archív

A Nobel-díjas Herta Müller életéről nyílt multimédiás kiállítás

megnyito

Az az ív, amit a pályakezdés óta bejárt a szenvedéstörténetek és a szabadsághiány, a hatalom és az egyén egyenetlen viszonyának következetes felmutatása.

Bánáti gyerekkorától az irodalmi Nobel-díj átvételéig ismerhetik meg az érdeklődők Herta Müller életét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában (FSZEK) nyílt interaktív kiállításon.

“Regényei ismerősen csengenek, történetei nem idegenek tőlünk, műveit egy kicsit magunkénak is érezhetjük” – vélekedett a FSZEK főigazgatója Herta Müller műveiről. Fodor Péter elmondta: Herta Müller a kiállítás zárására személyesen is ellátogat és beszélgetéssel egybekötött felolvasóesten vesz részt november 9-én. Beszámolt arról, hogy a Herta Müller – A szavak ördögi köre című kiállításhoz három rendhagyó tárlatvezetés is kapcsolódik október 11-én, 18-án és 25-én délután öt órától.

Mller-kiallitasA november 10-ig látható kiállítást, amelyen Herta Müller családjának tulajdonában lévő fotók láthatók, Hammerstein Judit kultúráért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Mint fogalmazott: Herta Müller művei nehéz olvasmányok, de nem “nyelvi”, hanem “lelki szempontból”. A politikus szerint Herta Müller életműve túlmutat a posztmodern utáni kor értelmezési lehetőségein, nem illeszthető a romantikus szerzőközpontú és strukturalista megközelítésekbe sem.

“Herta Müller író és ember, polgár és gondolkodó, megalázott és megszomorított személyiség, életének és tetteinek esszenciális jelentősége van a művek vonatkozásában” – fogalmazott Hammerstein Judit, aki szerint az író művei “szavatolják a katarzist” is, amely “mindig mély fájdalomból szakad fel”. A helyettes államtitkár méltatta Nádori Lídia fordításait, a művekről pedig megjegyezte, hogy az azokban leírtak Kelet-Európában mindenkinek ismerősen csenghetnek.

“A diktatúrában eltöltött évek személyiségtorzító, társadalmi szöveteket felhasító és durva öltésekkel újra varró, kegyetlen és kérhetetlen univerzumával emlékezetet bennünket arra, amit mindannyian megéltünk itt. Ezért vagyunk tökéletesen tisztában azzal, hogy reagálni csak Herta Müllerhez hasonlatos karakánsággal, következetességgel lehet” – fogalmazott Hammerstein Judit, aki szerint az írónő ezért egy kicsit “a magyaroké” is.

Jutta Gehrig, a kiállítást szervező budapesti Goethe Intézet igazgatója arról beszélt: szimbolikus jelentősége van annak, hogy a tárlat egy könyvtárban kapott helyet, hiszen a könyvtáraknak az feladata, hogy az emlékezetet megőrizzék.

Balla Zsofia Balla Zsófia költő felidézte Herta Müller pályáját, amelyben meghatározó szerepet kapott a félelem. Beszélt az író legjelentősebb regényének, a Lélegzethintának a születéséről, amelyet Oskar Pastior költővel folytatott beszélgetései inspiráltak. “Közös könyv lett volna, de Pastior váratlanul 2006-ban meghalt” – emlékeztetett Balla Zsófia, hozzátéve, a műben Herta Müller arra mutat rá, hogy nemcsak a bezártság és a kényszermunka öli meg az embert a lágerben, hanem a tárgyak, a visszavonulás és az egyedüllét lehetőségének a hiánya is.

Felidézte, hogy fiatalkorában Herta Müllert a családja történetei érdekelték, a német nyelv bánsági dialektusát gyűjtötte. Balla Zsófia kitért az írónő vonzalmára Paul Celan költészetéhez, amelyet a bűntudat is elmélyített, hiszen édesapja, rokonai a bánsági SS tagjai lettek. Balla Zsófia beszélt a romániai nacionalista-szocialista diktatúráról, a nyomorról, amely Herta Müller életét meghatározta, megemlítve azt is, hogy a titkosszolgálat az író és férje beszélgetéseit lehallgatta, barátaik közül többeket beszervezett, mások ez elől menekülve az emigrációban lettek öngyilkosok.

erdeklodo “Herta Müller 1987 márciusában elhagyta Romániát és a mai napig állhatatosan tanúságot tesz arról, amit átélt” – fogalmazott a költő. “Nem románellenességről van szó, amit a mai napig nem szűnő, furcsa sajtótámadások sejtetni engednek” – mutatott rá Balla Zsófia a román sajtóban megjelent cikkekre utalva. A költő szerint a támadásokra az írónő nem “ellennacionalizmussal”, “gyűlölködéssel”, hanem “mérlegelésekkel teli írásművekkel válaszolt”.

“Az az ív, amit a pályakezdés óta bejárt a szenvedéstörténetek és a szabadsághiány, a hatalom és az egyén egyenetlen viszonyának következetes felmutatása” – fogalmazott Balla Zsófia.

Forrás: MTI, fotók: Goethe Intézet

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top