Archív

Emike és a szemét

A saját lányom meghazudtolja az apját! Mit tanulnak ezek az oviban? – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]

Ma délután Emike egy virágos szoknyás, fekete hajú kislánnyal rohant be a lakásba, és azt kiabálta, hogy:

– Zárd be! Zárd be!

– Mit zárjak be? – pislogtam.

– Az ajtót, apcika, az ajtót! Kulcsra!

Nem értettem, mért kellene kulcsra zárni az ajtót, de elindultam kifelé. Jobb, ha az ember szót fogad a kislányának, főleg, ha azt a kislányt Emikének hívják. Tapasztalat!

Amint az ajtó közelébe értem, embertelen bömbölést hallottam.

– Kitekerem a nyakatokat! Piszok kis kölykök! Majd adok én nektek…!

Egy férfi közeledett futólépésben a kerti úton, és üvöltött, mint akinek veszett Tyrannosaurus volt a papája.

Lehetett úgy százötven kiló, abból csak a feje negyven, ami most vörösen lángolt a dühtől.

Én senkitől se félek, kivéve Emikét és a százötven kilós üvöltő embereket, úgyhogy bezártam a vasrácsot.

– Mit akar? – szóltam rá bátran a rács mögül. – Mit ordít?

– Ide szaladt be két kis pofátlan csitri?! – harsogott a dagadt dinó, és belekapaszkodott a rácsba.

– Miért? – kérdeztem hűvösen és nyugodtan, mert tanultam a tévéből, hogy az acsarkodó Tyrannosaurusokat nem szabad ingerelni.

– Majd elmondom, ha a kezem közé kapom őket! – vicsorgott a monstrum, és megrázta a rácsot.

Ha ez most ki tudja szakítani a vasrudakat – gondoltam –, és túlélem, tuti, hogy visszakérem a pénzt a lakatostól.

– Senki se jött be ide! – jegyeztem meg, és be akartam hajtani az ajtót is. A nagypapám mindig azt mondta, hogy jobb hazudni és élni, mint igazat mondani és halni. Persze van, aki ezzel nem ért egyet.

– Azt mondja, senki se ment be?! – bömbölt a monstrum.

– Senki – mondtam én.

– De igenis! – ugrott mellém Emike. – Mi bejöttünk! – És dühösen a csípőjére csapta a kezét.

Na, ez az! Ilyenek miatt kell idegorvoshoz járnom, ha valaki nem tudná. A saját lányom meghazudtolja az apját! Mit tanulnak ezek az oviban?

– Szóval itt vagy? – süvített a bölény. – Hogy mertetek szemetet önteni a kocsimba? Kitekerem a nyakadat, akár itt van az apád, akár nem!

– Na, de kérem! – dadogtam. – Hogy képzeli? Miket beszél? Mi történt?

– Ez a töpörtyű, meg a másik törpe – rikoltott a dinóbébi – beöntöttek a kocsimba egy kosár szemetet! De ki fogják takarítani, vagy addig élnek!

– És maga, bácsi? – rikoltott Emike. – Maga nem csinált semmit? Kidobta a kocsi ablakán a zsíros papírt, amiből evett! Láttuk! Aztán meg kiöntötte a cigihamut! Beleszállt a szánkba!

A dagadék szeme kimeredt, és csak kapkodta a levegőt, mint kacsa a nokedlit.

– Mi? Mi? Mi?

– Igen mi, mi, mi! Mi láttuk. Meg más is! A Laci szomszéd. Felvette videóra. Az óvó néni azt mondta, hogy az utcán nem szabad szemetelni. Mert a város mindenkié. És tisztaságnak kell lenni, hogy ne legyen betegség. De maga, bácsi, kiszórta a papírt, meg a palackot, meg a hamut. Ezért döntöttük a kocsijába Cinkával a szemetet. És el is fogjuk mondani az óvó néninek, aki elviszi a rendőrségre, és ott aztán üvöltözhet a börtönben.

Mire ezt Emike végigmondta, a szomszédok mind az ajtónkhoz gyűltek, a pasas meg úgy eltűnt, mint kakis vécépapír a szélviharban.

Álltam, és pislogtam.

– Emike – suttogtam –, ti szemetet öntöttetek a bácsi kocsijába, mert szemetelt?

– Naná! – mondta Emike. – Megérdemelte a büntit!

– És a Laci szomszéd tényleg felvette videóra az egészet?

– Dehogy vette! – mondta Emike. – Csak rá akartam ijeszteni a bunkó bácsira.

– Kicsi lányom! – hörögtem. – Kérlek, csak egyet árulj el a te szerencsétlen apcikádnak: kitől tanultál meg így hazudni?

Erre Emike felkacagott.

– Mondjam vagy mutassam?

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top