A személyes kapcsolatok megváltoztathatják a melegházassághoz való viszonyt.
Feltárva, hogy támogatja az azonos neműek közötti házasságot, Barack Obama amerikai elnök kulcsfontosságú beszélgetéseknek és személyes tapasztalatoknak tulajdonította azt, hogy a kérdéssel kapcsolatban megváltozott az álláspontja. Elmondta, hogy munkatársi gárdája elkötelezett kapcsolatban élő tagjaival folytatott beszélgetések után nehezen talál indokot, amely alapján megtagadható tőlük a házassághoz való jog. Véleménye megváltozásához legalább ugyanolyan mértékben hozzájárultak a 13 és 10 éves lányaival folytatott beszélgetések, akiknek több két apás vagy két anyás barátjuk van. „Eszükbe se jutna, hogy a barátaik szüleit ezért másképp kell kezelni” – húzta alá az elnök.
Míg az elnök esetében a személyes létet nem lehet elválasztani a politikaitól, mások, akik ugyanabba az irányba mozdultak el, állítják, hogy Obama szavait hallva tüstént magukra ismertek. Valaha ők is határozottan ellenezték a melegek házasságát, de templomban, munkahelyen, futballstadionban, sőt állami törvényhozásban folytatott kínos-kényelmetlen beszélgetések nyomán végük megváltoztatták a véleményüket.
Kulcsfontosságú a közös tapasztalat
„Hasonló élményem volt a lányommal – mesélte Sandra Galef, New York állam törvényhozásának demokrata párti tagja az AP hírügynökségnek. – Azt mondta: +Régimódi vagy, anya. Mit számít az, hogy melegek, ha szeretik egymást? Mindenkinek hagyni kell, hogy éljen a jogaival+. Homlokegyenest más volt a véleménye, mint nekem.”
A 72 éves Galef szerint ez és a hozzá hasonló beszélgetések vezettek oda, hogy bár 2009-ben az azonos neműek házasságát New York államban engedélyező törvény ellen szavazott, két év múlva már mögé állt.
„Azt hiszem, a lányom valóban rányitotta a szemem arra a tényre, hogy más korban nőttem fel, és világossá tette, hogy nem modern emberhez illően vélekedek a kérdésről. Amikor az elnököt hallgattam, úgy éreztem, hasonló dolgon mentem keresztül, mint ő” – szögezte le a képviselőasszony.
Mielőtt Obama az azonos neműek házassághoz való jogát pártoló első hivatalban lévő amerikai elnökké vált, más politikusok is megszólaltak a témában, és véleményük változását a melegekkel kapcsolatos tapasztalataikkal indokolták. Az iowai szenátus vezetője, Mike Gronstal 2009-ben visszatartott egy alkotmánymódosítást, amely megtiltotta volna a melegek házasságát, mert a lánya meggyőzte róla, hogy úgy helyes. Dick Cheney korábbi alelnök és Jerry Saunders San Diegó-i polgármester azután kezdte támogatni a melegházasságot, hogy megtudta, a lánya leszbikus.
Melegjogi aktivisták már évtizedekkel ezelőtt rájöttek, hogy az amerikaiaknak a melegek jogairól alkotott véleményét nagyban befolyásolja az, ha közeli barátaik vagy családtagjaik között meleg is van. Most, hogy a mozgalom kívánságlistáján előkelő helyre került az azonos neműek házasságának engedélyezése, még inkább meggyőződésük, hogy a siker szempontjából kulcsfontosságúak a közös tapasztalatok és a melegekről szóló történetek.
„Manapság szinte mindenki ismer valakit, aki meleg vagy leszbikus, de az embereket igazán az mozdítja meg, ha jól megismerik, vagy legalábbis elég jól ahhoz, hogy elbeszélgessenek vele arról, miért is olyan fontos neki a házasság” – fejtette ki Marc Solomon, a Házasság Szabadsága nevű New York-i székhelyű, a melegházasságok engedélyezéséért dolgozó csoport országos kampánymenedzsere. A Házasság Szabadsága arra bátorítja a melegeket, hogy kezdeményezzenek beszélgetéseket a kérdésről.
Az amerikaiaknak csaknem a fele mond igent
Egy 2011-ben Washingtonban végzett vizsgálat megállapította, hogy azok körében, akiknek a közeli barátai vagy családtagjai között meleg is van, a melegházasság támogatottsága a kétszerese annak, mint amit ilyen baráttal vagy családtaggal nem rendelkezők között élvez. Míg átlagosan az amerikaiak 47 százaléka mond igent a melegek házasságára, a velük intim kapcsolatban állók 64 százaléka helyesli, a személyes kapcsolattal nem rendelkezőknek pedig csak a 37 százaléka.
Szó sincs arról, hogy ha valaki ismer, elismer, sőt szeret melegeket, akkor feltétlenül támogatja házassághoz való jogukat is.
Robert Tyler kaliforniai ügyvéd, aki határozottan kiállt az egy férfi-egy nő elvén nyugvó házassági törvény mellett, a vele szemben fellépő meleg ügyvédek közül többet a barátjának tekint. Tiszteli őket, mint ügyvédeket, társakat, sőt szülőket, de ezzel együtt sem gondolja úgy, hogy engedélyezni kellene nekik a házasságot.
„Ha szükségük lenne rá, levetném és odaadnám nekik a kabátomat. Ez azonban nem ok arra, hogy változtassak a közjoggal kapcsolatos álláspontomon” – hangsúlyozta.
Jim Klosterboer evangélikus pap is azok közé tartozik, akik változtattak korábbi álláspontjukon, bár húsz évvel ezelőtt még azt hangoztatta, hogy azon a napon, amikor felszentelik felekezete első meleg papját, otthagyja az egyházat. A következő két évtizedben aztán az iowai Elkaderben élő, ma 62 éves pap meleg férfiakról és leszbikus nőkről szóló történeteket ismert meg. Volt, hogy akivel beszélgetett, maga volt meleg, más esetekben a mesélő valamelyik családtagja. A beszélgetések arra ösztönözték, hogy felülvizsgálja addigi véleményét, és ma már támogatja az azonos neműek házassághoz való jogát.
Nora Phemester 54 éves ápolónő, aki a nyugat-virginiai Wheelingben él, hosszú ideig támogatta a melegek jogait, egészen odáig, hogy a gyerekek melegek általi örökbe fogadásában se talált semmi kivetnivalót. A vonalat a házasságuknál húzta meg mindaddig, amíg a lánya 2010-ben be nem mutatott neki egy négy gyereket nevelő leszbikus párt. Egyikük ápolónő volt, akárcsak ő és a lánya. A másik kiscserkészvezetőként működött, de elmozdították posztjáról, mert a amerikai cserkészszövetség szabályzata szerint melegek nem lehetnek a szervezet tagjai.
„Miért ne lehetne megengedni, hogy ugyanolyan jogaik legyenek, mint a házaspároknak, és különösen akkor, ha régóta tartó, elkötelezett kapcsolatban élnek?” – vetette fel.
A gyerekek továbbra is tisztelik a házasság hagyományát
Lanae Erickson, a Third Way (Harmadik Út) nevű washingtoni központú, társadalompolitikai és politikai kérdésekkel foglalkozó kutatóközpont igazgatója szerint ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a melegek mozgalma hatékony eszközre tett szert a házasodás ügyének előbbre mozdítása szempontjából.
Az azonos neműek házasságának megtiltásáért a közelmúltban Kaliforniában és Maine-ben folytatott kampányok egyik fő érve az volt, hogy a melegházasság engedélyezése negatív hatással lenne a gyerekekre.
„Az emberek egyik legfőbb aggodalma a házasság meleg párokra történő kiterjesztésével kapcsolatban az, hogy ettől a házasság valamilyen módon megváltozik, valamilyen módon elértéktelenedik. Útmutatásul szolgál viszont nekik az, amit a gyerekeiktől hallanak. Velük beszélgetve rájönnek, hogy a gyerekek továbbra is tisztelik a házasság hagyományát, maguk is meg akarnak házasodni, és természetesnek tekintik, hogy azt tegyék a meleg párok is” – fogalmazott Erickson.
Forrás: MTI
{jcomments on}
