Archív

Somlyó Zoltán költő 130 éve született

Somly

1902-ben jelent megelső kötete, Dalok a piros kendőtől a hatcsattos czipőig címen.

Százharminc éve, 1882. június 22-én született Somlyó Zoltán költő, újságíró, műfordító, a magyar irodalom különös alakja: verseiben olykor Kosztolányi művészi magaslatai csillannak meg, hogy azután aláhulljanak a banalitások mélységeibe. Ő maga “elátkozott költőnek” nevezte magát, hiszen pályáját kettétörte a Tanácsköztársaság eszméiben való csalódás és a véget nem érő éhezés és szegénység.

Schwartz Simon nagykereskedő fia a Zala megyei Alsódomborúban látta meg a napvilágot, családi nevét tizennyolc éves koráig viselte. Iskoláit Nagykanizsán, Csáktornyán, majd Székesfehérváron járta, s a magyar érettségin állítólag azért bukott meg, mert Szendrey Júliáról tiszteletlenül beszélt. Még gimnazistaként jelentek meg első versei a Zala című lapban, de ennek nem örülhetett: a szellemi teljesítményeket nem sokra értékelő apja naplopónak nevezte és megvonta tőle a támogatást.

Somlyó 1901-ben érkezett Budapestre, ahol a Magyarország című lapnál kezdett címszalagokat írni, de a verselést sem hagyta abba. 1902-ben megjelent első kötetét, amely a Dalok a piros kendőtől a hatcsattos czipőig címet viselte, érdektelenség övezte. A költő 1903-tól három évig a hadseregben szolgált, aztán megpróbált otthon letelepedni, de apja elüldözte. A fővárosba visszatérve, ahol kalandos szerelmi és becsületbeli ügyekbe keveredett, a Magyar Nemzet munkatársa lett. A Magyar Színház egyik statiszta színésznőjét vette feleségül, de házassága balul sikerült: rövid idő alatt állását és feleségét is elvesztette.

Somlyó ezután tömegszállásokon húzta meg magát, aludt pincében krumpliszsákon, a Rákóczi úti sírkőtárban, utcai padokon, menekülve a rendőrök elől. Közben kuplékat írt, ezeket az Üllői úti kávéházaktól az Andrássy úti kabarékig mindenhol énekelték. 1908-ban mecénásra tett szert, akinek révén a Szabadság című nagyváradi lapnál kapott állást. Itt barátságot kötött Juhász Gyulával, Emőd Tamással, de a szerkesztő feleségével történt affér miatt távoznia kellett. Következő állomása a Szeged és Vidéke lett, ahol már méltányolták a jó tollú újságírót, de amikor vérző gyomorfekéllyel küzdött, helyét mással töltötték be. Szeged mégis életének fontos állomása lett, hiszen itt jelent meg első jelentős kötete, a Dél van, amelynek nyomán felfigyelt rá Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.

1911-ben megjelent Az átkozott költő című, legsikeresebb kötete, amely egymás után két kiadást ért meg. Életének legharmonikusabb időszaka következett, a Bácskai Hírlap munkatársa lett. Műfordítással is ekkor kezdett foglalkozni, Baudelaire, Maupassant, Voltaire, Rousseau, Gerhart Hauptmann műveit ültette át magyarra. Az első világháború idején újra megnősült, de ez a házassága sem tartott sokáig. 1918-ban jelent meg Maupassant A szép fiú című regényének fordítása országos sikerrel. A Tanácsköztársaság idején lelkesen vett részt az eseményekben, de a bukás után nem érte semmilyen hivatalos megtorlás.

1920-ban elvette Bolgár Margitot, egy balatonboglári bádogosmester lányát, és még ugyanebben az évben megszületett egyetlen fiúgyermeke, a későbbi Kossuth-díjas költő, Somlyó György. A család nyomorban tengette életét, Somlyó írásai csak kisebb lapokban jelentek meg. Az irodalmi életbe 1921-től sikerült visszatérnie. 1922-ben egy erotikus versgyűjteményt publikált saját kiadásban A férfi versei címmel, utolsó önálló kötetet 1924-ben jelent meg Szűz Miléva címmel. Miután harmadik házassága is tönkrement, 1925-ben a Karinthy gyerekek nevelőnőjét, egy bécsi vendéglős lányát vette el. Élete nem került egyenesbe: 1928-ban meghalt kislánya, kiújultak gyomorproblémái, anyagi forrásai megcsappantak. 1934-ben már csak havi 4-5 verset tudott lapoknál elhelyezni, a honorárium még kenyérre sem volt elegendő.

Somlyó Zoltán 1937. január 7-én hunyt el Kruspér utcai lakásában. “Költő volt, csak költő, semmi több. Költő volt – valódi költő – nem kevesebb” – írta róla halála után Karinthy Frigyes, a megértő barát. Hagyatékát, együtt fia, Somlyó György Kossuth-díjas költő, író, műfordító kézirataival, relikviáival, könyveivel – idén márciusban adományozta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak unokája, Somlyó Bálint, az ELTE Esztétikai Tanszékének docense.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top