Olaszországban régi hagyomány, hogy itt jó minőségű hamispénzt gyártanak. (Olasz riport)
Apáról fiúra száll
Miközben Európa pénzügyi főnökei azon vitatkoznak, hogy mennyire bölcs dolog a növekedést azzal ösztönözni, hogy az Európai Központi Bank számára engedélyezik több bankjegy nyomtatását, a Nápolytól északnyugatra fekvő kisvárosok sajátos vállalkozói nem lacafacáznak: hamis euróval árasztják el Európát. A dél-olaszországi Campania tartomány napos egéről, gyümölcseiről és zöldségeiről, valamint a szervezett bűnözésről ismert. Giugliano városában és környékén a pénzhamisítók nem kevesebbel, mint azzal dicsekedhetnek, hogy ők állították elő az EKB által az elmúlt években a forgalomból kivont bankóknak több mint a felét.
Noha Franciaországban, Spanyolországban, Kelet-Európában és Dél-Amerikában is lelepleztek már illegális pénznyomdákat, úgy tűnik, hogy a szakma olasz mestereit senki sem múlhatja felül a hamisítás művészetéhez szükséges kézműves ügyesség terén. A legtökéletesebb mesterek pedig éppen Giuglianóban tevékenykednek, ahol a gyümölcsöskertek között panelházak betontömbjei magasodnak, és a gondozatlan utak szélén autójavítók és fiatal afrikai prostituáltak igyekeznek felhívni magukra a figyelmet.
„Olaszországban régi hagyomány, hogy itt jó minőségű hamispénzt gyártanak – jelentette ki a The New York Times című amerikai lapnak Alessandro Gentili ezredes, az olasz csendőrség pénzhamisítás elleni egységének parancsnoka. – Ennek mindmáig Giugliano a fővárosa, itt működnek a legjobb profik!”
A szervezett bűnözés megkapja a maga sápját
Méghozzá nem is kevesen. Amikor 2009 januárjában a hatóság lecsapott rájuk, a rendőrök összesen 109 személyt vettek őrizetbe a városban és a délebbi Calabria tartományban, 165-öt feljelentettek a helyi bírói szerveknél, és 162 helyen tiltott eszközöket foglaltak le.
Az akkori művelet sikere ellenére az ezredes szerint a pénzhamisító akciók folytatódtak, a hagyomány nem egy esetben apáról fiúra száll. A rendőrség nemrég a dél-olaszországi Puglia tartományban vett őrizetbe két férfit hasonló váddal, és felfedte, hogy a Foggia városa körül működő szervezett bandák a campaniai alvilággal összefogva készítettek nagy mennyiségű hamis európai pénzt.
Campania szervezett bűnözését a közismerten erőszakos camorra tartja a kezében, de a hatóságok szerint a hamisítás periferikus tevékenység. A banditák olyan jövedelmezőbb üzleteket részesítenek előnyben, mint a mérgező hulladékok tárolása, a kábítószer-csempészet vagy az illegális textilgyárak. Mindazonáltal Raffaele Cantone, az alkotmánybíróság tagja, aki igen alaposan vizsgálta a camorra működését, biztos abban, hogy a szervezett bűnözés megkapja a maga sápját a pénzgyártóktól – továbbá szerepet vállal ennek az üzletágnak a szabályozásában is, ugyanis a pénzhamisítás a camorra gazdasági érdekeit is érinti a térségben.
A tartományban működő egységek, az úgynevezett nápolyi csoportok által nyomtatott hamis eurókat nehéz felismerni megfelelő képzettség nélkül. A szakértő szem számára persze akadnak árulkodó jelek: a papírján nincs vízjel és az ezüst hologramon másként csillan mg a fény, mint az igazi euró bankjegyen.
Az elmúlt években a hatóságok Bulgáriában, Kolumbiában, Oroszországban, Törökországban, Iránban és Irakban is találtak hamis eurókat – ezekben az országokban általános, hogy készpénzzel fizetnek. Azért is könnyebb beváltani a hamis euróbankjegyeket, mert a banktisztviselők és az üzletek alkalmazottai kevésbé ismerik az igaziakat. Az ezredes szerint megesik, hogy afrikai és latin-amerikai bevándorlók tudatosan vásárolnak hamis eurót Európában, hogy azon saját országukban próbáljanak tulajdont szerezni.
Eltérő büntetések
Az euró a kábítószer-csempészek kedvenc valutájává vált, és a hamis eurókat saját műveleteikben is felhasználják. Különösen népszerű köreikben az 500 eurós, amely az egész világon a legnagyobb értéket képviselő bankjegy.
A pénzhamisítók elleni küzdelmet felügyelő Európai Központi Bank 2002 óta saját közlése szerint minden évben legalább 550 000, de legfeljebb 800 000 hamisított bankjegyeket vont ki eddig a forgalomból, főleg 20 és 50 eurósokat. Ez persze az egy adott pillanatban átlagosan forgalomban lévő 14 milliárd darab különböző címletű igazi euróbankjegynek elenyésző töredéke csupán.
Allister McCallum, a bank hamisítás-ellenes részlegének vezetője három kategóriába sorolja be a hamisítókat: amatőrök, akik csak egy festékpatronos nyomtatóval rendelkeznek; latorállamok, mint Észak-Korea; végül pedig a Giugliano körzetében működő pénzgyárosokhoz hasonló képzett profik.
Első látásra Giugliano nem tűnik a pénzhamisítás melegágyának. Főutcáján jellegtelen épületek sorakoznak, közepes ruházati boltok, modern városháza, egy templom és feltűnően sok temetkezési cég. Ám a tengerpart felé nyújtózó külvárosaira kaotikus részek és félig üresen álló épületek a jellemzőek, ami már sötétebb tevékenységekre utal. 2009-ben megtörtént, hogy a hamisítók, akik fülest kaptak az ellenük tervezett razziáról, úgy próbáltak nagy sietve megszabadulni a bűnjelektől, hogy a közeli patakba dobálták a hamis százeurósok kötegeit.
Az elmúlt évszázadokban az uralkodók képmását hordozó érmék hamisítása súlyos bűntettnek számított, amelyért akár halál is járt. Ma az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy megszülessen az eurógyártásért kiszabható büntetés egységes mértéke, ugyanis az EU huszonhét tagállamában mindmáig eltérő büntetések járnak ezért a vétségért.
Itáliában a büntetés viszonylag szigorú, végrehajtani azonban nem egyszerű.
Mivel az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek és a bírók a fellebbezések nyomán gyakorta csökkentik a büntetést, sok a visszaeső pénzhamisító. A 2009-es razzia során letartóztatott bankógyárosok közül nem egyet már szabadon engedtek, bár továbbra is rendőri megfigyelés alatt állnak.
Gentili ezredes nem tagadja, hogy gyakran ugyanazokat ítélik el újra és újra. „Igazi macska-egér harc ez” – közölte kissé rezignált mosollyal.
