Archív

Ha megálltam volna…

lampa

Álmomban találkoztam a gyilkosommal. – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]

Álmomban találkoztam a gyilkosommal.

Pünkösdhétfő este fél hétkor Pécs belvárosában egy autó átszáguldott a kereszteződésen a piros lámpa ellenére. Éppen egy mellékutcából fordultunk ki az Opellel, én és a fiam, Gergely…

A többit el tudjátok képzelni.

Álmomban tizenhét éves gyilkosom egy ágyban feküdt. A karambolban mindene összetört. Keze, lába mozdulatlanul hevert a takaró alatt.

– Miért? – kérdeztem, miközben az ágya mellett lebegtem, és a szemben levő tükörben nem láttam magamat. – Miért nem álltál meg a piros lámpánál?

– Nem tudom – mondta a fiú. – Jó gyors volt a kocsi. Azt hittem, még átérek a sárgán.

Körbelebegtem az ágyát.

Csövek lógtak ki a takaró alól, az ágy felett műszer villogott, szaggatott hangja a fiú szívverését jelezte.

– Ha megálltál volna, most élnék – mondtam.

– Igen – mondta a fiú. – Sajnálom. Ha megállok, Évike és Tomi is élne.

– Évike és Tomi?

– Igen. Ott ültek mögöttem a kocsiban. Évike a húgom, Tomi a barátja. Nem kötötték be magukat. Tizennégy évesek voltak.

– Szomorú – sóhajtottam. – Szüleitek, rokonaitok most biztosan zokognak. Ahogyan a mi családunk, rokonaink meg a barátaink is. Évekig szenvednek, soha meg nem nyugszik a lelkük. Megöltél minket, megölted a húgodat, megölted Tomit, és tönkretettél sok életet. Mert gyors volt a kocsi, és azt hitted, még átérsz a sárga lámpán.

– Mit csináljak? – mondta a gyilkosom, és könnyek csordultak végig az arcán. – Mit csináljak?

– Most már semmit. Ha megálltál volna a piros lámpánál, mindenki élne, és senki nem sírna.

– És én sem feküdnék életem végéig mozdulatlanul egy ágyban.

– Ezek szerint….

– Igen, megbénultam.

Odébb lebegtem álmomban. Már nem tudtam mit mondani. Ő is hallgatott.

Csend volt.

Csak a mobilom ébresztőzenéje szólalt meg.

Unokám állította be. A birodalmi induló. Utálom. De most imádtam.

Hat óra. Élek. Indulhatunk Gergellyel újabb vidéki útjainkra, újabb találkozókra.

Mert nem haltunk meg Pécsett.

A belvárosi Rákóczi úton ugyan valóban átszáguldott egy autó a piros lámpa ellenére. Én azonban nem indultam el a zöld jelzésre azonnal a keresztutcából, mert Gergelyre néztem, aki mondott valamit.

Aztán felpillantottam, és megláttam, hogy a lámpa zöld.

Elindultam.

Akkor száguldott át előttem az a kocsi hatvan-hetven kilométeres sebességgel.

Két másodpercen múlt…

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top