Álmomban találkoztam a gyilkosommal. – [NógiMesék – Nógrádi Gábor (Nógi) meséje]
Álmomban találkoztam a gyilkosommal.
Pünkösdhétfő este fél hétkor Pécs belvárosában egy autó átszáguldott a kereszteződésen a piros lámpa ellenére. Éppen egy mellékutcából fordultunk ki az Opellel, én és a fiam, Gergely…
A többit el tudjátok képzelni.
Álmomban tizenhét éves gyilkosom egy ágyban feküdt. A karambolban mindene összetört. Keze, lába mozdulatlanul hevert a takaró alatt.
– Miért? – kérdeztem, miközben az ágya mellett lebegtem, és a szemben levő tükörben nem láttam magamat. – Miért nem álltál meg a piros lámpánál?
– Nem tudom – mondta a fiú. – Jó gyors volt a kocsi. Azt hittem, még átérek a sárgán.
Körbelebegtem az ágyát.
Csövek lógtak ki a takaró alól, az ágy felett műszer villogott, szaggatott hangja a fiú szívverését jelezte.
– Ha megálltál volna, most élnék – mondtam.
– Igen – mondta a fiú. – Sajnálom. Ha megállok, Évike és Tomi is élne.
– Évike és Tomi?
– Igen. Ott ültek mögöttem a kocsiban. Évike a húgom, Tomi a barátja. Nem kötötték be magukat. Tizennégy évesek voltak.
– Szomorú – sóhajtottam. – Szüleitek, rokonaitok most biztosan zokognak. Ahogyan a mi családunk, rokonaink meg a barátaink is. Évekig szenvednek, soha meg nem nyugszik a lelkük. Megöltél minket, megölted a húgodat, megölted Tomit, és tönkretettél sok életet. Mert gyors volt a kocsi, és azt hitted, még átérsz a sárga lámpán.
– Mit csináljak? – mondta a gyilkosom, és könnyek csordultak végig az arcán. – Mit csináljak?
– Most már semmit. Ha megálltál volna a piros lámpánál, mindenki élne, és senki nem sírna.
– És én sem feküdnék életem végéig mozdulatlanul egy ágyban.
– Ezek szerint….
– Igen, megbénultam.
Odébb lebegtem álmomban. Már nem tudtam mit mondani. Ő is hallgatott.
Csend volt.
Csak a mobilom ébresztőzenéje szólalt meg.
Unokám állította be. A birodalmi induló. Utálom. De most imádtam.
Hat óra. Élek. Indulhatunk Gergellyel újabb vidéki útjainkra, újabb találkozókra.
Mert nem haltunk meg Pécsett.
A belvárosi Rákóczi úton ugyan valóban átszáguldott egy autó a piros lámpa ellenére. Én azonban nem indultam el a zöld jelzésre azonnal a keresztutcából, mert Gergelyre néztem, aki mondott valamit.
Aztán felpillantottam, és megláttam, hogy a lámpa zöld.
Elindultam.
Akkor száguldott át előttem az a kocsi hatvan-hetven kilométeres sebességgel.
Két másodpercen múlt…
