Ezen a héten egy olyan, frissen megjelent mesekönyvet mutathatunk be, mely hármas különlegességgel bír. – [a Librarius könyvajánlója]
Böszörményi Gyula május elején kiadott A Csudafurula, avagy az ökokirályfi és az instant-királylány furmányos esete a békacuppantó táborlakóval című meséje három szokatlan különlegességgel is bír:
1. eddig soha, sehol nem jelent meg nyomtatásban – még most sem, hogy megjelent! (ezt mindjárt elmagyarázzuk)
2. ezt a mesét az író tettestársakkal együtt követte el, melyek közül az egyiket úgy hívták, Paul Newman,
3. a szerzőnek ez az első, de biztosan nem az utolsó színtisztán e-book-ként megjelent írása (itt van tehát a magyarázat az első pontban felmerült ellentmondásra).
A könyvkiadás forradalmat él át, a nyomtatás feltalálása óta a legnagyobbat. Folyamatosan zajlanak a viták a kiadói szakemberek, a szociológusok, az írók és az olvasók között, hogy jó-e az e-book, és mi lesz ennek a vége. A papírkönyv végképp eltűnik? A kalózmásolatok miatt tönkremennek a kiadók, éhen halnak az alkotók? Felhígul az irodalom, betűszenny árasztja el az olvasókat?
Böszörményi úgy döntött, besorol azon írók közé, akik haladni kívánnak a korral, és megjelentette első, kizárólag e-book-ként letölthető könyvét a Arand kiadónál. Maga az írás is különleges. Erről a szerző így mesél: „2008-ban történt, hogy meghívtak a Paul Newman amerikai filmszínész által alapított magyarországi Bátor Táborba, ahol daganatos és egyéb krónikus (mondjuk ki: sokszor halálos) betegségekben szenvedő gyerekeket nyaraltatnak évről-évre. Feladatom íróként az volt, hogy rátaláljak a nevetésre és a csodára ott, ahol – sokan úgy hihetnék – ezeknek semmi helyük. A gyerekek, akikkel találkoztam, többet láttak kórházat, mint játszóteret, és több tablettát nyeltek, mint fagylaltot. Értettem, éreztem őket, hisz gyerekkoromban magam is végigjártam ezt az utat. Ők meglehetősen bizalmatlanul, dacos ellenállással fogadtak, ami természetes: eddig a legtöbb felnőtt, aki feléjük közeledett, eleinte mosolygott, majd hirtelen tűt és szikét rántott. Nálam csak toll volt. Rá akartam bírni őket a mesélésre, a csoda, a varázslat, a fantázia felkutatására. Aki folyamatosan fél, azt nehéz rávenni ilyesmire, de végül valahogy mégis sikerült. A gyerekek nevetve, egymás szavába vágva adták az ötleteket, merre menjen tovább közös történetünk, mit mondjon, tegyen az abban szereplők serege. Mindez négy éve volt: a Csudafurula című mesét kiötlő gyerekek közül többen ma már nem élnek – legyőzte őket a kór. Ám a történet – az általuk kerekített, csinosított, díszített mese – megmaradt, és fityiszt mutat a tévképzetnek, miszerint a Bátor Táborban nincs csoda, nincs nevetés.”
Az könyv ITT tölthető le.
A Kiadó minden megvásárolt példány árából 100 forintot átutal a Bátor Tábort fenntartó alapítványnak.
Részlet a könyvből:
És megmozdult a béka is. Csakhogy túl későn.
Cuppp!
A csók akkorát csattant az éjszakai csöndben, mintha vizes törülközővel cserdítettek volna egy irgalmatlanul nagy és pucér fenékre.
– Hát… – sóhajtott Réka, miután szájon cuppantotta a döbbent békát. – Megtörtént, kedves. Ha most a mesék birodalmában élnénk, te csodás királyfivá változnál, rám ragyogtatnád elbűvölő tekintetedet, én pedig soha többé nem érezném magam…
Eddig jutott az álmodozásban, mikor kezdte úgy érezni, hogy a karja elnehezül. Valahogy megnőtt a béka súlya! Sőt, maga a krecsi is nagyobbnak tűnt, bár lehet, hogy csak a váratlan csók okozta döbbenet miatt. Vagy mégsem! A béka hátsó lábai hirtelen lefittyedtek Réka tenyeréről. A mellsők nem sokkal később követték példájukat.
A szörnyölő lány, akinek egyetlen kórházban sem tudtak még akkora injekciós tűt mutatni, amitől megrémült volna, most sikítva ugrott talpra. A tenyeréről lerázott, immár varangy méretű jószág méltatlankodó brekkenéssel bucskázott a mélybe és…
Zuhanás közben tovább növekedett!
Nyúl… macska… kisebb eb… nagyobb eb… kecskegida…
Ilyen méretváltozásokon ment át, mire a tó partjára puffant. Ott aztán vonaglott, tekergett, nyögött és böffentett néhányat, miközben az alakja hihetetlen gyorsasággal megváltozott.
Réka úgy vélte, ilyen ronda rémálma még sohasem volt. Sarkon fordulva futni kezdett a faházak felé. Azt remélte, ha az ágya mellé lép, és megrázza a saját vállát, talán felébred.
– Most aztán egy tapodtat se tovább! – harsant egy tökéletesen ismeretlen, meglehetősen fiatal és ingerült hang a lány háta mögött. A szavak annyira parancsolóak voltak, hogy Réka engedelmeskedett. – Mégis, mi a lápossápos rossznyavalyakórságot képzeltél, mondd csak? Hogyan jössz te ahhoz, hogy békésen szökdécselő hüllőket markolássz fel a parti iszapból, s aztán össze-vissza cuppogtasd a szájukat, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül?
