Archív

Anyáknak és leendőknek – vers + videó

Kp1341

Egy 2000-ben megjelent verseskönyvből idézzük a versköszöntőt. A könyv címe: “…hidraulikus menyasszony…”.

Podmaniczky Szilárd

Vándorrózsa

A kertben, hová üveglapok szórtak,

vonalaimat a találkozás emlékeiből

merítve, megérintett egy magányos illat.

Így tartozunk a világhoz, mondtam

egy év múlva, valami szomorú este

a kisfiúnak, ki tornacipőjét fűzte

a járdasziget olajos peremén. Egy

újabb évvel később sántítani kezdtem,

mezítláb szorongattam élő kezemben

valaki életét, s még nem tudhattam,

nem is létezik, csak

a lebukó nappal visszhangzik képmása.

Örültem a szelídségnek, mellyel

a fák lombjához, az évszakokhoz

mérhetem magam, mégis úgy látszott,

sosem fogok hozzájuk tartozni. Azóta

talán ezer év is eltelt, s az illatok

és színek közelségében oly távolivá

nőtt a néma mesélő hangja, ahogyan

lehetetlenné válik a világ, ha

egy este, homlokunktól fehérlő este,

beszélni akarunk a szeretetről annak,

akit szeretünk.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top