Családregény 6.

csaldreg

„Margit a hatvanas években lement az USA-ból Dél-Amerikába, az Andok hegységbe.” Györe Balázs prózája.

Mindig Margit televíziója jut eszembe a budapesti Csanády és Hegedűs Gyula sarkán az OFOTÉRT üzletről, akárhányszor elmegyek a közelében. Régen KERAVILL volt. Itt vásárolta meg nagynéném, már betegen, azt a kis képernyős fehér készüléket, amit én segítettem neki felvinni a néhány sarokkal messzebb lévő lakásába, ahol most én élek. Margit nem nézett televíziót. Nem érdekelte. Amikor betegsége súlyosabbá vált, úgy döntött, mégis vásárol egy készüléket, hátha a műsorok elterelik figyelmét a bajáról. 1987-et írtunk. A fekete-fehér képernyős hordozható készüléket könnyű volt cipelni. A lakásban kihúztuk a tévéből az antennáját, ide-oda mozgattuk, fogtuk az adást. Sejtelmem sincs végül is mennyi haszna volt a vásárlásnak.

Nemrég volt Margit halálának 24. évfordulója. Megjelöltem a napot a naptárban. Nemrég orvoshoz kellett kísérnem anyámat, aki „elkottyantotta”, miközben arra várakoztunk a folyosón, hogy sorra kerüljön, hogy Margit a hatvanas években lement az USÁ-ból Dél-Amerikába, az Andok hegységbe, hogy ott próbáljon geológusi munkát vállalni. Erről eddig nem tudtam. Úgy látszik, mindig csak egy-egy mondattal lehet bővíteni a „családregény” egyes részeit. Vajon hova mehetett Margit? Az Andok a Föld leghosszabb hegysége. Hét országot is érint. Anyám erre a kérdésre nem tudott válaszolni, én pedig nem fogom kitalálni.

Még mindig megvan Margit kis képernyős készüléke: anyám lakásában, jól látható helyen, használaton kívül, visszatolt antennával. Anyám sose kapcsolja be.

{jcomments on}