Vannak olyan könyvek, melyeket mindenki ismer, de gyakorlatilag senki nem olvasott. Mondjuk, mert még soha nem jelentek meg magyarul! Aztán, megjelenik egy ilyen könyv – esetünkben Alfred Jarry Faustroll-ja –, és egy csapásra… [Grozdits Hahó jegyzete]
…marad minden a régiben: reklámdübörgés nélkül nem lehet áttörni az érdektelenség – rosszindulatúnak tűnő – méla csendjét! Persze, az én tudásom sem kutatómunka, vagy isteni sugallat eredménye: egyszerűen szerencsém van, mert évek, lassan évtizedek óta figyelhetem a patafizikus alapművet kiadó Tillinger Péter szánalmasan heroikus küzdelmét. Olyan, fontos könyveket ad ki, melyekkel senki nem foglakozik.
Miért nem foglalkozik senki az általa kiadott művekkel?
Mert „nincs rá igény”, mert nincs mögötte (igényszülő) reklámgépezet, mert nincs csillogó borító, mert ezek – sok esetben – ember és/vagy szellemet próbáló művek!
Miért foglalkozik ezekkel a könyvekkel Tillinger Péter (Műhelye)?
Mert tudja, hogy ha ő nem tenné, akkor nem lenne más, aki felvállalja ezeket a könyveket. Ahogy elnézem, az ilyesmitől aztán egy idő után valamiféle jogos és irigylésre méltó – de nem irigyelt – hivatástudata lesz az embernek. Veszélyes játék: nem könnyű normálisnak maradni a meg-nem-értettség peremén egyensúlyozva!
Aztán egyszer csak ott a nagy ötlet: Jarry életműkiadást kell csinálni! …és tényleg körvonalazódni kezd egy izgalmas „projekt”, ami talán (talán-talán) még az olvasók érdeklődését is felkeltheti!
Elsőként megjelent egy kétnyelvű francia-magyar Übü-kötet! (Naná, hogy egy kicsit nagyobb kiadó is pont akkor jött ki a maga egynyelvű, de csillogóbb borítójú kötetével, ami eljut a nagy könyváruházak polcaira is…)
A második kötettel ilyesmi nem fordulhat elő: A PATAFIZIKUS FAUSTROLL DOKTOR CSELEKEDETEI ÉS NÉZETEI még soha nem jelent meg magyarul. Amit eddig tudni véltünk a „patafizika alapművéről”, azt jórészt Bajomi Lázár Endre 1985-ös tanulmányából tudhatjuk. Nem véletlen, hogy ez lett a könyv utószava. Persze, ez még nem minden, hiszen az utószó elé oda kellett illeszteni – a francia nyelvű mű mellé – a magyar fordítást. Nagy szerencséje volt Tillinger Péternek, hogy rátalált a fordítás munkáját magára vállaló Csímár Péterre! Ennek a műnek – Bajomi szerint „a világirodalom legkülönösebb könyve” – a lefordításához nem elég a nyelvi és kulturális felkészültség. Ehhez a fordításhoz bátorság – ha nem lenne nemileg diszkriminatív, azt írnám: tökösség – kell!
A doktor – teret, időt értelmetlenné tevő – utazása során olyan tájakra vetődik a szitahajó, amelyeket az Olvasó magától nem ismer(het)ne meg, mert a konvenciók közé zárt „szabad” gondolkodás ösvényéről való letérés gondolata – pláne ilyen irányokba – fel sem merül! Agyzsibbasztóan kretén, és közben magasztosan profán műből végre a magyar olvasó is megtudhatja, mit takar a patafizika, s mitől lesz megfellebbezhetetlen igazsággá a mű zárómondata:
La Pataphysique est la science…
(A Patafizika a tudomány…)
{jcomments on}
