Télnek örül a roncs fa.
Halála megöröklött, ropogó ravatal. (Hartay Csaba verse)
Erős fagyok jönnek, nem remegnek.
Bátor fagyok, büszke emlékezők.
Pillanat jégképe, tükre, szélablaka.
Engedd át a hazatérést, legyen tovább.
Legyen más az otthon, öregedjen az új.
Korcsolyával lábamon, izzadtan.
Kapjak léket, álljak meg szájánál.
Hadd mondja ki rám ítéletét.
Télnek örül a roncs fa.
Halála megöröklött, ropogó ravatal.
Ha mindig ez marad nekünk, ez jut.
Nem lesz többé földünkön gyász.{jcomments on}
