Archív

Levelek az antikváriumba 1.

Paul Guimard

Nem gondoltam volna, hogy száz forintért veszek egy könyvet, és odaszögez a műbőr üléshez. [Podmaniczky Szilárd könyvajánlója.]

A Keletiben volt még húsz percem a vonatig, gyorsan átfutottam két könyves stand kínálatát. Lektűrök és elnyűtt klasszikusok, krimik, szakácskönyvek. Öt óra elmúlt, besötétedett, majd megint hallgatom telefonról a rádiót, bámulok kifelé a vaksötétbe, hogy időnként meglepve lássam, közelről valójában a saját képembe meredek.

De nem adtam föl, bemásztam három doboz közé, az eladó megrendülten figyelte a kutakodást. Valamit nagyon tudhatok. Itt kell lennie. Aztán fölemeltem az utolsó doboz legtávolabbi végéből egy könyvet. Francia szerző, kisalakú könyv, 160 oldal, hazáig kap egy esélyt – ahogy ezt az ausztrál sorozatokban mondják.

Nézem a fülszöveget. Az első mondat: „A halálnak, ennek a vén kurvának szüksége van az ügyfelei cinkosságára.”

Ez az, öcsém, végre az író, aki nem tököl.

Nézem a fülszöveg végét. Az utolsó mondat: „A vezetőnek nincs ideje arra, hogy arcáról letörölje a mosolyt, amikor azt dünnyögi: – Micsoda barom!”

Száz forintért ilyen mondatokat? Nézem a szemtipró neonfényben. Ez szerintem inkább ezres lesz. Az ipse kesztyűs kézzel bánik a könyvvel, 100 forint, mondja.

A vonaton falom az oldalakat, a kalauz visszakézből kapja tőlem a jegyet. Paul, mondom magamban a szerzőnek, hogy a bánatos manóba bírtalak eddig elkerülni? Mintha szikével írna. Agyba hasítanak a mondatok. A férfi haja a bőrrel együtt skalpként csúszik az arcába. A csendőr megfogja, visszahúzza. Valami puha és nedves csúszott át az arcomon, gondolja a férfi, ennyit érez.

„Az orvos utat tör, s a csendőrhöz fordul:

– Mi történt?

– Baleset – mondja a csendőr, de tüstént megbánja, hogy ezzel a közhellyel válaszolt.

Az orvos legyűri magában a választ: sose gondolta, hogy népi táncok ügyében hívják ki…”

Otthon mondom a feleségemnek, milyen könyvet találtam. Ő aztán tudja, mit jelent ez nálam. De csak nevet. Guimard: Az élet dolgai, rare könyvek, ’78-ban fordította Dániel Anna. Már rég olvasta, sőt, megvan a könyvtárunkban, mármint az övében, amit az enyémhez csapott.

Ég a pofámon a bőr. Megmosom hideg vízzel. Nem lehet elkapkodni a dolgokat, valaminek a végére is maradnia kell. A legjobb falatoknak.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top