Archív

Jusson annak is, akitől elveszed

Kp1334

Kicsit belelógni a születésbe, kicsit a halálba. [Kurdy Fehér János Táncrend címűverse]

Táncrend

Mindenkiben van a kettő.

és ugyan úgy van az egy.

Ezért nem egyszerű az 1×1,

ha két ember végez vagy kezd.

Bennük a számsor elevezet

egy régi újhoz, ami

épp szűnik. Nem gondolnád,

hogy ez következik,

valamiképp esetlenül,

mint mindig, ha jóra rossz,

vagy rosszra jó a válasz.

A tudat munkája kevés.

A testé édes. Összességében

édeskevés, ahhoz, hogy

tényleg megértsd, miért

kötődik és szakad

egyszerre meg és el ugyanaz.

Amikor kettő lesz,

óriásivá nő az egy magánya.

Ettől szédül újabb

kötésbe, akaratos igenlésbe,

amit a nem ad ki hirtelen magából.

Nincs elég idő, mégis

húzódik, megáll, leül.

Nem érteni: gyorsan születik,

vagy gyorsan hal ki?

Csapdák egymásutánja.

Üres és telt edények sokasága.

Mire ez a vágta? Ha válasz nem is, de van egy ábra: benne lesz

végképp személyessé, ami

sosem volt és lehet a tiéd.

A másik kettős kötése

fekszik az ágyban,

áll a szobában.

Teszi és veszi, amit

ad, és amit adhatnak.

Amíg a ritmusból

ki nem esik.

Akkor jön a régi

tamtam: egy

kettő, egy kettő.

Közhely, mert soha

nincs vége és mindenki

ugyan oda lép:

egyszerre előre és hátra.

Így kerül ránc

a szívébe, vér a homlokára.

Hirtelen kerül az i-re a pont,

lesz vége az alig kezdett

zenének. Csak a láb

járja és veri,

ahogy tántorog,

hogy talajt fogjon

a jobb meg a bal.

Belelógni kicsit a születésbe,

kicsit a halálba.

Keserédes keveréke

könnyedségnek és izzadásnak.

Unalomnak és vágynak

kavargása az „Én-bálban”

és a „Te-magányban”.

Kilépni, ha küldenek,

és benyitni, ha várnak.

Ezek a lépések a falai a háznak,

amit neked épített, aki kalkulált

előre mind a két számmal.

Bedől a fény.

Majd felszívódik a homályban.

A tér órája és az idő robbanása.

Pont a másikban látja

a magát kiadó jelet.

Ettől a pontatlanság.

A szakadás, a felhő, a zúdulat

és a többi koordináta,

és korrektúrajel.

Ha mész, de inkább maradsz.

Ez elvágyódó maradásod.

Egyben megkezdett utazásod.

Ellenséged és barátod.

Tudod, hogy nem lehet,

mégis azt vágyod,

megkülönböződjék

amit elveszítesz attól,

amit megtalálsz.

Ha még hiányzik valami

törd szét, ami van,

hogy jusson annak is

akitől elveszed és

maradjon annak is,

akinek adsz.

Fotó: psz. Kiégő kocsi az autópályán.

Még több vers

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top