Kicsit belelógni a születésbe, kicsit a halálba. [Kurdy Fehér János Táncrend címűverse]
Táncrend
Mindenkiben van a kettő.
és ugyan úgy van az egy.
Ezért nem egyszerű az 1×1,
ha két ember végez vagy kezd.
Bennük a számsor elevezet
egy régi újhoz, ami
épp szűnik. Nem gondolnád,
hogy ez következik,
valamiképp esetlenül,
mint mindig, ha jóra rossz,
vagy rosszra jó a válasz.
A tudat munkája kevés.
A testé édes. Összességében
édeskevés, ahhoz, hogy
tényleg megértsd, miért
kötődik és szakad
egyszerre meg és el ugyanaz.
Amikor kettő lesz,
óriásivá nő az egy magánya.
Ettől szédül újabb
kötésbe, akaratos igenlésbe,
amit a nem ad ki hirtelen magából.
Nincs elég idő, mégis
húzódik, megáll, leül.
Nem érteni: gyorsan születik,
vagy gyorsan hal ki?
Csapdák egymásutánja.
Üres és telt edények sokasága.
Mire ez a vágta? Ha válasz nem is, de van egy ábra: benne lesz
végképp személyessé, ami
sosem volt és lehet a tiéd.
A másik kettős kötése
fekszik az ágyban,
áll a szobában.
Teszi és veszi, amit
ad, és amit adhatnak.
Amíg a ritmusból
ki nem esik.
Akkor jön a régi
tamtam: egy
kettő, egy kettő.
Közhely, mert soha
nincs vége és mindenki
ugyan oda lép:
egyszerre előre és hátra.
Így kerül ránc
a szívébe, vér a homlokára.
Hirtelen kerül az i-re a pont,
lesz vége az alig kezdett
zenének. Csak a láb
járja és veri,
ahogy tántorog,
hogy talajt fogjon
a jobb meg a bal.
Belelógni kicsit a születésbe,
kicsit a halálba.
Keserédes keveréke
könnyedségnek és izzadásnak.
Unalomnak és vágynak
kavargása az „Én-bálban”
és a „Te-magányban”.
Kilépni, ha küldenek,
és benyitni, ha várnak.
Ezek a lépések a falai a háznak,
amit neked épített, aki kalkulált
előre mind a két számmal.
Bedől a fény.
Majd felszívódik a homályban.
A tér órája és az idő robbanása.
Pont a másikban látja
a magát kiadó jelet.
Ettől a pontatlanság.
A szakadás, a felhő, a zúdulat
és a többi koordináta,
és korrektúrajel.
Ha mész, de inkább maradsz.
Ez elvágyódó maradásod.
Egyben megkezdett utazásod.
Ellenséged és barátod.
Tudod, hogy nem lehet,
mégis azt vágyod,
megkülönböződjék
amit elveszítesz attól,
amit megtalálsz.
Ha még hiányzik valami
törd szét, ami van,
hogy jusson annak is
akitől elveszed és
maradjon annak is,
akinek adsz.
Fotó: psz. Kiégő kocsi az autópályán.
{jcomments on}
