Az angyalok úgy ítélték, alulról is feldíszítik A FÁT, hiszen én jobbára csak az alsó ágakat látom majd. [Darabos Enikő babablogja.]
És egyszer csak Nana jön le a lépcsőn, kezében csengettyű, valami angyalt emleget, meg hogy állítólag fát hozott az angyal, és menjünk fel azonnal. És felkapott az ölébe, és mentünk, és apááám, tényleg ott volt egy fa. Olyan határozottan állt ott a polcon a gyönyörűen csillogó fa, hogy éreztem, ki is kell mondanom, hogy FA. A faság lényege volt, karácsonyi fényben, illatban, énekben. És csak ott bámultam Nana ölében, Apapa fotózott, és a szám is elnyílt a nagy csodálkozástól.
Miközben Nana és Apapa énekelt, csak a fára figyeltem. Nem párolog el, nem szívódik fel? De nem. Ott csillogott A FA a szobában. Aztán mindenféle dolgokra lettem figyelmes. A FA alatt elborította a szőnyeget a sok színes dolog. Azt mondták, nézzük meg, mik azok. Hogy nyugodtan nekiláthatok kibontani, mert ajándékot is hozott a Jézuska. A saját születésnapjára másoknak hoz ajándékot. Nem világos az összefüggés, de nekiláttam. És bontottam, és bontottam, téptem a csomagolópapírt, szalagot, dobozt. És nagyon dobogott a szívem.
Hirtelen abba is kellett hagynom kicsit, mert azt éreztem, ha nem figyelek eléggé, A FA el fog tűnni. Megfigyeltem, hogy apró csengők lógnak az alsóbb ágakon, ha kicsit ágaskodom, elérem őket, és akkor csengethetek picit. Mert nem tudom, mi módon, de az angyalok úgy ítélték, alulról is feldíszítik A FÁT, hiszen én jobbára csak az alsó ágakat látom majd, azokat is alulsó nézőpontból. És frankón feldíszítették szaloncukorral, hópehellyel, angyalhajjal.
Egészen varázslatos dolog A FA.
Este nem kellett lefeküdnöm a szokott időben, hanem játszhattam, míg csak olyan laposakat nem pislogtam, hogy félő volt, egy pislogásnál úgy marad a szemem, csukva. Aztán Nana olvasott még nekem egy kicsit a Manyatból, és feküdtünk a sötétben. De nekem nem fért a fejembe ez A FA-ügy. Mi az, hogy bejött A FA az ablakon? Hogy hozták be az angyalok? Meddig marad? Hova fog nőni? És a madarak is bejönnek? Hirtelen felültem, és közöltem Nanával, hogy FA. Ő megnyugtatott, hogy ott van a hálóban, itt marad, és lassan ő is alszik. Ebben rövid időre meg is 
egyeztünk, és már majdnem hagytam leragadjon a szemhéjam, mikor újból elfogott az izgalom, és jóllehet már rég elmúlt fél tíz is, felültem, és ellentmondást nem tűrően közöltem Nanával, hogy FA. Majd mivel ő nem reagált, átmásztam rajta, kilopakodtam az ajtón, a hálóba, rámutattam, és hangosan kijelentettem Apapának, hogy FA. Így ment ez még jó sokáig. Ők filmet akartak nézni, nem tűnt fel nekik, milyen csoda, hogy bejött A FA a házba, én viszont aggódtam, hogy nem fog sokáig tartani.
Még háromszor másztam át valamelyikükön, hogy biztosíthassam A FA kellő védelmét. Majd valamikor beájultam köztük, de ekkorra már letettek a filmről, mert leragadt a szemhéjuk a fáradtságtól.
Másnap aztán kora reggel, kinyitottam a szemem, és örömmel nyugtáztam, hogy FA. Ennek örömére elindultunk havat keresni. Apapa szervezésében elő is állt egy hetyke kis domboldal, ahol lehetett szánkózni. A tövében hóember állt nagy pocakkal. Megsimizgettem, jártunk még egyet az erdőben, majd elindultunk haza. Én közben kicsit aggódtam, hogy csak úgy magára hagytuk A FÁT, és nehogy esetleg…, de mikor beléptünk a házba kérésemre (vehemens bömbölésemre) Nana azonnal megmutatta, hogy lógnak le a szaloncukrok a lépcső fölötti ágakról. Fú, akkor megvárt.
És most itt élünk egy házban A FÁVAL. Varázslatos idők.
{jcomments on}
