Régvolt karácsonyokra emlékezni, a mán merengeni és a holnapra is gondolni, miközben a feldíszitett fa körül ülve csendes, meghitt beszélgetésbe merülünk a barátainkkal… Erre szánta el magát, ha most csak virtuálisan is, a Librarius. A mai napon Karafiáth Orsolya költőt kérdeztük. – ünnepi körkérdés
Karafiáth Orsolya
Hogy emlékszel gyermekkorod karácsonyaira?
Nagyon jó emlékek ezek: a menetrend mindig ugyanaz volt, napközben apa, húgom és én moziba mentünk, aztán hazaérve azt láttuk, már teljes díszben pompázik a lakás, és karácsonyi zene szól. Jött a vacsora, majd az ajándékozás, és egész este énekeltünk és beszélgettünk aztán. Másnap egyik nagyszülő, következő nap a másik, és voltaképpen Szilveszterig folyamatos ünnep, vendégvárás és vendégségbe menés, rengeteg nevetés és ajándék, nagyon szerettem.
Mi volt életed legkedvesebb karácsonyi ajándéka (akár kaptad, akár adtad)?
Nem is tudom, mindig jó dolgokat kapok (én magam elég pocsék ajándékozó vagyok, általában megkérdezem, ki mit kér…), talán egy kamaszkori 
biciklire emlékszem leginkább. Megvolt az ajándékozás (anyáék tudták a leadott listából, mert minden évben össze kellett írni, mit szeretnénk), hogy a legnagyobb vágyam egy szuper bringa. De kaptam ezer könyvet, miegymást, szép ruhát, elégedett voltam a bicikli nélkül is. Majd anya megkérdezte, hogy ennyire nem tetszik? Kérdeztem, micsoda. Hát a bicikli! És akkor észrevettem, csoda, hogy addig nem szúrta ki a szememet, a fa oldalának volt támasztva… Arra az örömre máig emlékszem.
Mit jelent ma számodra a karácsony ünnepe magánemberként?
Ma már nem annyira rajongok az egészért. Idegesít a konzum-őrület, a novemberben kezdődő hisztéria, már félek belépni egy üzletbe, rámszakad egy télapó. Ezért immár ötödik éve Angliába menekülök, egy másfajta tradícióba. Ott nincs szenteste, járunk kocsmáról kocsmára és barátokkal koccintunk, 25.-én reggel pizsamában ülünk ajándékokat bontani, és megindul a hatalmas buli.
Minek örülsz leginkább, s minek a legkevésbé ilyenkor, ünnepek táján?
Szeretem, hogy ilyenkor nincs munkám, egyszóval örülök az időnek, de annak kevésbé, hogy így is kevés, senkire nincs igazán elég. De a szilveszteri bulit nagyon bírom, évek oda ugyanoda megyünk, egy baráti családhoz, és másnap szintén egy baráthoz lencsézni. Sajnos nemrég vesztettem el a szüleimet, ezért az ünnep az utóbbi két évben arról is szól, hogy rájuk emlékezünk.
Milyennek szeretnéd a jövő év karácsonyát?
Olyannak, hogy megtehessem megint az utazást, hogy ne legyek teli a jövőtől való félelemmel, hogy kissé kevésbé kaotikus évet zárjak. Amúgy maradhat minden az eddigiekben.
Mit üzensz-kívánsz-tanácsolsz 2011 karácsonyán az olvasóidnak?
Éppen a szüleim elvesztése után kellett sokkal zsigeribben rájönnöm, mennyire fontos a család és a barátok is milyen nagy segítő szerepet töltenek be az életünkben. Ezért azt tanácsolom, ne sajnáljuk az időt a másikra, és tárgyak helyett inkább élményeket (színházat, megbeszélhető könyveket, sétákat) adjunk egymásnak. Egy közös vacsorát, amibe mindenki beleszáll ezzel-azzal (mi ezt csináljuk), együtt töltött, tartalmas időt. Idén már senkit nem ajándékozunk meg: ezek az esték lesznek a meglepetések.
{jcomments on}
