Ha gyerekeknek írsz, nincs kibúvó, mismás, suskus és cselezési lehetőség.- Böszörményi Gyula morcogása
Ülni egy asztalnál, mely papírlapokra írt, könyvborítók közé szorított gondolatainkkal, reményeinkkel, félelmeinkkel, titkainkkal van tele, s várni, hogy jönnek-e olyanok, akiket érdekel, megérint, felbosszant vagy elringat mindaz, amit összefirkáltunk: ez az írók kiváltsága, keresztje, áldása és átka. A tollforgatók között pedig tán a legszerencsésebbnek és egyben legszorongóbbnak azokat tudhatjuk, akik oly merészek, hogy gyerekeknek, tizenéveseknek írnak, velük igyekeznek érzésekben, élményekben, nevetésben és sírásban közösséget vállalni.
Hogy miért?
Mert a gyerek, legyen akár nyolc, kilenc, tíz éves, vagy már „ifjú felnőtt”, azaz tizenéves, kegyetlenül őszinte!
Ha neki írsz, nincs kibúvó, mismás, suskus és cselezési lehetőség. Vagy tetszik, amit összehordasz, vagy mehetsz a süllyesztőbe, s ha mégis erőszakoskodsz, rákérdezve, miért nem kedveli, amit írsz, hát úgy megkapod a választ, hogy a szemed is belebandzsít.
Én mégis szeretem ezt a merész kockázatvállalást – asztal mögött ülve, tollal a kézben várni az ítélkező bírákat, akik a távollétükkel büntetnek a legsúlyosabban –, mert a folytatáshoz, e nehéz szakma holnapi kihívásaihoz épp ez adja a legtöbb erőt.
December 16-án ráadásul olyan dedikáláson vehettem részt, mely a szokottnál is jobban hasonlított a manézs fölött lengő, biztosítóháló nélkül 
„jep”-et kiáltó légtornászok mutatványához. A Könyvmolyképző Kiadó vezetője, Katona Ildikó merész, újszerű és – reményeink szerint – hagyományteremtő kezdeményezéssel állt elő: kitalálta és megvalósította a Lámpagyújtás Karácsonyi Könyvszalon és Vásár rendezvényét. Hat könyvkiadó fogott össze, hogy a gyerekeknek, a tiniknek és a felnőtteknek a WestEnd City Center-ben kínálja az olvasnivalót.
S hogy miért volna ez merész kezdeményezés? Több okból is! Egyrészt a magyar könyvkiadás és olvasás hívei már évek óta, de idén különösképp hangosan kongatják a vészharangot, riasztván mindenkit a hátborzongató trendre, miszerint egyre kevesebben olvasnak, egyre kevesebb könyv fogy, s az olvasólámpák barátságos fényköre helyett végképp a televízió bűvös-kékes vibrálása lesz a nyerő. Sajnos íróként én is tapasztalom, hogy a tizenévesek körében rettentő mód fertőz az „olvasni ciki” és az „ostobának lenni menő” felvogás („köszönet” érte a kereskedelmi tévécsatornák „valóság” show-inak). Ráadásul a magyar kultúra jelenleg komoly válságban van, hisz „bérmunkásai”, alkotóközösségei, lapjai, műhelyei szinte mind elveszítették az állami támogatást.
Ám amíg vannak olvasó gyerekek és tinik (márpedig vannak, képekkel bizonyítom!), és akadnak olyan könyvkiadók, mint a Könyvmolyképző, az Agave, a Ciceró, a Jaffa, a Park és az Ulpius-ház, addig van remény.
A Lámpagyújtás Karácsonyi Könyvszalon és Vásár könyvünnepe még két napig tart a WestEnd City Center 1. emeletén, a H&M-nél. Aki szereti a könyvet, s tán azokat is, akik megírják őket, azoknak ott helyük!
Dedikálnak (többek közt) Bárdos András, Vágó István, Hegyi Barbara, Bosnyák Viki és még sokan mások.
Részletek itt: Lámpagyújtás
