Hazajön a magyar vendégmunkás a nemzetközi pénzvilág elleni tüntetések közepette Angliából, és gitártokkal bezúzza a Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet kirakatát. Bakos András jegyzete
A történet főszereplője 22 éves, eredetileg a nagymamáját látogatta meg Kiszomboron, rendes gyerek. Régi barátjával is találkozott, beültek a kocsmába, iszogattak és beszélgettek hajnalig, aztán elindultak hazafelé. Útjuk a helyi pékség mellett vezetett, benn ilyenkor már sül a kenyér és a kifli, étvágygerjesztő az illata. Megéheztek. A sütöde előtt beszélgető pékektől kértek valami harapnivalót, de nem kaptak. Ezen rágott be az Angliából hazatért fiatalember annyira, hogy amint tovább sétáltak, a gitártokkal – amelyben a hangszer is benne volt – betörte „a József Attila utcán lévő pénzintézet három nagy ablaküvegét.” A kár ötszázezer forint.
A Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezetben azt mondták, nem ismerik a fiút, de úgy hallották, hogy együttműködött a rendőrökkel, vállalta, hogy megtéríti a kárt. Elnézést azonban nem kért. Nem tudom, azt vizsgálják-e a rongálás miatt indított eljárásban, hogy spontán vagy tanult agresszió nyilvánult meg – és ha utóbbiról van szó, akkor az a szociális tanulás formáját tekintve egyszerű utánzás volt, vagy modellkövetés, esetleg azonosulás, amikor is a szakirodalom szerint „a szándékosan vagy spontán választott modelltől átvett viselkedési minták a személyiségbe beépülve annak részévé válnak.”
Ha ez a helyzet, és a zombori takaréknak a földgolyónkat körülölelő fiskális mohósága miatt kellett bűnhődnie, sok ember állhatott modellt ennek a fiúnak az utóbbi időben. Nagyon durva zavargások törtek ki augusztusban Nagy Britanniában, többek között bútorgyárat gyújtottak fel, törtek-zúztak, fosztogattak az emberek, megmozdulásukat Cameron kormányfő „puszta bűnözésnek” minősítette. Másmilyenek a Wall Street-et belakó amerikaiak mintájára, Facebook-on és Twitteren szerveződő békés demonstrációk, amelyek egyik célja elfoglalni a London Stock Exchange-t. Sokan álarcot viselnek, egy XVII. századi katolikus angolra, Guy Fawkes-ra emlékezve. Ez a férfi akarta fölrobbantani a brit parlamentet, tehát terrorista volt. A Hvg megírta, hogy az Anonymus kapitalizmusellenes mozgalom angliai szervezete közvetlenül megkereste a Fawkes-álarcot gyártó kínai céget, hogy a föllendült keresletből ne a Warner Bros filmgyár nyerészkedjen, ahogy eddig.
Azért látszik úgy, mintha mostanában bezárulna egy kör, mert a pénzvilágra eredetileg jellemző nyomulás kifinomult, bizánci változata is mintha a múlté lenne: a portugál miniszterelnök (és Bayer Zsolt) szerintpéldául a hitelminősítők, akik konkrét gazdasági okok nélkül támadják a forintot, „rosszabbak, mint a terroristák”. A politika hasonlóképpen áll agresszivitás dolgában, nálunk legalábbis ez érezhető. Az utcai törés-zúzásnak is vannak itthon hagyományai. Ez a modern, nyugati szellemi gyökerű, stílusos agresszió azonban új jelenség lenne mifelénk. Máris megállapítható, abban nem különbözik a keleti változattól, hogy gyakran ennek is az a szenvedő alanya, aki a legkevésbé szolgált rá. Ebben az esetben a szövetkezet, ahol – fogadni mernék – a nagymama pénzét is fialtatják.
Egyébként bárhogyan is történt, Isten hozott itthon, öcsém!
Jó, hogy hazajöttél.
(fotó:deviantart.com)
