Kiknek merte betiltott könyvét dedikálni Radnóti Miklós? Milyen kapcsolatban állhatott József Attila egy ismert pszichoanalitikussal? Kik szerepelnének ma Baka István Facebook-lapján? A szegedi Balogh Tamás a dedikációk alapján kutatja az írók kapcsolatait – Bakos András írása.
„Te ne tedd indexre ezt a / könyvet, mint a fölséges magyar / állam./ Miklós/ Szeged, 1931. május
Az ilyen kapcsolatrendszereket kutatja, jórészt az íróktól származó, vagy a nekik szánt dedikációkra támaszkodva Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész. Radnóti Miklós dedikációiról szóló tanulmánya és a Radnóti-ajánlások gyűjteménye a Móra Ferenc Múzeum kiadásában jelent meg tavaly. Néhány hónappal ezelőtt pedig a librarius.hu is hírül adta, hogy Tamás keresi Baka István dedikációit, ugyanilyen kutatómunka céljából.
Miért lehet fontos a dedikációk kutatása? Örkény István Egy magyar író dedikációi című egyperces novellájából világosan kiderül: azért, mert ezek az ajánlások hiteles irodalomtörténeti források, emberi gesztusok dokumentumai, pontos képet adnak a kapcsolat természetéről, így az életrajz megírásához nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak. „Az egy adott írótól származó dedikáció-sorozat elsősorban az író preferenciájáról, az egy adott írónak szóló dedikációk pedig a címzett írótársadalmi beágyazottságáról és elfogadottságáról nyújtanak fölvilágosítást.” – írja a tudományág alapvetésének tekinthető tanulmányában Lengyel András irodalomtörténész. Egy dedikáció segítségével könnyebben megítélhető például, hogy József Attila milyen viszonyban állhatott élettársának, Szántó Juditnak az analitikusával, Almássy Endrével. „Dr. Almássynak/ József Attila”: ezen ajánlás szerint nem lehetett mély ez a kapcsolat – állapítja meg Lengyel. A lényeg mégis az, hogy minél több dedikáció kerül elő, annál biztosabban rajzolható föl a vizsgált író kapcsolathálója – network-je – , ezek a hálók pedig „az irodalmi élet történeti-szociológiai vizsgálatához szolgáltatnak fölbecsülhetetlen anyagot”, és kutatásuk „kiegészítheti és színezheti az irodalomról való (sajnos, egyre elvontabb és sterilebb) beszédet”.
Balogh Tamás azt mondja, hogy e kutatómunka egyáltalán nem egyhangú, szerzőnként változik például az is, hogy az ajánlások mennyire használhatók föl a háló fölrajzolásához. Radnóti Miklós föllelt dedikációi azért nagyon értékes adatok, mert jól olvashatóak, és egészen az utolsó időkig dátumozottak. Emellett tudni lehet, hogy a költőnek csupán egyszer volt módja nyilvánosan dedikálni, ezt az alkalmat a naplója is megörökíti. Tehát ismeretlen olvasónak szinte nem is dedikált, aki kapott tőle ajánlott könyvet, biztosan valamilyen ismeretségben volt vele.
Ilyen köteteket nem csak magánkönyvtárak és múzeumok őriznek, jó néhány gyűjtő is él Magyarországon, aki ilyen ritkaságokra szakosodott. Így a kutató nem csak irodalomtörténészként és mesternyomozóként, de jellemével is vizsgázik, amikor kapcsolatba lép a gyűjtemények gazdáival – akik tartanak a rossz szándékú emberektől, ugyanakkor mégis büszkék a kincsükre, és pontosan tisztában vannak az értékével.
Az 1995-ben elhunyt Baka István kapcsolati hálójának kutatása azért hozhat szép eredményt, mert a Baka-dedikációk gyűjtésével egy időben arra is módja volt Tamásnak a költő özvegye segítségével, hogy a szerző könyvtárát – vagyis a neki címzett ajánlásokat – áttekintse. 357 dedikált könyvet talált, 198 személytől, közülük 180 magyar, a többiek bolgárok, oroszok, akad két grúz és egy román is. Ebben az első kapcsolathálóban 117 dedikáló csupán egy kötettel szerepel, kettővel 42 (köztük például Esterházy Péter, Faludy György), hárommal 16 (például Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos), néggyel 8 (köztük Darvasi László, Mészöly Miklós). Ötnél több könyvet 15 szerzőtől kapott Baka, ebbe a klubba tartozik például Kántor Péter, Temesi Ferenc, Markó Béla, Nagy Gáspár, Zalán Tibor, Szepesi Attila, Géczi János. Ami „az írótársadalmi beágyazottságot”, elfogadottságot illeti, jó néhány ajánlás szolgál értékítélettel. Például a legutolsó is, amelyet halála előtt kapott: „Baka Pistának, akit az élő/ magyar költészetben a/ legtöbbre tartok, baráti/ szeretettel / 1995. IX. 6/ Lászlóffy Ali.”
Azért fontos ezt a kört viszonyítani a beérkező Baka-dedikációkhoz, mert például Ilia Mihálytól nem is lehet könyve Bakának, kapcsolatuk mégis meghatározó, ahogy Baka írja a Magdolna-záporba: „Ilia Mihálynak,/ ama négy ember/ egyikének, akik nélkül/ e kötet versei – és szerző-/jük személyisége – nem / lenne olyan, amilyen”.
Az első kapcsolathálót többféleképp lehet bontani, így kiderül, hogy jellemzően Baka saját generációja képviselteti magát ezen a „facebook-lapon”, a legtöbben vagy Szegedhez vagy Szekszárdhoz kötődnek. A határon túli szálak általában erdélyi magyarokhoz fűződnek, a közéleti orientációt tekintve pedig ez a társaság „balra zárt”: a politikussá lett barátok zöme az MDF és némileg az SZDSZ alapítói közül kerül ki, s hozzá hasonlóan a legtöbben csalódnak is első választásukban.
Az eddigi képet árnyalhatja a Bakától származó további dedikációk előkerülése. Ezek már szaporodnak Tamásnál, kétszáznál is több gyűlt össze a többfelé megjelent felhívásnak köszönhetően, bár nyilvánvaló, hogy ez az állomány nem olyan, mint Radnótié, és száz százalékban biztosan nem gyűjthető egybe.
