Archív

A nyári örömök sorozatból 2.

 MG 7346 kicsi

Mostan nyugágyakról. De mit is beszélek, nyugágy már csupán a ramatyabb családi házakban és üdülőkben létezik, legalábbis abban az inkarnációjában, amilyennek gyerekkoromban megismertem – Vámos Miklós novellája. (Révai Sára fotója)

Mostan nyugágyakról. De mit is beszélek, nyugágy már csupán a ramatyabb családi házakban és üdülőkben létezik, legalábbis abban az inkarnációjában, amilyennek gyerekkoromban megismertem. Vetemedett fakeret, koszladtra fakult, általában csíkos vászon, mely majdnem a földig ér. Ehelyett napozóágy a divat, formatervezett műanyagból, főként fehér, olykor sötétkék vagy tompa zöld árnyalatban. A fejtámla dőlésszöge állítható, a szivacsbetét vékonyabb és színesebb a kelleténél. Tengerparton, üdülő vagy szálloda medencéjénél hiányzik is, az erre a célra rendszeresített törülközőt kell alánk teríteni.

Az alant leírt jelenség unalmasan azonos módon zajlik mind a tengerparti szállodában, mind a valaha a SZOT kezelésében állott balatoni üdülőben. Amint az ember megérkezik, szemcsiklandó a napozóágyak sokaság (természetesen a szobaszámhoz mérten) a kék vízfelszín mentén. Rögvest odaképzeled magatokat az egyikre, az égi reflektorfénybe, vagy az oltalmazó napernyő alá, ha eszetekbe ötlik az ózonlyuk. Ez körülbelül az utolsó pillanat, amikor a napágy (a továbbiakban: naá) felhőtlen örömöt okoz.

Másnap, mire a reggeli után odaértek, kellően fölszerszámozva mindennel, ami a makulátlan élvezethez kell (gyerekesek inkább fölmálházva), az a csalódás fogad, hogy bár rengeteg naá látszik üresnek, azaz nem hever rajtuk emberi lény, de valójában mind foglalt. Jelzik ezt a törülközők és más odavetett holmik. A tegnap érzékelt bőség szükséggé, sőt ínséggé alakul. Elfog a pánik, sietősre fogott léptekkel köröztök, arcodról lehervadtak a jóléti boldogság vonásai, kiült rá a düh. Végül lelsz – egyet. Négyeteknek. Mindegy, a srácok úgysem, kettő azért kéne! Hiába, be kell érni azzal az eggyel, de gyorsan ám, mielőtt elfoglalják! – mások is köröznek, strandpapucsos szárazföldi héjaként.

Latolgatod, kinek tégy panaszt, függőn a helyszíntől, fürdőmester, recepciós, gondnok, igazgató, látod azonban, hogy a többi kisemmizett csüggedten veszi tudomásul, hogy a nincs az nincs. Ekkor még jóindulatú vagy föltételezed, ha a műintézet rendelkezne többel, már előhozták volna a raktárból. Vehetnének még. Találsz mentségeket. Ennyi fér el. Hatóság limitálta a mennyiséget, tűzrendészeti szabály alapján. Tűz, itt, a víznél? Akkor katasztrófavédelmi okból, földrengés vagy cunami esetén legyenek menekülőutak.

Délutánra megértitek a rendszert. A kurva nyaralók már kora reggel kiteszik a rohadt törülközőiket, és egész napra foglalják maguknak a naát. E szempontból hátrányos, hogy valamivel később érkeztetek. Csikorgatod a fogadat, sebaj, tudsz te korán kelni, majd beállítod a mobilod ébresztőjét. Arra nincs szükség, vannak itt zajos emberek, sikeresen fölébresztenek hajnalok hajnalán. Kirohansz, megjelölöd a legjobb helyen lévő naákat, mint kutya a területét, értelemszerűen az egyentörülközőkkel. Aznap elégedetten figyeled, ahogyan a tájékozatlanabbak (ide naponta érkeznek újak) előbb reménykedve, majd mind dühösebben vadásznak naára.. Amint halad az idő, az elégedettség más érzéssé alakul. Hüledezve azonosítasz. Hm. Lenézed őket. Az ügyesebb, okosabb, rutinosabb versenyző dölyfje ez. Csodálkozol, azt hitted, számodra a szolidaritás fontosabb.

Két napig sikeresen tartod a kelő napkor elfoglalt állásaidat. Gyakran időztök órákig, néha egész délelőtt távol, például a tengerparton, ahol sosem sikerült naát foglalnotok, sebaj, arról le is mondtatok, a sós vízi lubickolás után mindig fölbattyogtok a bázisra, a medencéhez. Eleinte érzel egy kis lelkifurdalást, amiért stoppolod a helyet mások elől, hamar múlik, hisz mindenki így csinálja. Feleséged azt javasolja, késő este helyezd ki a törülközőket. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnik. Ám reggeli után sehol sem találjátok őket. A takarítónők összeszedték volna? Nem, valaki ledobta a kőre! Méregbe gurulsz. Micsoda pimaszság! Verekednél, de elfojtod. A lenézést kiszorítja a harag. Másnap a törülközőre gyerekjátékokat is kiteszel, azt csak nem merik levenni.

Ebéd után az egyik naátokról hiányoznak a játékok, nagy női strandtáska terpeszkedik ott. A harag helyére gyűlölet nyomul. Lerántod a törülközőt, halott madárként zuhan a táska a nedves kőre. Akkor veszed észre, tévedtél. Egy naával odébb vagytok. Megsemmisülten visszaigazítod a törülközőt, rá a táskát. Tulajdonosa döbbenten néz rád. Ki ez az állat? – kérdi a tekintete. Ezt kérded te is, önmagadtól. Mi lett belőled, a toleráns értelmiségiből, néhány foglalt naá hatására?! Kezded érteni a fasizmus lélektanát. Szép kis nyaralás.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top