A miniszterelnök-helyettes nyilvánosan pojácának nevezi a köztársasági elnököt, aki ezt már meg se hallja.
„Külső ellenségeink csak akkor tudnak legyőzni, ha a belső hazaárulók hátba tudják szúrni az országot. Nem szabad megengednünk, hogy az ország élén olyan figurák állhassanak, mint Károlyi Mihály vagy Linder Béla. Az önök fantáziájára bízom, hogy az aktuális hasonlatot továbbvigyék”. Így beszélt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Oroszlányban kedden, a Trianon-emlékmű avatásán. A hasonlatot tényleg továbbviszi, aztán próbaképp visszább is huzigája az időszalagon, aki munkaköri okokból vagy lelkesedésből rendszeresen eljár nyilvános közéleti rendezvényekre. Hozzászokott már, hogy a legtöbb ilyen program ünnephez kötődik, az pedig évfordulóhoz, amikor is a történelem szinte önként ajánlkozik a politika szolgálólányának. Alig kell alakítani valamit egy-egy histórián, máris alkalmazható hasonlattá válik. Ilyen aktualizáló stíluselem hangzott el Oroszlányban, a föntebb idézett beszéd másik részében. Elég a történettudomány mai ítélete szerint is tehetségtelen és alkalmatlan köztársasági elnököt, Károlyi Mihályt olyan jelzővel illetni, amilyennel élő embert szokás, lepojácázni – máris eleven az üzenet. Múlt, jelen és jövendő engedelmesen egymásba csúszik, mint földrajzórán az óceáni kőzetlemezek. Mindenki átérzi, a politikának tényleg köze lehet az időtlenséghez és a spiritizmushoz, ahogy megidéz mindenkit; itt vannak velünk, fölmagasztalva vagy gallérjuknál fogva előráncigálva, egy lelinóleumozott mauzóleumban.
Legszívesebben ki se lépne az ember, néha mégis muszáj.
Rémlik egy történet egy régebbi választási kampány idejéből, a Jászságból Országos politikus tartott fórumot három község szimpatizánsainak, zászlórudat fogva ültek az emberek. Az előadó vetített, grafikonokat, számokat az ország állapotáról, és közben súlyos kérdéseket intézett az ellenfelekhez: vajon miért nem válaszolnak arra a kérdésünkre, hogy…, és miért hallgatnak arról, hogy…? Ekkor az első sorban egy ideológiailag még képzetlen, mokány tekintetű helybeli megszólalt: „Hát hogyan válaszolnának? Nincsen itt közülük egy se!”
