Archív

Álomkisasszony támadása

lomkis

A szétszórtság vagy a koncentráció mélyéről nagyon hasonló intenzitású képek törhetnek elő. Mellesleg épp Berlinben időzöm, és szeretek itt történeteket építeni a történelmi nyomok romjaiból. Ez a város a 20. század granulátuma: porából a személyes figyelem jelenlétet varázsolhat. A nyom addig marad, amíg annak tekintjük, akként ismerjük fel. A nyomok többsége persze láthatatlan, mégis érzékelhető. (Fotó: Révai Sára)

Talán az álmainkban lehetne szisztematikusan leképezni őket. De az álmok nem kényszeríthetőek hál’istennek semmire. Tehát egy reggel, miután befejeztem az éjjeli álomképek leírását (évek óta vezetek álomnaplót), ébredező érzéseim és beinduló benyomásaim spiráljából hirtelen kipattant Álomkisasszony, az én kis nyűgös Athéném. Még öntudatlan volt az éjszakától, de már a gondolkodás derengő ablaka felé igyekezett. Ám mielőtt levetette volna magát a racionalizálás kövezetére, elkaptam kisujját, és rögvest táncba vittem, bár tudtam ezerarcú, sőt halálosan veszélyes nőszemély.

Álomkisasszony támadása

Álomkisasszony a Rossmann előtt

szőtte rejtélyes terveit.

Feketelyukat váj a falba.

Berohan. Kihozza Mona Lisát.

Ilyesmik.

Elárvultnak tűnt.

Oldalazott, tekergette tincseit,

mégis úgy éreztem, jobb, ha nem hergelem.

Így néma csodálattal, de jelenlététől

átlényegülve haladtam mellette el.

Azonban mindig eljő a pillanat: amikor.

A színváltó leopárd, az aranyló oroszlán,

a figyelmes kenguru, a bölcs jegesmedve

átharapja, feltépi, szétszakítja, megeszi.

Jobb, ha lépek, míg élek,

futott át rajtam a félelem teli talppal.

Szemében épp

vallomását zárta egy mellékszereplő.

De mielőtt behúzta

zöldeskék bársony függönyét,

rárontottam a bestiára.

Akció sajnálatosan,

lévén álomkisasszony álomszép,

mint gigantikus ejakuláció, nyomban

deformálódott. Sőt

minden fekete és vörös lett,

mert szétkentem és szétnyomtam

a szemfestékét és a rúzsát.

Végső helyemen, bódultan nyílik szemem a kertre:

félbe hagyták, vagy bontani kezdték ?

A felismerés, „mennem kell, mert itt a vég”,

rávesz, hogy hörögjek egyet.

Szolid csengőszónak tűnik.

És lám!

Egy abszolút topmodell lejt felém.

Érdeklődő, friss tekintettel,

már-már szerelmesen, akiben

örömömre, vagy rémületemre,

(már nem dönthetek),

Álomkisasszonyra ismerek.

Berlin, 2011. 10. 10.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top