„Ez a könyv egy tiszta józan Deák Botond munkája. No, két vers kivételével, de ha azokat nem írom le, akkor nincsenek. Próbáltam megismerni ezt a várost (Budimpestát), ami így-úgy sikerült is: két év a hajléktalan-ellátásban. A 9. kerületben élek, fradista lettem, miközben a Videotonnak és a Pécsnek, meg Szegednek szurkolok, a Veszprémről nem is beszélve.
Néha kijárok öcsémmel harmad-, másodosztályú meccsekre beszélgetni, játékosmegfigyelni. Gyermekeim, feleségem csodálatosak, mert kibírnak, én pedig a leszokáson vagyok kisebb nagyobb sikerrel, bár mivel magamnak nem hazudok, megállapíthatom a tisztaságra törekszem.
A könyvben létező versek, igen ad/hocccckok, mégis az életem gordiuszát mindbe igyekszem belefonni abban a reményben, hogy nem vágom át és szőhetem tovább a fonalat.”
séta
már félek levinni a kutyát
mert elkeserít ez a féligleélt élet
és akkor ebből mi, emberek
mind csak közösséget, családot
akarunk teremteni
miközben nem látok semmit
írás közben, mert nem jó oldalról világít
az, ami pislákol már
meg kell nyugodnom, valami fordított bemelegítés
és a munka az életem része lesz
edzett leszek és őszinte
mint muslinca a borgőzben
a piacon
a lábtörlő is úgy jutott eszébe
hogy egy barátja
épp a józsefvárosi piacra cipelte ki
ahol Ő húszezer forintot
kért kölcsön, minekelőtte
vettek egy betmenes
meg egy álverszácsés szíjat
az Ő tönkremenő életéről beszélve
közben hallgatták a kínai, vietnámi
kártyacsattogást
akkor a szemükkel jelezték
egymásnak merre is járnak
hol is vannak a pillanatban
és rájöttem lábtörlőt kell vennem
a családomnak, egyszerre négyet
az életem igazolásaként
kavicsok
fénylenek a kavicsok
a fűpamacsok között
ez mi lehetett itt, talán egy
homokozó, a betonkockákat
pedig elvitte a szél
megállíthatatlan a naplemente
beszélő napszemüvegek, fűszálak, kavicsok
szeszista zárjegyek
mozgat a szél ezt-azt
mozgatja, ahogya duna is
sodorja betegségem talán
egészen a deltáig, ahol
véget ér ez az állandó agónia
a világgal, mely megközelíthetetlen
amivel megküzdeni lehetetlen
amiben nem zavar
nézem a biztonsági őröket
ahogy unatkoznak, lehet
hogy ők mindig unatkoznak
most köpőversenyt rendeznek a dunába
nem hiszem, hogy bármely ország
értelmesebb lenne, mint a miénk
de mi kifejezetten hülyék vagyunk
vagy mostanában engem nem ér
egy olyan megnyugtató pillanat
egy olyan állapot, amiben nem zavar
az épp abban a tömegben, közösségben levő lét
irigylem az uszályokat
ők egy másik dimenzió
vagy hülye a kapitány vagy nem
de az uszály, mint önálló nemzet
halad országokon, viharokon, időjárásokon át
és valójában olyan, mintha üres lenne
egy új útvonal
innen nem is láttam még ezt a várost
más ez a fatörzs
pedig a busz aztán odavisz
ahol gyakran megfordulok ezután
ott kezelnek engem alkoholizmusom okán
az ott egy gyönyörű ház
nincs alkohol, víz van
és emberek, akik köszönnek egymásnak
naponta bejárnak, odaszoktak
hozzászoktak a nagy kilincshez, a nehéz ajtóhoz
no és ahhoz hogyan lehet elnyomni
egy tökéletesen végigszívott csikket
egy kétszemélyes, jeltelen konzervdobozban
nem láttam még innen ezt a várost
s ahogy kilépek a kezelés után
az embereket is másként látom
egyedül én maradok magamnak
egy absztinens nap után
magamhoz orvosilag
egyáltalánnemközömbösen
közlekedés egy vasárnap
( egy döcögős vers )
a 28-as villamos, ez télen a legjobb
mikor befúj a hó a szerelvénybe
erdélyi, román, kerületi cigányok
emelgetik be óriás, húzós kocsijukat
köhögnek, nevetgélnek, bizakodnak
ordítanak
csak éppen át kellszállni
egy másik szerelvénybe
mikor is ez az éhesedő
vasárnapi nép az élni vágyás okán
csöndesen bevárja a műszaki hibát
olyan helyre megyek ahol
még nem voltam, aki csikket
keres az mind magában beszél
ez egy ilyen magánbeszélgetés
magánirodalom, mint az enyém
nem érti az Istennek sem
a mögöttem ülő kisfiú
ő miért nem mehet az apjához
a börtönbe, nem akarom, hogy engem
is lecsukjanak, mondja az anya
iskolába kell járjál
most fogom átlépni azt a vonalat
amerre még sohasem jártam
perzselő május, elégedetlen piacozók
hamis real madrid póló teleizzadva
akár a benzemáé is lehetne
északi járműjavító
éles sarok
az embereknek el kell indulniuk
megint a tolókocsival, mert kölcsönbe adták
a kórházban, hogy hazatolják nagypapát
olyan lassú ez a 37-es villamos, hogy
le s föl lehetne ugrálni róla, amit
bizonyára nem engedélyezne a hivatal
nálunk, ha valaki könyököl
egy kerítésnek az árnyékban
mindenképpen dohányzik
anélkül nincs árnyék, nincs
könyöklés, ezek ilyen szaki-szerű
emberek atlétában, biztos, hogy sörösök
érezni, a budát budán, na mindegy
viszont erre ellenőrök járnak
átszállásaimat nézve ezreseket kerestem
a csávó a villamoson fotóz egy nőt
mint egy gördeszkán
azért nagy szabadsága van az embereknek
ha élni tudnak vele
egy magára hagyott megbarnult párizsi
is különb annál aki nem szabad
mert annak nem szabad
ahogy a strandpapucsban izgalom
nélkül, a távolság és a közelség
biztos tudatában, csak egy cigány férfi
tud teljes nyugalomban átsétálni
a piroson, hogy kölcsönkérjen gépezni
az anyjához
a horgászok
( Podmaniczky Szilárdnak )
parányi hely, ahonnan
pecáznak, viszont az övék
az egész folyó, a folyó
összes halára
esélyesen dobják be a horgot
talán a horgászok mindegyikének
eszébe jut a tegnap meg a tenger
egyedül akar lenni, általában
alkoholista, s neki indul ismét
minden reménytelenség dacára,
a kerékpárra kötözi a botokat, a szákot
a kiskosárba rakja a csalis dobozt
egy szabad ember és matrózúszásban
úszik el egy kiló
afrikai harcsáért
Odessza
(hogyissza)
Megfordultam a vonaton az ágyon
megfordultam a vonaton az ágyon
régen voltam ilyen részeg
kihalt belőlem minden lényeges érzés
vagy csak épp az maradt bennem
hogy most aztán egy szétvodkázott ember
hasonuljon a többi szétvodkázott emberrel
akiknek egyébként dolguk van
s én, aki tudtam ennyi vagyok, átváltozok
alkalmazkodok, mint a francia fogoly
én is úgy örültem, hogy van vizeletem
kissé sárga, tán vöröses
épszagom sincs
csak az asszony
velem, mellettem
aki néha talán elhiszi
nem lehetek teljesen hülye
( )
Ha végigsétálsz Odesszán
a tengert keresve
ami gyakorlatiag körbeöleli
és minden második boltban
veszel egy hideg sört
eltévedsz a helyi lakosok csodálatában
és a földbe gyökerezik a lábad
mert a harmadik emeletre fut
föl a szőlő, amit egy
vastag szemüveges nő szemezget
{jcomments on}
