Archív

Deák Botond Zajló című új könyvéről

Botond

“Ez a könyv egy tiszta józan Deák Botond munkája. No, két vers kivételével, de ha azokat nem írom le, akkor nincsenek. Próbáltam megismerni ezt a várost (Budimpestát), ami így-úgy sikerült is: két év a hajléktalan-ellátásban. A 9. kerületben élek, fradista lettem, miközben a Videotonnak és a Pécsnek, meg Szegednek szurkolok, a Veszprémről nem is beszélve.

Néha kijárok öcsémmel harmad-, másodosztályú meccsekre beszélgetni, játékosmegfigyelni. Gyermekeim, feleségem csodálatosak, mert kibírnak, én pedig a leszokáson vagyok kisebb nagyobb sikerrel, bár mivel magamnak nem hazudok, megállapíthatom a tisztaságra törekszem.
A könyvben létező versek, igen ad/hocccckok, mégis az életem gordiuszát mindbe igyekszem belefonni abban a reményben, hogy nem vágom át és szőhetem tovább a fonalat.”

séta

már félek levinni a kutyát

mert elkeserít ez a féligleélt élet

és akkor ebből mi, emberek

mind csak közösséget, családot

akarunk teremteni

miközben nem látok semmit

írás közben, mert nem jó oldalról világít

az, ami pislákol már

meg kell nyugodnom, valami fordított bemelegítés

és a munka az életem része lesz

edzett leszek és őszinte

mint muslinca a borgőzben

a piacon

a lábtörlő is úgy jutott eszébe

hogy egy barátja

épp a józsefvárosi piacra cipelte ki

ahol Ő húszezer forintot

kért kölcsön, minekelőtte

vettek egy betmenes

meg egy álverszácsés szíjat

az Ő tönkremenő életéről beszélve

közben hallgatták a kínai, vietnámi

kártyacsattogást

akkor a szemükkel jelezték

egymásnak merre is járnak

hol is vannak a pillanatban

és rájöttem lábtörlőt kell vennem

a családomnak, egyszerre négyet

az életem igazolásaként

kavicsok

fénylenek a kavicsok

a fűpamacsok között

ez mi lehetett itt, talán egy

homokozó, a betonkockákat

pedig elvitte a szél

megállíthatatlan a naplemente

beszélő napszemüvegek, fűszálak, kavicsok

szeszista zárjegyek

mozgat a szél ezt-azt

mozgatja, ahogya duna is

sodorja betegségem talán

egészen a deltáig, ahol

véget ér ez az állandó agónia

a világgal, mely megközelíthetetlen

amivel megküzdeni lehetetlen

amiben nem zavar

nézem a biztonsági őröket

ahogy unatkoznak, lehet

hogy ők mindig unatkoznak

most köpőversenyt rendeznek a dunába

nem hiszem, hogy bármely ország

értelmesebb lenne, mint a miénk

de mi kifejezetten hülyék vagyunk

vagy mostanában engem nem ér

egy olyan megnyugtató pillanat

egy olyan állapot, amiben nem zavar

az épp abban a tömegben, közösségben levő lét

irigylem az uszályokat

ők egy másik dimenzió

vagy hülye a kapitány vagy nem

de az uszály, mint önálló nemzet

halad országokon, viharokon, időjárásokon át

és valójában olyan, mintha üres lenne

egy új útvonal

innen nem is láttam még ezt a várost

más ez a fatörzs

pedig a busz aztán odavisz

ahol gyakran megfordulok ezután

ott kezelnek engem alkoholizmusom okán

az ott egy gyönyörű ház

nincs alkohol, víz van

és emberek, akik köszönnek egymásnak

naponta bejárnak, odaszoktak

hozzászoktak a nagy kilincshez, a nehéz ajtóhoz

no és ahhoz hogyan lehet elnyomni

egy tökéletesen végigszívott csikket

egy kétszemélyes, jeltelen konzervdobozban

nem láttam még innen ezt a várost

s ahogy kilépek a kezelés után

az embereket is másként látom

egyedül én maradok magamnak

egy absztinens nap után

magamhoz orvosilag

egyáltalánnemközömbösen

közlekedés egy vasárnap

( egy döcögős vers )

a 28-as villamos, ez télen a legjobb

mikor befúj a hó a szerelvénybe

erdélyi, román, kerületi cigányok

emelgetik be óriás, húzós kocsijukat

köhögnek, nevetgélnek, bizakodnak

ordítanak

csak éppen át kellszállni

egy másik szerelvénybe

mikor is ez az éhesedő

vasárnapi nép az élni vágyás okán

csöndesen bevárja a műszaki hibát

olyan helyre megyek ahol

még nem voltam, aki csikket

keres az mind magában beszél

ez egy ilyen magánbeszélgetés

magánirodalom, mint az enyém

nem érti az Istennek sem

a mögöttem ülő kisfiú

ő miért nem mehet az apjához

a börtönbe, nem akarom, hogy engem

is lecsukjanak, mondja az anya

iskolába kell járjál

most fogom átlépni azt a vonalat

amerre még sohasem jártam

perzselő május, elégedetlen piacozók

hamis real madrid póló teleizzadva

akár a benzemáé is lehetne

északi járműjavító

éles sarok

az embereknek el kell indulniuk

megint a tolókocsival, mert kölcsönbe adták

a kórházban, hogy hazatolják nagypapát

olyan lassú ez a 37-es villamos, hogy

le s föl lehetne ugrálni róla, amit

bizonyára nem engedélyezne a hivatal

nálunk, ha valaki könyököl

egy kerítésnek az árnyékban

mindenképpen dohányzik

anélkül nincs árnyék, nincs

könyöklés, ezek ilyen szaki-szerű

emberek atlétában, biztos, hogy sörösök

érezni, a budát budán, na mindegy

viszont erre ellenőrök járnak

átszállásaimat nézve ezreseket kerestem

a csávó a villamoson fotóz egy nőt

mint egy gördeszkán

azért nagy szabadsága van az embereknek

ha élni tudnak vele

egy magára hagyott megbarnult párizsi

is különb annál aki nem szabad

mert annak nem szabad

ahogy a strandpapucsban izgalom

nélkül, a távolság és a közelség

biztos tudatában, csak egy cigány férfi

tud teljes nyugalomban átsétálni

a piroson, hogy kölcsönkérjen gépezni

az anyjához

a horgászok

( Podmaniczky Szilárdnak )

parányi hely, ahonnan

pecáznak, viszont az övék

az egész folyó, a folyó

összes halára

esélyesen dobják be a horgot

talán a horgászok mindegyikének

eszébe jut a tegnap meg a tenger

egyedül akar lenni, általában

alkoholista, s neki indul ismét

minden reménytelenség dacára,

a kerékpárra kötözi a botokat, a szákot

a kiskosárba rakja a csalis dobozt

egy szabad ember és matrózúszásban

úszik el egy kiló

afrikai harcsáért

Odessza

(hogyissza)

Megfordultam a vonaton az ágyon

megfordultam a vonaton az ágyon

régen voltam ilyen részeg

kihalt belőlem minden lényeges érzés

vagy csak épp az maradt bennem

hogy most aztán egy szétvodkázott ember

hasonuljon a többi szétvodkázott emberrel

akiknek egyébként dolguk van

s én, aki tudtam ennyi vagyok, átváltozok

alkalmazkodok, mint a francia fogoly

én is úgy örültem, hogy van vizeletem

kissé sárga, tán vöröses

épszagom sincs

csak az asszony

velem, mellettem

aki néha talán elhiszi

nem lehetek teljesen hülye

( )

Ha végigsétálsz Odesszán

a tengert keresve

ami gyakorlatiag körbeöleli

és minden második boltban

veszel egy hideg sört

eltévedsz a helyi lakosok csodálatában

és a földbe gyökerezik a lábad

mert a harmadik emeletre fut

föl a szőlő, amit egy

vastag szemüveges nő szemezget

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top