Ismét a 2000-es EFOTT. Szőke, Laca és Shado éjjel kettőkor új erőre kapva indulnak el a fesztivál területén. Szőke az álcafestékkel egy kisebb tömeghisztériát generál. Nem mellékesen megalakítja a Részegek Hadseregét.
– Hahó, hülyék, mi van veletek? Hé! Ébresztő! – Laca megböki Shadót.
– Mi? Ja, itt vagy? Uh, csak bebólintottam egy kicsit itt ülve, bassza meg. Bekajáltunk és kiment belőlünk minden erő. Ez meg totál kiterült, nézd. – mutat Shado a háton fekvő, mozdulatlan Szőkére.
– Hé, katona bácsi, jó reggelt! – Laca Szőkét is meglöki, aki azonnal felhorkant.
– Na, mi, mi van? Mit duruzsoltok? Nem lehet egy jót szundítani miattatok a fesztiválon. – Szőke nagy nehezen felül, szemeit dörzsölgetve bambán bámul maga elé.
– Oké, jól van, elég a lustálkodásból, rántsunk be valami keményebb italt, és nyomjuk tovább. Nem azért jöttünk, hogy itt aludjátok ki magatokat. – rázza fel a fiúkat Laca.
Feltápászkodnak, elindulnak, Szőke előveszi a maradék pálinkáját, körbeadja, zokszó nélkül kiisszák a kulacsot. Bandukolnak a terepen, körben színpadok, sátrak, zenék mosódnak össze, tisztulnak, elhalkulnak, felhangosodnak.
– Amíg ti aludtatok, két kurvajó kiscsajjal bandáztam. Ezt figyeljétek, ekkora mellei voltak az egyiknek.- Laca a markaival nagy gömböket formázva adja elő magánszámát.
– Megvolt?
– Mi volt meg?
– Megvolt valamelyik? – kérdi monoton hangján Szőke.
– Mindkettőnek volt barátja.
– Barátja? Az meg mi? Nem lehet számunkra akadály néhány pöcs, nem igaz, Shadóka? – öleli át Szőke a bágyadtan tébláboló Shadót.
– Na rángass már, bazmeg, mindketten eltaknyolunk, ha rám nehezedsz. Üljünk le egy nagy sátorba, és kikérek pár sört. Ez jó lesz? Ott van egy asztal.
– Az? Ott ülnek már.
– Laca, nem gond, van három szabad hely, betársulunk, csak odaengednek. Nem, Szőke?
– Egyértelmű, én ülök a copfos csaj mellé.
Lehuppannak a sörpadra, az italozgató idegenek összébb húzódnak. Shadóék kikérik a söröket, a következőt is, majd még egy kört. Szőke hoz néhány apró poharat is, pálinkák, kell az élénkítő ital.
– Szóval elegem van már ezekből a kis picsákból. – folytatja Laca a csajozós blokkját. „Van barátom, van barátom.” Úgy mondja mindegyik, mintha a lakcímét diktálná be, szinte éneklik. Emlékszel, Shadi, amikor Dévaványára jártunk át bulizni, akkor is ezt csicseregte a fél diszkó.
– Persze, de a végére mindig összejött valami. Kis csöcsgyúrás a mellékutcákban, ilyenek. Te még haza is mentél az egyikkel, ha jól emlékszem. Utána meg zárásig visszajöttél berántani pár sört. – idézi fel mosolyogva a pár ével ezelőtti nyár kalandjait Shado.
– Tényleg, a buliról jut eszembe, álcafestéket hoztál? – kérdi Laca Szőkét.
– Alapfelszereltség, mindig nálam van, ha bevetés készülődik. És most nagyon esélyes a dolog.
Szőke előveszi zsebéből a tubust, majd kérdezés nélkül húz egy zöld csíkot Shado arcára.
– Nabazmeg, tudtam, hogy nem úszom meg. Akkor rendesen mázolj ki, nehogy felismerjenek. – kéri nevetve Shado Szőkét.
– Oké, csak ne ficánkolj, és ne dumálj közben, mert véletlenül lenyeled az egész tubust.
Shado oldalra fordítja az arcát, hogy Szőke ott is alapos munkát tudjon végezni. Ahogy lepillant a földre, észrevesz a lába mellett egy göndör fürtöt. Ismerős a haj. Lehajol, és látja, hogy összekuporodva Zola alszik a pad alatt. Feltűnik Pöró. Zoláról kérdez.
– Cső, nem láttátok Zolát? Gabó már mindenhol keresi.
– Bazmeg, nem fogod elhinni, itt alszik a pad alatt. Egy nyolcfős asztaltársaság rugdalja álmában, ordít mindenki, de nem ébred fel.
– Ne szopassatok már, tényleg itt van?
Pöró behajol az asztal alá, röhögésben tör ki. – Aztakurva, ez tényleg Zola, órák óta keressük.
Közben az idegenek felállnak az asztaltól, némelyikük odabök egy sziasztokot, és eltűnnek a forgatagban. Pöró megragadja Zola karját, ránt egyet rajta, megpróbálja kihúzni a pad alól.
– Segítsetek már, kurva nehéz ez a hülye.
– A lábát is fogd meg, úgy húzd, háromra! – vezényli Szőke a műveletet.
A fiúknak nagy erőlködések árán sikerül kivontatniuk a részeg testet a pad alól. Zola feleszmél, felül, majd szó nélkül bever egyet Pörónak. Láthatóan nem tudja, mi történik vele, félálomban kalimpál, Shadóék szétrebbennek, nem akarnak kapni a röpködő pofonokból. Pöró meglepetten fogja az arcát. – ez hülye, szerencséje, hogy takony részeg, különben kapna – azzal elindul a többiekért. Zola visszamászik a pad alá, mintha azt képzelné, hogy otthon van, a saját ágyában, úgy is helyezkedik, majd folytatja a horkolást.
– Mi a faszomat kezdjünk vele? – kérdi egymástól Shado és Laca az asztal alá tekintgetve.
– Hagyjuk. Pöróék csak visszajönnek, szerintem majd ők felélesztik. Inkább kezdjünk el szórakozni. Gyerünk a pulthoz, jó a pálinkájuk, nekem már kezd hatni a szesz, kezdek jó félig lenni, most nem szabad kiszállni a frontvonalról. – húzza ki magát Szőke, majd a pult felé tekint.
– Oké, de akkor téged is kikenünk, add csak ide azt az álcafestéket, héló, annyira azért nem rohanunk. – Laca már húzza is a sötétzöld vonalakat Szőke arcára.
Kikenik egymást alaposan, Laca sem menekül meg, majd a három bozótharcos beáll a pulthoz.
– Jaj már, mit képzeltek magatokról? Ti vagytok itt a Rambo 3? Dedó, nem gondoljátok? – egy szalonspiccen túli lány szólítja meg Szőkééket.
– Mi annál jóval többek vagyunk. És pont szükségünk van egy női szakaszra is, nem csatlakozol? Kikenlek gyorsan, ingyenesen, fájdalommentesen. – löki a választ Szőke.
– Takarodjatok már, tudod, mikor kenhetsz ki, kisfiam, velem te ne szórakozzál! – azzal a csajszi kezében a két fröccsel odébbáll.
– Ez nem a mi emberünk, illetve asszonyunk, fiúk, úgy látom. – mondja nevetve Shado.
– Mit hisztizik? Ez egy buli, nem érzi a rock&rollt. Ilyenek nem is kellenek nekünk. – teszi hozzá Laca.
A sörsátor körül lassacskán kialakul az éji pörgés, beindul a hangulat, több csapat bulizik együtt, ölelkezve énekelnek, összemosódnak az asztaltársaságok, néhányan a sörpadokon, asztalokon állva táncolnak. Pár kör pálinka után Szőke is felpattan egy asztalra, majd elkiáltja magát:
– Aki csatlakozni akar a kommandóhoz, az jöjjön ide, kimázoljuk álcafestékkel! Hóóóóóóó! – ordítja tele torokból. Hóóóóóóó, ez itt a Részegek Hadserege!
Néhányan rögtön felfigyelnek rá, pár percen belül egy kisebb tömeg alakul Shadóék körül, fél óra múlva már 20-30 ember ordít kimázolt arccal. Itt bulizik a Publo Hunny együttes minden tagja is, az angol vendégénekesük kikapja Szőke kezéből a festékes tubust, előveszi a farkát, majd arra is húz egy sötétzöld csíkot. Közben előkerül a pultnál beszóló csaj, könyörögve kéri Szőkét, hogy őt is fesse ki, mert ezt nem hagyhatja ki. Szőke röhögve mázolja ki a csajt.
– Bazmeg, ezt figyeld, az énekes csávó fasza után rögtöna beszóló ribanc arca lett kikenve. Ezt nagyon beszopta. Faszt mázoltunk az arcodra, béjbe! – Laca visítva röhög, Shado se tudja, hova nézzen, hosszú percekig nevetgélnek.
Szőke az asztalon állva kiabál, hogy hóóóóóóó, itt a Részegek Hadserege, hóóóóóóó, mindenki csatlakozzon! A tömeg ugrál, táncol, ordít. Kezd hajnalodni, már zárna a sörsátor, de a kimázolt fesztiválozók nem nyugszanak. Feltűnik a mindeközben magához tért Zola, ő sem menekül, pár másodperc múlva már nem ismer magára, ha majd belenéz a tükörbe, terepszínűvé válik az arca neki is. De van más, aki viszont nem ébred fel a ricsajra, egy nagydarab faszi fekszik az egyik sörpadon, úgy kiütötte magát, hogy semmit sem érzékel a külvilágból. Szőke levágódik mellé, majd gyors mozdulatokkal rajta is elvégzi a kommandós kozmetikát. Még egy tag, aki a mosdóban nagyon meg fog lepődni a saját képén.
Shadóék plusz sörökért könyörögnek a pultos csajoknál, mindent bevetnek, hogy kell nekik a pia, most nem zárhatnak be. Egy utolsó körbe nagy nehezen belemennek a lányok. A fizetésnél Shado még azt is bepróbálja, hogy a számlát írják a Magyar Honvédséghez, de a fáradt csaposok már nem fogják az ilyen humort. Nincs több pálinka, Unicum, sör, bor, semmi. A pult végleg bezár. A kemény mag nem vesz róla tudomást. Szőke fáradhatatlanul adja az alaphangot: hóóóóóóó! Ötven ember skandálja, hogy „Ré-sze-gek Had-sere-ge!” „Ré-sze-gek Had-sere-ge!”
Reggel hat. A távolban feltűnik nyolc-tíz biztonsági ember.
{jcomments on}
