Archív

Kamaszba-zárva – Adsz egy falat…

muzli

Szintén a Pesti Színház pályázatának befutója lett Roehnelt Zsuzsanna jelenete, melyet itt közlünk, s ami szeptember 18-án, vasárnap a Magyar Dráma Napján a színházban is megtekinthető lesz. A szerzőtől megkérdeztük, hogyan és mi okból jelentkezett a pályázatra.

Roehnelt Zsuzsanna:

Adsz egy falat csokit/törődést/szeretetet/otthont?

A lány (kb. 16-17 éves) egy téren ül, egy szökőkút mellett a padon. Biciklivel érkezett, az a pad mögé van támasztva. Bámészkodik, közben csokit eszik. Blézer van rajta, nagy sál és svájcisapka, az ölében nyitott könyv. Körülötte emberek és kocsik jönnek-mennek. A fiú (20 év alatt) mellélép és megszólítja. Világos színű nadrág van rajta, a combjaira idézetek vannak felírva, szakadt kockás ing és kiszuperált hátizsák lógnak a vállán, az arca sebhelyes, haját ollóval vágta valaki fél centisre.

Fiú: adsz egy falat csokit?

A lány olvas, nem hallja meg.

Fiú: Adsz egy falat csokit?

Lány: (barátságos) Persze, kettőt is! Tessék. (a fiú ledobja a padra a táskáját, és leül) Ki vagy te?

Fiú: Adj nevet nekem. (megfordítja a csokit, elolvassa a márkáját és nevet)

Lány: Nem tudom! Mondd meg!

Fiú: (nagy levegőt vesz, mintha hosszú történetbe kezdene bele) Ricsi vagyok. Richárd. A Rózsa klánból. (inge zsebéből előkotor egy tollat és a lány kezébe nyomja) Visszaadom a tolladat.

Lány: Sosem volt az enyém.

Fiú: Hogy hívnak?

Lány: Nem mondom meg.

(a lány a tollal játszik, a fiú maga elé néz. Egy idő után a lány egy békejelet rajzol a fiú nadrágjára)

Fiú: Én is rajzolhatok?

Lány: Szépet.

(amikor a fiú elkezd a lány combjára rajzolni, a lány elfordul, és előre néz, a fiú rajzolás közben a lány arcát nézi. Amikor a lánynak ez feltűnik, odapillant a combjára és eltolja a fiú kezét)

Lány: Ez nem szép.

Fiú: Ki lehet mosni. (elővesz a táskájából egy ollót, közben kiesik néhány szórólap, reklámújság, stb. Összeszedi őket, aztán kivág az ingéből egy darabot, nagy műgonddal beszabdalja és a rajzára teszi) Vagy ezt ráragaszthatod. Ráragasszuk? Van ragasztóm!

Lány: Nem kell.

Fiú: (felemel egy szórólapot, autó van rajta) Ilyen kocsim lesz. Még gyűjtök rá, de van havi harmincezer forint jövedelmem.

Lány: Mit dolgozol?

Fiú: Semmit.

Csöndben ülnek egy darabig. A fiú a lány hajába túr.

.

Fiú: Olyan hajad van, mint a nővéremnek. Majd megismered a nővéremet. Pont ilyen haja van. Mindig megcsináltam neki, becsavartam, beszárítottam.

Lány: (sértődötten) Ez nincs becsavarva. Ez ilyen. (elfordul, a szemébe sütő nap miatt hunyorog)

Fiú: Most olyan vagy, mint egy méhecske.

Lány: (értetlenül) Sárga és fekete?

Fiú: Nem, mint egy kis virág, ott van a közepén egy csepp méz. Olyan vagy, olyan pont. Ott a legjobban.

Lány: Hol?

Fiú: Ahol a legjobban nézlek.

Lány: Hol nézel a legjobban?

Fiú: Itt. (fölemeli a kezét, de megállítja a kézfejét egy-két centire a lány arcától) Milyen meleg vagy! Most meg elpirultál.

Lány: Honnan jöttél?

A fiú nem szól, csak lassan fölemeli a kezét és arra mutat, amerről bejött a színpadra.

Lány: Hol laksz?

Fiú: Sehol.

Lány: A szüleid?

Fiú: Tudod, ez úgy van, hogy most már ki kell repülni. Nem lehet otthon maradni. Ki kell repülni.

Lány: Miért? Miért nem lakhatsz otthon?

A fiú nem válaszol, a lány sem firtatja tovább. Csendben ülnek.

Fiú: Te, olyan jó illatod van, imádlak.

Lány: (ijedten) Nem szabad.

Fiú: De olyan jó illatod van, ráfekszem, azt alszok, érted?

Lány: (határozottan) Nem szabad.

A fiú kiveszi a lány zsebéből a telefonját, megnézi magát az elsötétült képernyőben.

Fiú: (nevet) Milyen má’ az orrom! Máskor szebb.

Lány: Milyen? (megnézi) Teljesen jó, nincs azzal semmi probléma.

A fiú kinyitja a telefont, zenéket kezd el rajta hallgatni, kapcsolgatni.

Fiú: Milyen lenne má’, fölhívnál valakit, közbe’ megy a zene, és hallja!

Lány: Nem hallja, kikapcsol addig.

Fiú: Megpróbálod? Hívjál már fel valakit!

Lány: Nem hívok.

Fiú: Naaa, hívjál már!

Lány: (halkan, bosszankodva sóhajt, de telefonál) Szia mami, itt vagyok a Széchenyi téren egy sráccal, és ki akartuk próbálni, hogy ha megy a telefonon a zene, miközben telefonálok, akkor hallod-e! Nem tudom, idejött csokit kérni és most beszélgetünk. Na, nem hallod a zenét? Hétre. Oké, szia! (a fiúhoz) Látod, nem hallotta.

A fiú fényképez egyet a telefonnal, lekap egy motorost, aki áthajt egy boltív alatt. Nevet és megmutatja a lánynak.

Fiú: Látod, itt megy el pont alatta! Mindjárt beveri a fejét! Tuti rendőr volt!

Lány: Szerintem nem volt rendőr.

Fiú: (a képeket nézegeti a telefonon, egy fiúról lát egyet) Ez a Jocó. Ő a te barátod. Csak most börtönben van. (közelről a lány arcába néz) … Gabi, te vagy?

Lány: Nem.

Fiú: A Jocó üzeni, hogy szeret. Csak most nem tud kijönni, bezárták. De szeret. Engem már kiengedtek, azért.

Lány: (nem érti, témát vált) Ki vágta le a hajadat?

Fiú: Én.

Lány: (nevet) Csúnya lett.

Fiú: Van otthon fürdőkádad?

Lány: Van.

Fiú: És abban csak én fürödhetek egyedül.

A lány meglepődve nevet, erre a fiú is elkuncogja magát.

Fiú: (hirtelen elkomolyodik) Hazaviszel?

Lány: Hát… Igazából van pár kiadó szobánk.

Fiú: Hívd már fel anyukádat, kérdezd meg! Nekem van harmincezer forint jövedelmem, ki tudom fizetni!

Csörög a lány telefonja, a lány felvesz.i

Lány: Eszter!

A fiú vállat von, maga elé néz.

Lány: Egy sráccal. Most találkoztunk, valami Ricsinek hívják. (a lány végignéz a fiún) Ööö… Azt hiszem, igen. (a fiúhoz) Azt mondja, veled már ő is találkozott! Adtál neki egy papírfecnit, amire rá volt írva egy mese, vagy mi. Azt mondja, hogy nem tudsz írni.

Fiú: (már egy ideje csak maga elé néz, vállat von) Tudom.

Közben a lány érzékeli, hogy a fiú megsértődött, mert nem vele foglalkozik, de Eszter nagyon magyaráz neki, nem tud odafigyelni rá.

Lány: Hát… igazából… nem. Ezzel a sráccal beszélgetek. Szia.

Fiú: (hosszú csönd után megszólal) Akkor… hazaviszel?

Lány: Nem tudom…

Fiú: (magába roskadva motyog) Mindenki ezt mondja. Pedig nem csináltam én semmit. Ez a betegségem miatt van…

Lány: Milyen betegséged?

Fiú: Nem tudom. Bántanak. Mindig.

Lány: (sírni kezd) Mit csináltak veled? Miért bántanak? Kicsodák?

Fiú: (a lány kezébe csúsztatja a kezét, szinte magának mondja) Nem a lelkemet. A lelkemet nem bántják. Csak a testemet törték össze. Néha nagyon fáj. És fázom. (tiszta zsebkendőt vesz elő a mocskos nadrágjából és a lány orrához tartja) Fújjad. (a lány kifújja az orrát, a fiú letörli a könnyeit is, és összehajtja a zsebkendőt) Elteszem emlékbe az érzéseidet. (ahogy elteszi a zsebkendőt, elővesz egy ütött-kopott dobozú szőlőzsírt, a szájára keni) A lelkem azt mondja, hogy pusziljalak meg. (a lány elmosolyodik a könnyei közt, a fiú megcsókolja a kezét, amit még mindig fog, a lány kezén halvány folt marad) Ezt a Jocó küldte. Szeret téged, nagyon. Ne hagyd el. (a lány egyre jobban zokog, a fiú átöleli a vállát) Jól van, kicsike. Semmi baj, csak most nagyon ki vagy bukva. Anyukád jól van?

Lány: (elkuncogja magát) Jól.

sokáig ülnek így

Fiú: Fölhívod anyukádat? Hazaviszel? Mondd, hogy vannak cuccaim, azokat holnap tudom vinni, csak kell egy üres szoba. Ilyen… cuccok.

Lány: Nem vihetlek haza. (a fiú elhallgat, magába burkolózik, elengedi a lány kezét) Foglaltak a szobáink.

Fiú: Kérdezd meg…

Lány: (odébb megy, és úgy tesz, mintha telefonálna, de nem hív senkit. Szomorúan mosolyog a telefonba, a „beszélgetés” végére megint sír) Igen, hajléktalan. Nálunk akar lakni. Nem vihetem haza. Beteg… Nem merem. Szia, mami. (a fiúhoz) Nincsen üres szobánk. Nem vihetlek haza.

A fiú mereven nézi a lányt, mintha ott sem lenne. Tartása megereszkedik.

Lány: Nem… Ne csináld ezt! Ne haragudj… Nem akarom, hogy rossz legyen neked! (a fiú nem szól, ugyanúgy nézi tovább a lányt, aki megfogja a karját, de a fiú egy hirtelen mozdulattal lerázza a kezét, majd tovább áll és bámul. A lány zokogva hátralép, kitolja a pad mögül a biciklijét és sírva, hátra-hátra nézve elteker. A fiú addig áll, amíg le nem megy a fény.)

* * *

LIBRARIUS: Miért jelentkeztél a pályázatra?

ROEHNELT ZSUZSANNA: Azért pályáztam, mert a felhívást a gyermekvédelmis néni kitette a faliújságra, és mivel színésznő szeretnék lenni, megpróbálok megragadni minden színházas lehetőséget. Egy megtörtént esetet írtam le, szinte szóról szóra.
Iskolai versíróversenyen nyertem tavaly első és második helyet (különböző versekkel), novellákat szoktam írni (ezek még sehol sem jelentek meg), de majd szeretném nevezni őket pályázatra, csak kell valami alkalmas kiírás. A novellákhoz rajzolni is szoktam.

A fotón Roehnelt Zsuzsanna látható. A felvételt és a szöveget a szerző engedélyével közöljük.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top