Archív

Kamaszba-zárva – Rondó

Bogas

A Pesti Színház pályázatának egyik befutója a Bacsó Borbála által írt Rondó című darab, melyet itt közlünk, s ami szeptember 18-án, vasárnap a Magyar Dráma Napján a színházban is megtekinthető. A szerzőtől azt is megkérdeztük, miért jelentkezett e megmérettetésre.

Bacsó Borbála:

Rondó

A helyszín egy iskolai öltöző, három paddal (egy szemben a közönséggel, kettő oldalvást). A két lány (Réka és Melinda, 16-17 évesek) többnyire egy padon foglalnak helyet, Melinda csak ritkán érzi szükségét, hogy a hisztizés mellé fel is álljon és járkáljon. Viszont valahányszor felkel pattogni, Réka is feláll vele együtt, aztán együtt ülnek le újra. Melinda erősen gesztikulál, mintha a levegőben akarná elkapni magasröptű gondolatait, mindent szeret eltúlozni. Réka valószerűtlenül nyugodt, vélhetően nem érdekli az egész problémakör, de hízeleg a hiúságának, hogy Melinda neki sírja el a baját.

Melinda és Réka a nézőkkel szemben, a középső padon ül.

MELINDA (amint megszólal, arccal Réka felé fordul) De én tényleg bánom, hogy összevesztem vele.

RÉKA Biztos ő is így gondolja.

MELINDA Hülyeség volt ordibálni.

RÉKA Gondolod, hogy higgadtan meg tudtátok volna beszélni?

MELINDA Ilyenkor általában nem válogatom meg a szavaimat.

RÉKA Meg is lepődnék, ha nem…

MELINDA Ráadásul tavaly elfelejtettem a születésnapját.

RÉKA Ha valahányszor, mikor összevesztek, kölcsönösen felsorolnátok a másik bűneit, a végére elfelejtenétek, eredetileg min marakodtatok. (szünet) Bár gyanítom, hogy már most nem tudnád megmondani.

MELINDA (felkel a padról; párhuzamos gesztusokat használ) Mindig elfelejtem, hogy nem kellene olyasmit is a fejéhez vágnom, aminek épp semmi köze az ügyhöz, mert nem fog komolyan venni. Mondjuk én sem őt, az igaz. (járkálni kezd) Ezek bonyolult dolgok. Mert tegyük fel, hogy nincs jogom a régi sérelmekkel előhozakodni. Miért is? Amikor ugyanezt teszi. Jó, persze, ez nem mérvadó, mert én ezen, ugye, felülemelkedem, és nem alacsonyodom le odáig, ahol ő tartózkodik, de ez nehéz, mert a környezet visszahúz, és jelen esetben ő tekinthető a környezetemnek… Vagyis jelen esetben épp nem, de minden más alkalommal igen, mivel ő az állítólagos legjobb barátnőm. A legszebb az egészben, hogy ő ugyanígy kiakadt rám. Legalábbis remélem. (szünet) Ami undokság tőlem. Mármint ebben reménykedni.

RÉKA Hogy is van? „Kend sem volt jobb a deákné vásznánál”?

MELINDA Semmit sem akarok felhánytorgatni neki, az méltatlan lenne hozzám, de…

RÉKA Igen, Melcsi, a te lelked virágos rét és áloé-virág, az övé kisegér, te hattyúnak születtél, ő libának, te eredeti egyéniség vagy, ő csak alterkodik. Azóta szereti Tori Amos számait, mióta te megmutattad neki, de úgy tesz, mintha legalább ő egyengetné a karrierjét. Kölcsönkéri a tollaidat, aztán elfelejti visszaadni, mindig megmondja, ha idétlenül áll a hajad vagy elkenődött a sminked, és oviban összefirkálta a kedvenc babád arcát.

MELINDA Már olyan régen gyűltek bennem ezek a dolgok, tudod?

RÉKA Ez egy rossz időszak mindkettőtöknek.

MELINDA Sajnálom, hogy úgy nekiestem.

RÉKA Talán nem kellene foglalkoznod vele.

MELINDA De miért ilyen megátalkodott?

RÉKA (kissé türelmetlenül) Honnan tudjam?

MELINDA (önmaga megnyugtatására) Tudom, hogy nem kellene kitálalnom a részleteket, hiszen neked semmi közöd hozzá, de biztos ő is ugyanezt csinálja valaki mással, és olyan jól esik panaszkodni. Most mondd meg, Réka, igazán, nincs igazam?

RÉKA Csak nyugi, jó?

MELINDA Én is rondán beszéltem vele, de ő még rondábban.

RÉKA Te direkt hergeled magad.

MELINDA (felpattan) Az én életem akkor is szép lesz és virágzó kikelet, ha három hetet vesz el belőle az, hogy fölötte lamentálok. (leül)

RÉKA Egy költő veszett el benned.

MELINDA Állandóan csinálja a fesztivált. Legalább a tévében tenné, ott szokták. De nem. Nálam tovább még nem jutott.

RÉKA Sose értettem, miért jó nektek hetente összeveszni és havonta kibékülni. Ennyi erővel örökre hagyhatnátok a francba az egészet.

MELINDA Fontos nekem, vagy mi a szösz. Nem tudok nem törődni vele. Akkor sem, ha totál buggyant, márpedig az. (tagoltan) Teljes mértékben.

RÉKA Szerintem pedig ne rágd ezen magad.

MELINDA (lendületet vesz a felálláshoz, Réka is megmozdul, de végül ülve maradnak) Még neki áll feljebb…!. Szerény véleményem szerint ez elképesztően nagy pofátlanság.

RÉKA (türelmesen) Melinda…

MELINDA Nem, nem, egyáltalán nem bánom.

RÉKA Ugyan már, negyedóra múlva bánni fogod.

Melinda és Réka a nézőkkel szemben, a középső padon ül.

RÉKA Ugyan már, negyedóra múlva bánni fogod.

MELINDA Nem, nem, egyáltalán nem bánom.

RÉKA (türelmesen) Melinda…

MELINDA (hirtelen Réka felé fordul teljes felsőtesttel) Még neki áll feljebb…!. Szerény véleményem szerint ez elképesztően nagy pofátlanság.

RÉKA Szerintem pedig ne rágd ezen magad.

MELINDA Fontos nekem, vagy mi a szösz. Nem tudok nem törődni vele. Akkor sem, ha totál buggyant, márpedig az. (tagoltan) Teljes mértékben.

RÉKA Sose értettem, miért jó nektek hetente összeveszni és havonta kibékülni. Ennyi erővel örökre hagyhatnátok a francba az egészet.

MELINDA Állandóan csinálja a fesztivált. Legalább a tévében tenné, ott szokták. De nem. Nálam tovább még nem jutott.

RÉKA Egy költő veszett el benned.

MELINDA (felpattan) Az én életem akkor is szép lesz és virágzó kikelet, ha három hetet vesz el belőle az, hogy fölötte lamentálok.(leül)

RÉKA Te direkt hergeled magad.

MELINDA Én is rondán beszéltem vele, de ő még rondábban.

RÉKA Csak nyugi, jó?

MELINDA (önmaga megnyugtatására) Tudom, hogy nem kellene kitálalnom a részleteket, hiszen neked semmi közöd hozzá, de biztos ő is ugyanezt csinálja valaki mással, és olyan jól esik panaszkodni. Most mondd meg, Réka, igazán, nincs igazam?

RÉKA (unottan) Honnan tudjam?

MELINDA De miért ilyen megátalkodott?

RÉKA Talán nem kellene foglalkoznod vele.

MELINDA Sajnálom, hogy úgy nekiestem.

RÉKA Ez egy rossz időszak mindkettőtöknek.

MELINDA Már olyan régen gyűltek bennem ezek a dolgok, tudod?

RÉKA Igen, Melcsi, a te lelked virágos rét és áloé-virág, az övé kisegér, te hattyúnak születtél, ő libának, te eredeti egyéniség vagy, ő csak alterkodik. Azóta szereti Tori Amos számait, mióta te megmutattad neki, de úgy tesz, mintha legalább ő egyengetné a karrierjét. Kölcsönkéri a tollaidat, aztán elfelejti visszaadni, mindig megmondja, ha idétlenül áll a hajad vagy elkenődött a sminked, és oviban összefirkálta a kedvenc babád arcát.

MELINDA Semmit sem akarok felhánytorgatni neki, az méltatlan lenne hozzám, de…

RÉKA Hogy is van? „Kend sem volt jobb a deákné vásznánál”?

MELINDA (felkel a padról; párhuzamos gesztusokat használ) Mindig elfelejtem, hogy nem kellene olyasmit is a fejéhez vágnom, aminek épp semmi köze az ügyhöz, mert nem fog komolyan venni. Mondjuk én sem őt, az igaz. (járkálni kezd) Ezek bonyolult dolgok. Mert tegyük fel, hogy nincs jogom a régi sérelmekkel előhozakodni. Miért is? Amikor ugyanezt teszi. Jó, persze, ez nem mérvadó, mert én ezen, ugye, felülemelkedem, és nem alacsonyodom le odáig, ahol ő tartózkodik, de ez nehéz, mert a környezet visszahúz, és jelen esetben ő tekinthető a környezetemnek… Vagyis jelen esetben épp nem, de minden más alkalommal igen, mivel ő az állítólagos legjobb barátnőm. A legszebb az egészben, hogy ő ugyanígy kiakadt rám. Legalábbis remélem. (leül) Ami undokság tőlem. Mármint ebben reménykedni.

RÉKA Ha valahányszor, mikor összevesztek, kölcsönösen felsorolnátok a másik bűneit, a végére elfelejtenétek, eredetileg min marakodtatok. (szünet) Bár gyanítom, hogy már most nem tudnád megmondani.

MELINDA Ráadásul tavaly elfelejtettem a születésnapját.

RÉKA Meg is lepődnék, ha nem…

MELINDA Ilyenkor általában nem válogatom meg a szavaimat.

RÉKA Gondolod, hogy higgadtan meg tudtátok volna beszélni?

MELINDA Hülyeség volt ordibálni.

RÉKA Biztos ő is így gondolja.

MELINDA De én tényleg bánom, hogy összevesztem vele.

Melinda és Réka a nézőkkel szemben, a középső padon ül.

* * *

LIBRARIUS: Kedves Bogas – ha jól értesültünk, a barátaid így szólítanak – mi késztetett rá, hogy benevezz erre a pályázatára?

BACSÓ BORBÁLA: A Vígszínház írt erről a lehetőségről a hírlevelében, én pedig épp akkortájt találtam ki, hogy újabban dramaturg akarok lenni. Ennek ellenére az utolsó pillanatban sikerült rávennem magam, hogy kivételesen ne legyek lusta, végül is, nem egy egész drámát kell írni, csak egy kétszereplős jelenetet. (Most találtam egy másik pályázatot, ahova viszont már egy egész drámát kell beadni, ó, jaj.) Nem tudom, mit akartam vele elérni – egy ideje bármire ugrom, aminek köze van a színházhoz.

A fotón Bacsó Borbála látható. A szöveget és a fényképet a szerző engedélyével közöljük.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top