1993 nyara. Gyuri, Batka és Shado kukoricát öntöznek a határban. Két csőtelepítés közt egy lakókocsiban hűsöl a „cigis brigád.”
– Menni kell, ez van, letelt az idő, nekem se jó ez, de hát ez van, menni kell, át kell telepíteni a csöveket, gyerekek, menni kéne. – Pali bácsi próbálja noszogatni a fiúkat, akik a szalmával töltött zsákokon fekve ébredeznek-nyújtózkodnak.
– Jó, Pali bácsi, persze, megyünk, azért jöttünk, hogy dolgozzunk, pénzt keressünk. Nyomjuk. – elsőként Gyuri tápászkodik fel, majd követi őt Batka és Shado is.
Összeszedik magukat, majd egyenként lépdelnek le a lakókocsi létráján, amely leginkább egy ócska cirkuszi kocsihoz hasonlít. Shado faterja szervezte öntézésnél vállaltak munkát nyáron. 1993-at írunk, június van. Gyuri és Shado ebben a hónapban tölti a tizenhatot. Batka egy évvel idősebb náluk. A földet Shado faterjáék cége bérli, nagy a szárazság, a kukorica mindössze bokáig ér. Egy fővezetéken jön a víz a csatornából. A mellékágat kell szórófejestül áttelepíteni négyóránként. Mindig feljebb, csak előre. Ha a tábla megvan, akkor jönnek bentről traktorokkal, pótkocsikkal, és megkezdik a költöztetést. Az áttelepülést. Így halad a munka. Hetekig is eltart ez az egész. Egy nap három telepítés van, a többi szabadidő, de végig kint vannak a fiúk, nem mennek haza, a város ide
– Tudjátok, gyerekek, nekem se jó felébresztenem benneteket, amikor olyan édesen alszotok, de muszáj megcsinálni, ezért jöttünk.
– Bazmeg, az a faszi ez kész, mindig ezt mondja, hogy mennyire sajnálja, én már unom. Mi is kurvára sajnáljuk, de meg kell csinálni. Akarna a fene belemászni a sárba, hogy cipeljük ezeket a rohadt csöveket, de ebből van a zseton, ez van – súgja Shado Gyuriéknak, akik jókat somolyognak Pali bácsin, meg ezen az egészen.
– Megyek előre, gyerekek, mutatom, mit kéne, hogyan kéne. De előbb elzárom a szivattyút. – Pali bácsi úgy adja ezt elő minden telepítésnél, mintha az lenne az első. De, hogy ő is megfogna egy csövet, azt nem. A sár, az nagy ellensége az öregnek.
– Mennyit is kap Pali bácsi egy napra? Nyolcszázat? Bazmeg, nyolcszázat? Mire? – mérgelődik Batka.
– Mert ő a szaki. Neki dupla bér jár. Ne rinyáljunk, a négyszáz se rossz – mondja a srácoknak Gyuri, majd elindul a fővezeték mentén a mellékágig.
A fiúk caplatnak a sárban, egyenként emelgetik a mellékág vékonyabb csöveit a szórófejekkel. Kiöntik belőlük a vizet, majd jön az erőltetett menet a sárban. Pali bácsi már integet a tábla szélén, hogy idáig, gyertek csak, itt az újabb kapcsolódási pont.
– Visszük, visszük, látjuk. – mondja magában Shado.
Egy órás dagonyázás után összeáll az újabb mellékág, a kapcsolódás oké, indulhat a szivattyú.
– Mehet, Pali bácsi! – Batka kiabál a szakinak, aki beröffenti a szivattyút.
A víz megindul a vezetékben, moccannak a csövek, majd a tábla felénél szétveti az egészet a nyomás.
– Bassza meg, ki nem kapcsolta ott össze rendesen? Shado, te voltál? – Gyuri gyalogol el a szétcsúszott részhez, szivattyú leáll, újra az egész.
– Gyerekek, mindenhol jól áll? Fiúk! Mindenhol rendben? – Próbál kiabálni Pali bácsi, de ez inkább csak egy emelkedett hangerejű beszédnek tűnik, nem is hallják tisztán a fiúk, mit akarhat, de sejtik.
– Nyomja, mehet! – kiáltja Gyuri, majd pár perc mojolás után nagy nehezen beindítja a szivattyút az öreg.
Végre minden oké, a szórófejek lövik a vízsugarakat, a nyamvadt-kókadt kukorica fellélegzik, kapja az életmentő vizet. A fiúk is megnyugszanak. Irány a csatornapart, nekivetkőznek, megmosakszanak. Fél kettő. A hőség most tetőzik. Még lesz egy telepítés ötkor, a mai utolsó, addig pihenő. Pali bácsi int, hogy indul, beteker a majorba, ott van neki háza, fél öt körülre várható ismét.
– Ki jön? Ez nem Jani? De, az lesz, ő lesz az, a Mitsu Lancer, megismerem a lámpáját. – Shado feltápászkodik.
– Jani az, tényleg ő. Nem is mondta, hogy kijön. Én nem jönnék le a földútra a géppel. Jó lassan is jön, fél a kátyúktól, nehogy lekoppanjon. –Gyuri int neki, Jani villant a reflektorral.
– Szevasztok! Azt hittem, dolgoztok. – Kezel nevetve Shadóékkal Jani.
– Menj már, kell a pihenő is, próbálnál meg te belemászni abba a kurva nagy sárba. – válaszolja neki Batka.
– Sárba? Akkor minek öntöztök? Sárra nem kell eső, nem? Gyuri, nem jössz haza? Hazaviszlek.
– Haza? Szórakozol? – húzza a száját Gyuri, majd Jani félrehívja őt.
Tesznek egy kört, beszélgetnek, addig Batka és Shado újra beáztatják lábaikat a gyors sodrású csatornába.
– Miről beszélgethetnek ezek? Mit fűzi Gyurikát? Melózunk, senki nem megy sehova, ez van, elvállaltuk, nem? – kérdi Batka Shadót.
– Ja, elvállaltuk. Biztos szar neki egyedül ebben a nyári időszakban. Nem tud mit kezdeni magával a hőségben, gondolom, strandolásra akarja befűzni.
Gyuri visszajön, leheveredik. Rágyújtanak egy cigire. Jani még ácsorog egy pár percet, majd megkérdi a többieket.
– Akkor, mikor végeztek? Csak este hét? Utána valamit?
– Utána? Örülök, ha lesz erőm otthon bekapcsolni a tévét. Majd ha vége a menetnek, akkor érünk rá, ebből nem tudunk kiszállni csak így, hogy cső, hazamentünk. – válaszolja neki Gyuri.
– Akkor szevasztok, további jó dagonyázást! Ha mégis valamelyikőtök este mozdulna valamerre, a vezetékesen hívjon, otthon leszek.
– Cső, szia. – köszönnek el tőle a többiek.
– Erről nem tehet, hogy neki nem kell itt baszódnia velünk. Nincs olyan helyzetben, jó neki. – mondja Gyuri.
– Oké, hogy kinézett, meg minden, de attól még ne csábítgasson itt minket, annál szarabb. – vágja rá Shado.
– Édes kis szenvedés ez, hogy nincs haverja a legnagyobb nyárban. Bár nem tudom sajnálni ezért. – mondja röhögve Batka.
– Mit mondott neked? Gyuri, mit mondott Jani, amikor félrehívott? Hm? – Shado próbálja kiszedni Gyuriból, mi volt a szitu a kocsi mellett.
– Mit mondott volna? Hogy menjek haza vele a picsába. Meg hogy nem gondolta volna rólam, hogy képes vagyok tönkretenni a legszebb nyári heteket holmi hülye munkával. Jól van, ha nekem is lenne elég zsebpénzem, nem dagasztanám itt a sarat, de muszáj. Anyu nem tud mindig adni. Bátyámtól meg nem fogok kunyerálni.
– Még hogy tönkretenni a nyarat. Pont, hogy ezzel a melóval alapozzuk meg a nyári bulikat. Most mondjam apáméknak, hogy sörözünk a Pavilonban? Így is megy a hiszti, hogy hova vagyok képes elveri egy este kétszáz forintot. Állítólag üdítőre. Kell egy kis külön lóvé, amivel nem kell elszámolni. – mondja indulatosan Batka.
– Ezért nem kell rá haragudni, nem akar ő rosszat nekünk, csak nincs rászorulva az ilyen munkákra, és kész. Más a családi háttér, ennyi. Attól még jó társaság. Sőt. Láttátok, kijött ide. Kedvel minket. – próbálja védeni Janit Gyuri.
– Ránk van szorulva, ennyi. De abban igazad van, hogy jó társaság. Annyit röhögni, ökörködni, mint vele, senkivel nem lehet. Most így tudunk találkozni. Mi itt izzadozunk, ő meg kizötyög a légkondis autóval. Ez a két véglet, gyerekek – elemzi a helyzetet Batka.
– Ne legyünk már irigyek rá, én sosem voltam, leszarom, milyen kocsival jött ide ki, ez van, megnézett minket, ennyi. Most lehet ebből kihozni mindenféle negatívumot, de kár a gőzért. Jani is ott lesz a telekbulin, ha végeztünk, én már hívtam, várja ő is a végét. Annyian fújolnak rá a Művésztelepen is, legalább mi ne basztassuk. – reagál Batka szövegére Shado.
– Leicht, Robust, Super-isotermisch. – sorolja szépen Gyuri.
– Micsoda? Ez mi? Napszúrást kaptál? – kérdi Batka.
– Shadóék hűtőládájára ez van írva. Csak eszembe jutott a narancslé. Még lehet, hogy hideg, ott pihen benne. – Gyuri felugrik, majd elmegy a lakókocsihoz.
– Meggyulladunk, bazmeg. Gyerünk be mi is kicsit a hűvösbe. – Batka is felkel, Shadóval ők is bemásznak a cirkuszi kocsiba Gyuri után.
Leheverednek a szalmazsákos ágyakra, rágyújtanak. Még két óra, és jön az esti telepítés.
– Valaki megint jön, halljátok?- Batka felpattan, kihajol a kocsi ajtaján.
– Hoppá, Shado faterja, cigiket elpakolni! – Gyuri egy gyors döntéssel a hamutartót a füstölgő cigarettákkal együtt beteszi az egyik szekrénybe, majd rácsukja az ajtót.
Shado apukája belép, mosolyogva kérdi a fiúkat, mi újság, minden rendben megy-e.
– Pali bácsi merre van? Megint betekert a majorba?
– Még a déli telepítés után ment be, de mindjárt jön. A szivattyú működik, most nem csavart fel magára hínárt, nem is állt le eddig, a szórófejek is ontják a vizet, minden oké.- válaszolják felváltva.
– Hamutartó? Hol van? Kidobtátok? – kérdi Shado apja az ujjai közt egy lehorgadó hamuvégű csikket tartva, s közben észreveszi a szekrényből szivárgó füstöt.
– Kidobtuk, igen. – válaszolja elvörösödve Shado, a többiek is nyelnek egy nagyot.
– Miért dobtátok ki, amikor nektek is kell? Na, nyissátok ki szépen azt a szekrényt. Mindenki dohányzik? Te is, gyermekem? Nektek sincs több eszetek, mint nekem, úgy látom, na, vegyétek elő a hamutartót a cigikkel. Áh, ezek már csak csikkek, ebből gyújtsatok rá. – kínálja körbe Szofival a lebukástól megszeppent srácokat.
– Nem cigizünk amúgy, csak most, itt kint. – próbálja menteni a helyzetet Batka.
– Gyerekem, ne szédítsél már. Még a végén kiderül, hogy piáltok is. Azon se lepődnék meg. Rossz, kurva kölykei. Rongáljátok itt magatokat, ilyen fiatalon. Egy bűnbarlang ez a lakókocsi, fene a pofátokat. Pihenjetek még egy kicsit a telepítésig, hatra itt vagyok értetek. Péntekig lemegy ez a tábla, utána áttelepülünk a Jancsó tanyához, úgy készüljetek. Cigis brigád, az eszem megáll.
Shado apja visszaül a piros Dacia kombiba, majd elporzik a major felé. A fiúk még ácsorognak pár percig, Shado alig tér magához a lebukástól. – Otthon ezért én még kapni fogok, basszátok meg. – motyogja magában, majd befut Pali bácsi, aki kezdi a szokásos sajnálkozását:
– Nekem se jó ez, de menni kell. Nincs mese, csinálni kell, sajnos hát, ugye. Át kell rakni a csöveket, sajnálom, gyerekek, már annyi az idő. Ez van, sajnos. Ma ez az utolsó, csak kibírjuk, osztán már csak holnap reggel kell. Meg utána majd megint, sajnos.
{jcomments on}
