Tüntetést szerveznek a könyvkiadók pénteken délután 16-órára az Alexandra Nyugati téri könyvpalotája elé, mert a terjesztőhálózat felelőtlen gazdálkodása folytán fizetésképtelenné vált, és nem fizet az eladott könyvek után a kiadóknak, amivel a könyvszakma jelentős részét válságos helyzetbe sodorja. A tartozás mára több mint 3 milliárd forint. A tüntetés szervezőjét, Galambos Ádámot, újságírót, szerkesztőt, a G-ADAM Könyv- és Lapkiadó Kft. tulajdonosát kérdeztük.
– Hány kiadóval egyeztettek a pénteki tüntetésről, kikre számítanak?
– Nem csak azokra számítunk, akiknek tartozik az Alexandra, hanem azokra is, akiknek fontos, hogy miként alakul a könyvkiadók sorsa az Alexandra bezárása után. Szinte az összes hazai kiadót meghívtuk az eseményre a facebookon keresztül, és jó néhánnyal személyesen is egyeztettünk.
– Mit remélnek, mit szeretnének elérni a tüntetéssel? Merthogy abban biztosak lehetnek, hogy az Alexandra magatartása nem fog változni.
– Nincsenek hiú reményeink. Úgy gondoljuk azonban, hogy éppen minket, kiadókat hagynak ki az egyeztetésekből, akik „finanszíroztuk” az Alexandra felelőtlen gazdálkodását. Meg akarjuk mutatni a könyvkiadók erejét, hiszen ha csendben maradunk, akkor bármikor a jövőben is újra ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatnak minket.
– Mit gondolnak arról, hogy közös érdekképviselete van kiadóknak és terjesztőknek, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE), miközben a napnál is világosabb, hogy ebben a helyzetben sem és a piaci árrés kialakításában sem azonosak az érdekeik.
Mindenképpen szükség lenne egy önálló kiadói érdekképviseletre. A demonstráción erről is beszélni fogunk.
– Mit gondolnak a bizományosi rendszerről? Működhet jól egy ilyen rendszer úgy, hogy a terjesztő a bizományba vett könyvek eladásában semmilyen anyagi felelősséget nem vállal?
– 1992-ben a Magyar sportévkönyvből kb. 20 000 példányt nyomtak és 25%-os árréssel vásárolták meg fixen a nagykerek. Pillanatok alatt elfogyott. 2011-ben már csak 1000 darabot nyomtak belőle és bizományos értékesítéssel sem kellett nagyon senkinek. Egyébként ez volt az utolsó év, hogy ez a patinás sportkönyv megjelent. Azt akarom ezzel csak mondani, hogy változnak az idők. Nyilván a rendszer nem a legideálisabb a könyvkiadók számára, amit közösen kéne jobbá tennünk. Viszont az, hogy ma bizományiban, átlagosan 50%-os árréssel veszi át egy könyvhálózat a könyveket, és az eladás után még ki sem fizeti; ez felháborító.
– Milyen új terjesztési rendszerben gondolkodhatnának, ami nem hozza kiszolgáltatott helyzetbe a kiadókat?
– Véleményünk szerint a kiadóknak közösen kellene kialakítani egy online könyves platformot, ahol a vásárlók közvetlenül a kiadóktól vehetnék meg a könyveket. Így a könyvkiadók és a vásárlók is sokkal jobban járnának.
– 2015-ben a tankönyvek nélkül 11.330 cím jelent meg. A kialakult helyzetnek részben oka lehet, hogy a kis magyar piacon sok ez a cím? Az átlagpéldányszám 1.712 volt ugyanebben az időszakban.
– Nem vagyok a korlátozás híve. Én például nagyon örülök, ha megszerezhetek magamnak néhány olyan könyvet, amely csupán néhány száz embert érdekel, köztük engem is. A kiadó saját döntése, hogy piacai alapon megéri-e ezt neki kiadni.
– Fölmerült, hogy az állam konszolidálja a helyzetet, és vállalja át a közel 3 milliárdos tartozást. Az állam nemet mondott. Mi erről a véleményük?
– Teljesen jogos, hogy nem akarja átvállalni az állam egy felelőtlenül gazdálkodó cég felhalmozott tartozását. Nem ez a feladata. Az azonban a feladata, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel (gyorsított büntetőeljárás, végrehajtás stb.) elősegítse azt, hogy a könyvkiadók minél előbb a pénzükhöz jussanak.
– L. Simon László a Lakitelki konferencián tartott előadásában súlyos nemzeti és súlyos kultúrpolitikai ügynek nevezte a kiadók megmentését. Mit gondolnak arról, hogy a politika exponálja magát ebben az ügyben? Nem a piacnak kellene megtisztítania magát?
– Nem szeretnénk a politikát belekeverni a pénteki akciónkba. Tény, hogy az Alexandra összeomlása fontos ügy, de nyilván vannak ennél sokkal fontosabbak is hazánkban. Nekünk, kiadóknak azonban a léte múlik ezen, tehát természetes, ha kiemelten kezeljük.
– Évek óta jól látszott, hogy merre tart ez a történet. Az utóbbi években láttak biztató jeleket, bíztak a megoldásban? Volt egyáltalán valamilyen eszközük?
– A Könyvbazár Kft. megalakulása után mi is úgy gondoltuk, hogy Matyi Dezső kihúzza a cégét a csávából, hiszen a könyvpiac minden szereplőjének ez volt az érdeke. Úgy tűnik, ez nem sikerült, és az utolsó lökést az adta meg a demonstrációhoz, amikor levelet kaptunk az Alexandra-beszerzőnktől, hogy menjünk le Pécsre a visszáruért, és vigyünk magunkkal egy csereraklapot. Azaz Matyi Dezső megsértődhetett a kiadókra, hogy csak 3 évig szponzorálták őt, és most nem állnak ki mellette, visszakérik a könyveiket. Ezért mi odaadjuk Matyi Úrnak a csereraklapokat, csak éppen a Nyugati téri boltja előtt rakjuk le azokat. És emellett persze kinyilvánítjuk nemtetszésünket is.
– Látnak-e valamilyen forgatókönyvet a könyvszakma megtisztulására?
– A könyvszakmának, véleményem szerint, nem kell megtisztulnia. Ebben a pillanatban egyetlen olyan szereplőről tudunk, aki tisztességtelen, az az Alexandra és a Könyvbazár Kft., hiszen nem akarja kifizetni a kiadóknak járó pénzt az eladott és lejelentett könyvek után. Az, hogy a többi könyvhálózat, nagykereskedés túl magas árréssel veszi át a könyveinket, vagy a saját könyveit helyezi előtérbe a mieink kárárra, esetleg eladásra már alkalmatlan, megrongálódott könyveket is visszaad, ez már egy másik történet. Ezeken közösen tudunk változtatni.
Én jövök mindenképp pénteken, hozzatok köteleket is. Kikergetjük az üzletéből, elkapjuk azt a ludast, kikötjük a raklapok tetejére, ott fogom saját kezűleg megvesszőzni!