A világon először nálunk készült színdarab a Bergman-filmből

szenvedely5

Ingmar Bergman Szenvedély című filmjéből a világon most először készült színházi előadás, az ősbemutatót a Nemzeti Színházban tartották. A (talán nem teljesen) gyanútlan törzsközönség kissé „ikeás” mámorú értelmiségi-szerelmes drámán rágódhat, egy hosszú felvonásban.

A svéd rendező élete nagy része egy csendes, kopár, megtépázott kis szigeten, Farö-n telt, itt játszódik a darab is. Nem a helyszín az egyetlen életrajzi elem, Bergman szerelmi élete viharos – s ki tudja, mennyire vontatott – volt, legalábbis erre lehet következtetni a férj-feleség-kapcsolatot agymenésig analizáló, skandináv rit(m)usú, hosszúra nyújtott, ijesztően őszinte párbeszédekkel teli filmjeiből.

Más utakon jár a párjuk elvesztésétől sérült, megfáradt Anna és Andreas felszabadító egymásra találásának és sorsszerű különválásának története. Anna állapota rosszabb, mert az autóbalesetben nemcsak férjét, hanem kisfiát is elvesztette, nem is tudott talpra állni – a szó szoros értelmében lesántult. Azonban az új szerelem legszebb időszakában, egy műtét után meggyógyul, és csak táncol és táncol. A szenvelgést fokozza, hogy egy tipródó, gyermektelen, hazugságokba menekülő házaspár, Eva és Elis is szerepelnek. A drámai csúcspontokat háziállatokkal szembeni kegyetlenkedések élezik ki, ráadásul a közhangulat – ártatlanként megvádolva – egy jóravaló ember, Johan ellen fordul. „Átjön az üzenet”: mindenki magányos, „mindenki sziget”.

szenvedely4

Az élet arrafelé – a helyi adottságok miatt – öko-hangulatban folyik, Andreas Winkelman (Horváth Lajos Ottó) mindenhova biciklin megy, sokszor körbekarikázza a színpadot, lendületet adva az előadásnak. Horváth jól hozza a pocakosodó, remete életmódot folytató macsótípust, akit tutira minden egyedülálló nő megsajnál, megszeret, magához édesget, már-már „mackókámozná”, mikor egyik napról a másikra rádöbben, hogy a pihe-puha kapcsolatban megjött a férfi bátorsága, netán akarattal párosulva. Anna From (Györgyi Anna) hasonlóképp jár, és ez a legjobb, egyébként keretet alkotó jelenetben tetőzik: Andreas elolvassa Anna férjének levelét, melyben a férfi megírja, hogy már nem szereti, és a darab végén a levél szövege szóról szóra elhangzik az elhidegült Andreas szájából. Györgyi finom játéka szemléletesen példázza az állandóan ambivalens érzelmek hatása alatt álló, hangulatingadozásai miatt nehezen elviselhető, megtépázott nő archetípusát.

szenvedely3

Eva Vergérus (Tóth Auguszta) és Elis Vergérus (Schnell Ádám) kapcsolata szintén zátonyra futott, unalomba fulladt. Eva flörtölni kezd Andreasszal, szerelmi háromszöget zárnak be Annával. Tetszik, ahogy Tóth megformálja a felső-középosztálybeli, hervadó, ám pezsegni vágyó háziasszonyt, célja elérésében bárkin – itt legjobb barátnőjén meg persze a férjén – rezzenéstelen arccal átgázol. A két női karakter egymás ellentéte. Középen lehet Bergman ideálja, a darabban is keresi, látszik, ahogyan igyekszik hangsúlyozni mindkét nő szerethető tulajdonságait – hiába. A legszürkébb Elis figurája, mintha alájátszana a többieknek, érezhetően a „rendezők” tudatosan formálták jelentéktelenre, ezt Schnell be is tartja.

szenvedely6

Johan Andersson (Szarvas József) kilóg a képből: míg a többieknél minden a szerelemről szól, addig nála semmi, összes szeretete az állatokra korlátozódik, a kegyetlenkedések általa kerülnek a történetbe. Mindegyik megtalált állattetemet színpadiasan a színpad sarkába temeti, ez mintegy előre vetíti életének tragikus befejezését – az igaztalan vádak súlya alatt megtörik, öngyilkos lesz. Szarvas kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt egyszerű, magányos, kívül hideg, belül érzékeny skandináv férfiként. Különben is tetszik, hogy a férfiszereplők külső jegyeikben is északi típusúak.

szenvedely

Remek Berzsenyi Krisztina díszlete: természetesen minimál dizájn, kizárólag funkcionális tárgyaknak van helyük a színen, a csupán egy-egy tárggyal jelzett helyszíneken. Például a ház szobái csak belógatott, átlátszó üveglapokkal vannak elválasztva, amik kvázi üveges ajtóknak felelnek meg, a szereplők időnként be- és kinéznek rajtuk. Praktikum, egyszerűség és barátságosság, az Ikea világa ötlik fel. A négyzetalapú színpadot „U” alakban veszi köbe a nézőtér, azon kívül, hogy a korrektséget, átláthatóságot segíti, szigetet szimbolizál. Ahol nincsenek székek, azon az oldalon egy hatalmas vászon. Hangulatfestő, Farö-n készített, fekete-fehér fényképeket vetítenek egész előadás alatt. A budapesti éjszakában DJ-ként dolgozó Palotai Zsolt alkalmazkodott a koncepcióhoz, chill out stílusú zenéje kiválóan illeszkedik a produkcióhoz.

szenvedely2

A rendező, Kiss Csaba egy interjúban elmondta, még nem látott párkapcsolatot olyan különlegesen ábrázolni, mint ahogy azt a svéd kollégája csinálta. Bergman szerinte olyan klasszikusa a huszadik századnak, mint Goethe vagy Tolsztoj, mindnyájan kultikus személyeknek számítottak a maguk idejében. Jó a rendezés, Kissnek sikerül elhitetnie a nézőkkel, hogy művészmoziban, egy skandináv szerelmesfilmen ülnek, a Cirkó Gejzírben „meghonosodott”, lelassított, letisztult képi- és tartalomvilág sűrűjében. Pluszpontot ér, hogy – szemben az eredetivel – átlengi némi nyugatias spleen életérzés. Az előadás szürke tónusú, de üde színfolt a Nemzeti Színház palettáján.

Ingmar Bergman: Szenvedély, Fordította: Kúnos László, Andreas Winkelman: Horváth Lajos Ottó, Anna From: Györgyi Anna, Elis Vergérus: Schnell Ádám, Eva Vergérus: Tóth Auguszta, Johan Andersson: Szarvas József, Díszlet- és jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina, Dramaturg: Kulcsár Edit, Fotó, fények: Nagy András, Zene: Palotai Zsolt, Rendezte: Kiss Csaba