A forradalomnak köszönhetem, hogy magyarul tanulok

paul-garcia

Írta: Nógrádi Gábor

Először azt hittem, valaki szívat. Egy amerikai nyelvészprofesszor, dr. Paul Garcia azt írja, hogy 2006 óta tanul magyarul és tíz könyvemet elolvasta. Ma, a net korában, könnyű megtéveszteni valakit álnévvel. Vajon nem azt gondolná minden hozzám hasonló, örökké aggódó, gyanakvó fajta magyar, hogy ez átverés? Ugyanakkor, elgondolkodtató volt, hogy a kiadómba küldte a levelet, és a neten megtaláltam a levélíró személyét, munkásságát. Na, de mi van, ha valaki az ő nevében tréfálkozik velem?

Íme az e-mail változtatás nélkül:

Jó napot kivánok.  Dr. Garcia Paul vagyok, itt Floridában lakom, Sarasótaban.  Két évvel ezelőtt kezdtem könyveket magyarul olvasni Nógrádi Gábortól.  Már elolvastam 10 könyvét. Persze, amerikai vagyok és tanulok magyarul.  Nyugdijas nyelvprofesszor vagyok (beszélek németül, angolul, spanyolul és olaszul is.  2oo6-ban kezdtem magyarul tanulni, csak könyvekből.  Hova irok egy emailt vagy egy levelet Nógrádi Úrnak, neki a Könyvkiadónak? Köszönöm szépen a választ. Üdv., pg

paul-kezek-fentVálaszoltam, kérdeztem: miért tanul magyarul?

Amikor fiatal ember voltam − 1944-ben New York-ban születtem − 1958-ban, elolvastam a “Readers’ Digest”-ben egy könyvet a Magyar Forradalomról.  A címe: “Twelve Days:  The Story of the 1956 Hungarian Revolution.”  Ez engem megrázott. Benne volt sok informació, es mindig emlekszem Maleter Pálra és Nagy Imrere, 2 hősre mások között. Nem tudtam, amikor Floridába jöttem 2oo6-ban, hogy itt Sarasótaban van kb. 4-6 ezer magyar v. magyar-amerikai….és Máleter Pálné is!  (Meghalt 2o11-ben).

És leveleztünk. Szeptemberben Budapesten találkoztunk. Dr. Paul Garcia anyai ágon szicíliai olasz, apai ágon spanyol-kubai. Német professzor lett két jó tanára hatására, és Thomas Mann korai műveiből írta a disszertációját. Németül akcentus nélkül beszél. Egy ideig ő volt az American Council On The Teaching Of Foreign Languages (a külföldi nyelvek oktatásának amerikai tanácsa) elnöke. A kansas-i egyetemen egy hallgató disszertációjának egyik magyarul és németül is leírt mondata indította el felénk.

− Nekem az, mint egy villámcsapás, olyan volt, mert megláttam vagy megértettem a hasonlóságot német és magyar között. Akkor kezdtem el magyarul tanulni, és most egy kedves barátom, Szilágyi Gertrúd havonta kétszer jön tanítani. Valaki elküldte neki A mi Kinizsink című regényt Gödről, dedikált példányt, és azt olvastam először. Aztán a többit. Miért ezeket olvastam? Mert tudatosan írod a könyveket. Írás közben figyelsz az olvasóidra, a gyerekekre, és ezért nekem is könnyebb a szöveget megérteni.

(Sokan felháborodnak, mert alkalmazott irodalomnak nevezem az ifjúsági irodalmat, szemben az un. „autonóm irodalommal”, amelyben az író elsősorban magára figyel, és nem a célcsoportra. Íme, most megvédett egy nyelvész.)

Paul Garcia, 2011 óta minden évben ellátogat Magyarországra. Nem tudom, hányan tanulnak Amerikában magyarul, de ők mind a mi titkos nagyköveteink. Megérdemlik a figyelmünket, a megbecsülésünket.