Archív

Deres Kornéliáé a Makó Medáliák-díj

deres2

Deres Kornélia veheti át április 11-én a Makói Medáliák-díjat, amelyet minden évben egy első kötetes költő kap a várostól. Makó 2005 óta így emlékezik fogadott fiára, József Attilára. (Bakos András jegyzete)

Deres Kornélia költő, kritikus, szerkesztő 1987-ben született Miskolcon, tanulmányait az ELTE magyar-angol bölcsész és tanár szakjain végezte. 2011-től az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában az Összehasonlító Irodalomtudomány program ösztöndíjas hallgatója. Tagja a József Attila Körnek, a Színházi Kritikusok Céhének és a Fiatal Írók Szövetségének. Versei német, bolgár és szerb fordításban is megjelentek. Szőrapa című első kötetének fülszövegében olvasható, hogy a szőranya eredetileg egy kísérleti eszköz volt: újszülött kismajmoktól elszakították anyjukat, és egy szőrrel bevont tárgyat tettek a ketrecbe, amelyhez az állat attól kezdve ragaszkodott. A verseskötet az apa alakjáról szól, és arról, muszáj megértenünk a múltunkat.

A díjátadó ünnepségáprilis 11-én 11 órakor kezdődik a makói Hagymaházban. A szerzőnek nincs köze Makóhoz, ahogyan a 2005 óta kiosztott Makói Medáliák többi díjazottjának sincs. A város mindig felkér egy irodalomtörténészekből álló kuratóriumot, ez a testület választja ki azt az első kötetes magyar költőt, akit méltónak tart az elismerésre. Ez a gesztus az alapító önkormányzat szándéka szerint arra hívja föl a figyelmet, hogy a pályakezdő költőknek minden korban szükségük van támogatásra. Ezzel a díjátadással emlékezik Makó arra, hogy amikor József Attila 14 évesen a városba jött, a tehetségét fölismerő, szeretetteljes közegbe került, amire később ő is mindig szeretettel emlékezett. 1920 őszén érkezett Makóra, beiratkozott a gimnáziumba, ahol különbözeti vizsgát kellett tennie latinból és matematikából. Külön foglalkoztak vele a tanárok, ő pedig nagyon igyekezett megszolgálni a törődést, rengeteget tanult, úgyhogy társai közül sokan strébernek tartották. Osztályfőnöke viszont tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű fiúként jellemezte, akinek „a versíráshoz nagy hajlama van”. Pártolta a tehetséges fiút Espersit János ügyvéd, lapszerkesztő, művészeti mecénás, akinél fél évig lakott, miután öngyilkossági kísérlete miatt el kellett hagynia az internátust. Espersiték háza ma a város irodalmi múzeuma. Szintén kedvelte a költőt Kesztner Zoltán, a villanytelep igazgatója (egy dedikáció szerint „minden világosságok gyűjtője”), aki művelt, bohém ember volt, a makóiak úgy ismerték, mint aki az utcán jártában is könyvet olvas.
József Attila makói tartózkodása idején Ady Endre és Juhász Gyula költészetével ismerkedett, világlátását az idős barátokkal folytatott beszélgetések alakították, első kötete, a Szépség koldusa is ekkor jelent meg. Amikor a hetedikes és nyolcadikos anyagból összevont vizsgát tett a pesti Werbőczy gimnáziumban, Arany János Tengeri-hántás című balladáját említve kukoricafosztásról beszélt, merthogy Makón ezt így mondták.

fotó: www.barkaonline.hu

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top