Archív

Ezüstösen csillogó Meggyesi Timi

Meggyesi Timi

Jaj már, Timike, csak lazán, aki ennyi ezüstöt hord, az még attól lehet aranyos, nem? – szól vissza neki széles mosollyal Szőke. (Hartay Csaba társkereső prózája)

Az EFOTT-os történet záró epizódja.

…Szemben velük a hegyoldal sűrűn bükkfákkal. A zöld végtelen hűvös érzetet keltő távolsága. A hegyoldal tövében ott a strand. A strandig hosszú, egyenes betonút vezet. Az út mellett balra foci- és teniszpálya. A focipályán egy tizenéves-forma srác dekázgat.

– Látjátok, ott egy csávó. A pályán. De hülye, ilyenkor itt focizik egymagában, ebben a tetű melegben. Marha. – mondja Shado, amint elindulnak.

– Jaj, Shadika, neked mindenki marha, aki sportol, menj már. Edzi magát a kiscsávó. Nem csak súlyzókkal lehet sportolni, te kis gyúrós. – Szőke hátulról átkarolja Shadót, majd belecsíp a mellkasába.

– Aúúú! Na, takarodjál már! Ez kurvára fájt, te hülye! – visong Shado.

– Kussoljatok már, azt nézzétek inkább. Ott, a Strandon. Látjátok? – kérdi Laca, miközben biceg mögöttük, majd megáll.

– Hol?

– Ott, Shado, oda nézzél, ott a bejáratnál, a jegypénztárnál, ott ácsorog egy szőke buksza, basszátok meg.

– Aha, látom. És, mit csináljunk vele? Büdösek vagyunk, még szinte részegek, á, hagyjad már! – inti le Shado.

– Várjatok csak! – Szőke előre siet.

– Mit akar ez a marha? Ez hülye. Odamegy a focis kölökhöz. – mondja Lacának Shado.

– Hé, haver, heló! Cső, szia, figyelj csak! – szólítja meg Szőke a labdázó srácot, majd Shadóék is közelebb mennek hozzá.

A fiú elsőre megretten, lábával megállítja a labdát, majd halkan visszaköszön.

– Sziasztok, heló.

– Nyugi, tesó, nem akarunk semmi rosszat, ne aggódj, az EFOTT-ról jövünk, itt van a szállásunk Hertelenden, nyugi, csak egy kérdés. – Szőke odalép a fiúhoz, majd kezel vele.

– Igen? Mondjad.

– Te hertelendi vagy? Itt laksz?

– Aha.

– Látod ott a strandon azt a szőke csajt?

– A strand pénztáránál? – kérdez vissza félénken a fiú.

– Igen, ott. Nem ismered véletlenül?

– Dehogynem, az unokatesóm.

– És, mi a neve? – vág közbe Laca.

– Meggyesi Timi.

– Hú, köszönjük, kistesó, te a mi emberünk vagy! – kiált fel Szőke, majd mindhárman sietős léptekkel a strand felé veszik az irányt, Laca persze a begipszelt lábával ismét lemarad.

– Hé! várjatok már, marhák! Törött lábbal kurva nehéz szaladni, hé, Szőke, Meggyesi Timi megvár! – kiabálja Laca az előreszaladt Szőkééknek.

Shadóék bevárják Lacát, majd úgy ötven méterre a strand bejáratától Szőke kiereszti a hangját.

– Timíííííí! Heló, Timíííí!

– Nézd már a csajt, hogy tele van aggatva ezüsttel. – mondja közben halkan Shado.

– Timíííí! Meggyesi Timíííí! – kiabálja tovább Szőke.

A lány, amint közelebbről megpillantja a három álcafestékkel kikent, terepruhás hőzöngőt, teljesen lemerevedik. Nem tudja hova tenni őket.

– Szia Timi, nem lesz egy kicsit sok azezüst? – kérdi nevetve Szőke a strand kapuján kívülről. Shadóék is elröhögik magukat. Timi nem válaszol, a két idősebb hölgynek susmorog valamit.

– Timikém, kik ezek a vad alakok, már ne is haragudj. – kérdik tőle a meglepett strandos mamák.

– Nem tudom, nem ismerem őket.

– Ugyan már, Timikém, biztosan ismered őket, a neveden szólítottak, mi is voltunk fiatalok, kicsit megviselt az ábrázatuk, de te tudod.

– Marika néni, tessék nekem hinni, sose láttam őket. – mentegetőzik a meglepett szőke lány.

Szőke megint rákezdi:

– Timikém, nem lesz egy kicsit sok az azezüst? – Shado és Laca ismét hangos nevetgélésbe kezdenek.

– Kimehetek hozzájuk? Még tíz perc van a nyitásig, mindjárt visszajövök, itt valami tévedés lesz szerintem. – próbálja tisztázni a helyzetet a jegyszedő néniknek Timi.

– Menjél, persze, de nyitásra gyere vissza, mindjárt jön a reggeli tömeg, kicsim, tudod. – mondja neki Marika néni.

Timi kihúzza magát, szőke haját hátraveti, majd kinyitja a strand kovácsoltvas kapuját, és klumpájában kilépked a srácokhoz. Laca rögtön odabújik Shadóékhoz, és susmorogni kezd.

– Nézzétek, a mellét, ahogy ki van dobva, kurvajó kis kerek csöcsei vannak, kijön hozzánk, de király, nézzétek. – darálja Laca a fiúk fülébe.

– Látjuk, Laca, nyugi, ne olyan hangosan, kuss legyen, nehogy elhúzzon. – sziszegi Szőke.

– Mit ordibáltok, normálisak vagytok? Én itt dolgozom a strandon, még az kell, hogy miattatok kivágjanak, húzzatok el innen! Honnan tudjátok a nevemet? Soha a büdös életben nem találkoztam egyikőtökkel sem. – mondja felháborodva Timi, de közben azért elmosolyodik, mintha valójában tetszene neki a műsor.

– Jaj már, Timike, csak lazán, aki ennyi ezüstöt hord, az még attól lehet aranyos, nem? – szól vissza neki széles mosollyal Szőke. Shadóék halkan köszönnek, majd mindhárman bemutatkoznak a lánynak.

– Az én nevemet már tudjátok, nem is mondom. De tényleg, honnan tudjátok a nevemet, honnan?

– Mi minden aranyos-ezüstös lánynak kitaláljuk a nevét, ráérzünk, Timi, mi profik vagyunk. – válaszolja fesztelenül Szőke.

– Oké, aranyos vagyok, persze, ti is azok vagytok, ha abbahagyjátok az eszement ordítást. Tehát, hogy kerültök ide, és honnan tudjátok a nevemet? – kérdezi ismét a fiúktól Timi.

– A srác, a pályán, a focis gyerek. – mondja neki Shado.

– Ja, a Sanyika? Ő az uncsitesóm. Ne már, kikérdeztétek? De hülyék vagytok.

– Az úgy volt, hogy Szőke kiszúrt téged.

– Nem csak Szőke, mindhárman kiszúrtunk messziről. Sőt, először én! De Timi, figyelj, ha az én csajom lennél, ugyanennyi nyaklánc lenne rajtad, csak aranyból. – vág közbe Laca.

– Mindegy, nem ez a lényeg, jó nekünk az ezüst is, csak mint segítőkész, jólnevelt katonák, ismerkedni akarunk, ennyi. – folytatja Shado.

– Oké, kiszúrtatok messziről, de azért ne szúrjatok ki velem, ha lehet kérni, ennyi mára elég. Így is magyarázkodhatok a mamáknak a strandon, hogy kik vagytok. Nem hiszik el, hogy nem ismerlek benneteket.

– Nem is, mert most már ismersz. – teszi hozzá Szőke.

– És, mit akartok tőlem? Meg hogy néztek ki? Össze vagytok kenve valami zöld akármivel. Meg be is vagytok piálva, ha jól látom.

– Mit akarunk tőled? Járni veled. – vágja rá Szőke, majd ismét hangos röhögésben törnek ki a fiúk. Timi mosolyogva rázza a fejét.

– Kurva viccesek vagytok, nem mondták még? Járni, persze. Három részeg katona idejön nekem ordítozni, amikor én dolgozom. Na, ne szórakozzatok! Gyorsan zárjuk le ezt a kapcsolatot, fiúk, mert vissza kell mennem, két perc múlva nyitás, már állnak páran lépcsőn a bejárat előtt.

– Timi, most őszinte leszek hozzád, mert szeretlek. Ez kommandós álcafesték az arcunkon, kicsit már lekopott, de még azért oké. Az EFOTT-on voltunk bevetésen, sikeres volt, ezt elmondhatom, mint az osztag parancsnoka. Tényleg, este, Timi, mit csinálsz? Van valami programod? – kérdi közel hajolva hozzá Szőke.

– Alszom, bocs, nem csinálok semmit. Méghogy szeretsz, kell ám pofa az ilyen dumához. – válaszolja vihorászva Timi.

– Van itt diszkó valahol, ahol esetleg este még láthatunk? – kérdezi tőle Shado.

– Itt, Hertelenden? Ti honnét jöttetek, a Marsról? Itt semmi sincs, csak pár kocsma meg étterem, ami kilenckor bezár. Pécsre vagy Komlóra szoktam átjárni bulizni. De ne is túráztassátok magatokat, nem megyek veletek sehova. Na, kedves kiskatonák, elég volt ennyi belőletek, bocsesz, húzok vissza, várnak a vendégek. – Timi hátat fordít Shadóéknak, majd formás fenekét riszálva elkopog klumpájában a bejáratig, a fürdő lépcsőjéről azért még visszafordul egy röpke búcsúintegetésre.

– Timíííí, nem adtál puszit, gyere vissza, Timi, hát nem járunk? Így sosem tudod meg, milyen kalandos kapcsolatban lett volna részed! – kiabálja neki hadonászva Szőke, de Timi már nem vesz róla tudomást, elvegyülve a kilenckor nyitott strand sorban álló vendégei közt végleg szem elől vesztik a srácok.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top