Fél három, süt a nap, / besüt a kávéházi portál ablakán, / a haza fonnyada. / Süt rá a nap, meleg van, / a fagylalt hideg, autóz- / nak, igyekeznek, / mindenkinek, neked, / nekem, neki megvan / a maga bánata.
Mit mondjak még, amit nem mondtam el? / Leöldöstünk sok éjt, napot, sok évet, / szálló reményeket szálló reményért, / mint jó katona, kinek ölni kell.
Az Örkény Színház József és testvérei című előadásához Nagy Gergő készített plakátot.
Mindent nem lehet kilesni, elég a / csodát megnevezni: mondjuk, a fákat / ahogy még halkabban állnak vasárnap, / vagy ahogy az értelem maradéka, // a lassúság megakadályoz abban, / hogy elaljasodj. Nem a csoda percét / látod-e, ha a tűnő élet emlék / maszkját ölti s örökre változatlan?
Hogy ne a végén ess megint zavarba, / most állítsd közös rajtvonalra / Akhilleuszt és a Teknőst. / Ne adhasson előnyt a Nagy Hős, / és a kisállat se fogadhassa el.
Egy perc, és megcsókol az Élet. / Két perc, és megerőszakol. / Oly gyors, és olyan izgatott vagy, / nem érted, mi történt, csak amikor / sikerül valahogy kiszabadulnod / vad markolászásaiból.
Megszoktam már. Majdhogynem otthonos. / Finom a koszt, és jó a fizetés, / s ha hűséges leszek, elnyerhetem / a császárnő kitüntetett kegyét.
ahogy buszra vársz családdal, mert vége / a nyaralásnak, és a csomagok, vörösre égett / testek, arcok között, késve értett helyzetekre / gondolsz, a tenger sójára, elszabadult tekint- / etekre, meg arra a szerencsétlen óriásteknősre, / aminek páncéljába, turistavakításból gps-t / fúrtak, hogy felkutatható legyen bármikor,...
Akkor éjjel nem aludtam végig / bámultam kifelé a kórház ablakán / a morfium nem hatott / gyönyörködött bennem a halál...
Ezek kitettek és itt hagytak engem. / Mióta már, hogy itt élek ezen / az idegen bolygón? Ahol születtem, / a másikra már nem emlékezem...
Nix pacsirta, a madarunk a vércse. / Nehéz a tánc, de kezdődik. Szabad? / Nem spórolhatjuk meg talán a vért se. / Szavalhatsz ellene, de nincs szavad.
Magad vagy a táj. / Ujjaid a fák csontsovány gallyai, / kopár dombfejtetőd / bástyává koronázza / a lemenő nap.