ahogy buszra vársz családdal, mert vége / a nyaralásnak, és a csomagok, vörösre égett / testek, arcok között, késve értett helyzetekre / gondolsz, a tenger sójára, elszabadult tekint- / etekre, meg arra a szerencsétlen óriásteknősre, / aminek páncéljába, turistavakításból gps-t / fúrtak, hogy felkutatható legyen bármikor,...
Akkor éjjel nem aludtam végig / bámultam kifelé a kórház ablakán / a morfium nem hatott / gyönyörködött bennem a halál...
Ezek kitettek és itt hagytak engem. / Mióta már, hogy itt élek ezen / az idegen bolygón? Ahol születtem, / a másikra már nem emlékezem...
Nix pacsirta, a madarunk a vércse. / Nehéz a tánc, de kezdődik. Szabad? / Nem spórolhatjuk meg talán a vért se. / Szavalhatsz ellene, de nincs szavad.
Magad vagy a táj. / Ujjaid a fák csontsovány gallyai, / kopár dombfejtetőd / bástyává koronázza / a lemenő nap.
Az Élő költők társasága negyedik részében meglepetéssel készült az Örkény színház. Lévén megkezdődött az Arany-emlékév, Znamenák István ezúttal Arany János Hagyaték című versét mondja el.
nem az a vers amire / ezer éve gyúrunk // ez nem az a vers ami már / általunk szól – rólunk // ez nem az a vers ami úgy / punk hogy közben időtálló // ez nem az a vers amitől / felrobban a világháló...
Istenke, vedd térdedre édesanyámat, / ringasd szelíden, mert nagyon elfárad / ki adtál életet, adj neki most álmot, / és mivel ígértél, szavadat kell állnod...
Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt az első páros: Balla Zsófia versét Bíró Kriszta előadásában hallgathatjátok meg.
A ti verseteknek Madártávlat a címe, Petőfi Színészdalának parafrázisa, és ezzel a talányos felütéssel kezdődik: „Minden művészetek/Felett áll a színész,/De ha kétméteres,/ Egy nagy bukta kinéz.” Hogy ment a közös verscsinálás és mit szóltál a versedhez? - Fazekas Zsuzsa beszélgetett az egymásra talált színésszel és íróval.
A projekt már elindult novemberben, egymás után készülnek a videók a színházban, hogy az Örkény milyen célt tűzött maga elé, azt itt olvashatjátok.
Elég csak felidéznem azt a tucatnyi esti beszélgetést a kaposvári büfében bepálinkázva, vagy a közös útjainkat Budapestre este az autóban, amikből elég sok volt, vagy azt az állandó szenvedélyt, ami benne működött mindennel kapcsolatban - meséli Znamenák István az Emlékezés a régi szép időkre című Örkény színházi előadásáról.
